Sopron és a szabadkõmûvesség
Sopron, a Szabad Királyi
Város, a Leghûségesebb Város, a
hazai polgárosodás egyik élharcosa, polgárainak
vallási, nemzetiségi sokszínûségével
mindenkor a tolerancia, a békés gyarapodás, az egymás
jobb megértésébe vetett hit kiemelkedõ példája
volt.
Nem csoda hát, hogy egy, a felsorolt elveket filozófiájában
és céljaiban is magáénak valló rend, a szabadkõmûvesség
is otthont talált e városban, hol szervezetszerûen, hol
csak egyszerûen tagjain keresztül.
A történelem folyamán nagyon sok alkalommal - sajnos napjainkban
is - méltatlan támadások, és a rend valódi
ismerete nélkül hozott "ítéletek" érik
a páholyok világát, s csak aki behatóbban vizsgálódik
döbben rá, hogy haladás és tradíciók
legyenek bár látszólag ellentétes fogalmak, a szabadkõmûvesség
és fõként a szabadkõmûvesek nélkül
mai jelentésüket nem nyerhették volna el. Gondoljunk csak
gr. Széchenyi Ferencre, Kossuth Lajosra, Adyra, Kazinczyra, Kölcseyre,
Kosztolányira és még sorolhatnánk hazánk
történelmének kiemelkedõ alakjait.
(Neves magyar szabadkõmûvesek)
(Természetesen nemcsak hazánkban, hanem a világtörténelemben
is jelentõs szerepet játszottak a rend tagjai. Neves
külföldi szabadkõmûvesek )
Sopronban a páholytagok a város megbecsülését
vívták ki, ma utcák, középületek viselik
a nevüket...
A XIX században gr. Festetics Pál dégi kastélyában összegyûjtötte és rendszerezte a szabadkõmûvesség addigi magyar történelmének iratait és levelezését. A levéltárat (104 kötet kb. 10.000 ívnyi tartalommal) többek között Abafi Lajos dolgozta fel, s adta ki a Szabadkõmûvesség története Magyarországon c. mûvét, amely a XVIII. és XIX. szd. történéseit foglalja össze. (Mivel a dégi gyûjtemény a háborúk folyamán elpusztult ezért gyakorlatilag ez maradt az egyetlen hitelesnek mondható összefoglaló mû, amely eredeti dokumentumok alapján tárja elénk a szabadkõmûvesség magyarországi történetének kezdeteit egészen az u.n. Aranykorig.)
(Abafi ezt az idõszakot 8 korszakra osztja, de ezek bemutatása jelen tanulmánynak nem célja, csupán a korabeli soproni vonatkozású információkat kívánja feldolgozni.)
Az Abafi-féle korszakok közül a III. korszaktól találkozunk a szk.: soproni felbukkanásával, hiszen az 1770-ben alakult monyorókeréki
Az Arany Szarvashoz majd késõbb Az Arany Kerékhez címzett páholynak voltak soproni illetõségû tagjai, sõt 1778 után amikor a bajor háború miatt a katonatiszteket Csehországba vezényelték az erõsen megcsappant létszámú páholy Kõszegen és Sopronban is tartott munkákat.
1785-bõl van egy lejegyzett páholynévsor, amelyben 4 soproni illetõségû személy szerepel, valamennyien mesterfokban:
Antreich Mihály soproni gyógyszerész
Szaka István soproni ügyvéd
Zöller Ferenc soproni órás és
gr. Széchenyi Ferenc a Nemzeti Múzeum megalapítója.
Ezt követõen egészen az un. Aranykorig kevés említés esik a szabadkõmûvesek soproni jelenlétérõl, talán csak a bécsi Koronázott Reményhez és St. Józsefhez c. páholyokban lelhetünk fel soproni illetõségû személyeket.
Az 1868-tól 1920-ig terjedõ idõszak, melyet méltán a magyar szabadkõmûvesség Aranykorának tekintünk a rend soproni történetében is jelentõs változásokat hozott.
1868-ban a dualista magyar kormány mintegy az új államberendezkedés
szakítópróbájaként hatálytalanítja
Ferenc császár rendeletét és engedélyezi
a szabadkõmûves páholyok magyarországi munkáját.
Ezzel gyakorlatilag közép-kelet Európában egyedüliként
legálissá válik a páholyok mûködése.
(Ebbe a döntésbe természetesen az is belejátszhatott,
hogy gr. Andrássy Gyula akkori miniszterelnök korábban Párizsban
lett szabadkõmûvessé.)
Megfordul tehát a vándorlási irány,
míg a XVIII. szd.-ban a magyar szabadkõmûvesek jártak
az osztrák testvérekhez, most majd onnan járnak ide legális
munkára.
1868 október 27-én a bécsbõl hazatért Lewis Lajos professzor megalapítja a "Zur Einigkeit im Vaterlande" azaz Egyezség a Hazábanc. páholyt, amely német nyelven mûködött és az angol nagypáholy fennhatósága alá került.
1869 május 23-án a hazatérõ magyar emigránsok megalakítják a Corvin Mátyás, az igazságoshoz c. páholyt amely már magyar nyelven mûködött és skót rítus szerint dolgozott. Innentõl aztán felgyorsultak az események és rohamosan szaporodtak a páholyok.
Ekkor 1869-ben szinte országosan a legkorábban alakult Sopronban a zur Verbrüderung nevû páholy, amely a Hamburgi Nagypáholytól kért és kapott pátenst. Amint a névbõl is látható a páholy nyelve a német lett. Érdekesség, hogy még a magyar nevek, beosztások és foglalkozások is németül kerültek az okiratba.
A bejegyzett tagok névsora a következõ volt:
Alt Leopold ...................................orvos
Bergmann Christian......................orvos
Bock Julius
Dörfler Georg................................tûzhelykészítõ
Eckel August..................................magánzó
Fehér Samuel.................................professzor
Frandorffer Heinrich......................gyárigazgató
Kania Josef dr. ..............................ügyvéd
Király Josef....................................professzor, iskolaigazgató
Meyne Johannes Thomas..............gazdász
Poszvék Gustav..............................professzor
Schindler Franz Paul.......................titkár
Thirring Karl...................................professzor
Töpper Karl....................................kereskedõ
A páholy tisztikara a késõbbi belépéseket követõen a következõképpen alakult:
Fõmester......................................Thirring
Károly
helyettes.......................................Király
József
II. helyettes..................................Erlebach Rudolf
elsõ felügyelõ...............................Meyne János
második felügyelõ........................Purt József
kincstáros.....................................Töppler Károly
helyettese.....................................Flandorffer Henrik
szónok...........................................Poszvék
Gusztáv
titkár.............................................Fehér
Sámuel
levelezõ titkár...............................Bock Gyula
elsõ sáfár......................................Ritter
Vilmos
második sáfár...............................Eckel Auguszt
Érdekes összefüggés van a páholy tisztikara és a szintén soproni Evangélikus Líceum vezetõsége között, melyet az alábbi kép szemléltet:
A szokásoknak megfelelõen tiszteletbeli tagok is voltak a rendes tagok mellett, leginkább osztrák és német páholyok tagjai, azonban külön igyelmet érdemel Lewis Lajos professzor, aki mint korábban említésre került, gyakorlatilag a magyarországi szabadkõmûvesség újraindítója volt.
Lewis Lajos professzor...................Pest
Brabbe Gustav................................Wien
Buek. H. W. ...................................Hamburg
Findel G.J. ......................................Leipzig
Möring Richard..............................Hamburg (az új soproni
páholyt képviselte a Hamburgi Nagypáholyban)
A páholy alapításában a Sopronban hagyományosan erõs polgárság játszotta a fõszerepet. Sajátossága a tagság vallási megoszlása, hiszen köztudomású, hogy itt nagyon erõs volt a katolikus mellett az evangélikus és 1840 óta a zsidó felekezet is.
A páholy céljaként elsõsorban a testvériség ápolását tûzték ki. A levéltárban fellelhetõ anyagokból kitûnik, hogy kiterjedt levelezést folytattak mind a magyarországi mind pedig németajkú páholyokkal. A páholy hovatartozása azonban idõközben megváltozott:
Röviddel a "zur Verbrüderung" megalakítása után Magyarországon két különbözõ rendszerû Nagypáholy kezdi meg a mûködését, 1870-ben a Magyarországi Jánosrendû Symbolikus Nagypáholy Pulszky Ferenc vezetésével, és 1871-ben a skót szertartású Nagyoriens Joannovics György vezetésével.
Ez utóbbiról a németországi Freimaurer Zeitung1873.augusztus 2-i száma is beszámol, részletesen elemezve a magas fokú páholy tagjainak összetételét.
A soproni páholy a Jánosrendû Symbolikus Nagypáholyhoz (a levéltári fejléc alapján: Magyarország Nagy Páholya a Szent János Rend Három Foku Szertartása Szerint ) csatlakozott bár a Hamburgi Nagypáhollyal is megtartotta a kapcsolatait.
A város társadalmi életében aktív részt vállaltak. Bár a páholymunkák elsõsorban önképzéssel illetve szimbolikus munkákkal teltek, kimagasló karitatív tevékenységet is folytattak. Ugyan a páholyalapításkor nem volt túl népszerû Sopronban a szabadkõmûvesség, ténykedésük folytán ez a vélemény gyökeresen megváltozott, s bár nyilvános elismerésben ritkán részesültek a tagság összetétele jelzi, hogy a befolyásos polgárság jelentõs gyûjtõhelyévé vált a rend. Líceumi professzorok, orvosok, igazgatók, és pl. a GySEV Rt. teljes vezérkara felvételt nyert, de a szabadkõmûvesség hagyományainak értelmében szép számmal voltak jelen az egyszerû polgárok is, nyomdászok, kereskedõk, iparosok.
Közmegbecsülést kiváltó tevékenységeik
között fontos szerepet kapott az ország
elsõ közkönyvtárának megalapítása,
melyet késõbb a városi könyvtár létrehozásakor
a városnak adományoztak. Könyvtárosok Coriary Béla
és Gruber Aladár voltak.
Megalapították a Népgyermek
Kört, ahol szakképzett óvónõk
foglalkoztak a gyermekekkel, és magyar és német nyelvû
oktatás folyt.
Megszerveztés Sopronban a Szabadkõmûvesség által
országosan létrehozott szervezetek városi intézményeit,
a Rabsegélyezõ
Egyesületet, az Anya
és Csecsemõvédõ Egyletet,
Szeretetházat hoztak létre. A tagság jelentõs
számú professzort is magáénak tudhatott akik javaslatára
létrejött a Széchenyi
Társaság.
A szabadkõmûvesség belsõ építkezésébõl
is jelentõs részt vállaltak. Céljaik közé
tartozott a közeli városok páholyalapítási
törekvéseinek megsegítése. Így került
sor az alábbi szabadkõmûves körök létrehozására:
Kele (vakolókanál) ........................Nagykanizsa
Jaurinum a Három Folyóhoz..........Gyõr
Ébredés...........................................Szombathely
Virradat a Bakony alján.................Veszprém
Humanitas és Freundschaft az osztrák határ mentén.
A körök késõbb lehetõségeikhez mérten
páhollyá szerettek volna alakulni, és a soproniak ebben
is sikeresek voltak. Így került sor 1892-ben a nagykanizsai 1900-ban
a gyõri kör páhollyá alakulására.
Ebben az idõszakban a soproni páholy egyre inkább vegyesen
kezdte használni a német és a magyar nyelvet, a páholynevüket
is "zur Verbrüderung"-ként
és "Testvérülés"-ként
jegyezték, attól függõen, hogy az adott irat milyen
nyelven készült.
Szoros kapcsolatot tartottak fenn más magyar páholyokkal és kiterjedt levelezéssel rendelkeztek irányukban. Itt megemlíthetjük az ekkortájt keletkezett meghívólevelet, melyet a szegedi Árpád, a testvériséghez c. páholy küldött a soproniaknak, megemlítve benne, hogy a szabadkõmûvesség életébe mélyen belevágó Unió kérdésérõl is együtt értekezletet tartani üdvös dolognak tartjuk...
Az Unio kérdése pedig nem más, mint a két nagypáholy
egyesülési feltételei és ennek gyakorlati kivitelezése.(A
két Nagypáholy a világ szabadkõmûvességének
két vezetõ áramlatához tartozott, a Jánosrendû
Symbolikus Nagypáholy az u.n.: "angolszász" irányzatot,
míg a Magyar Nagyoriens a "francia" irányzatot követte.)
Látható tehát, hogy a magyar szabadkõmûvesség
a kezdetektõl fogva számított a soproniak aktív
közremûködésére.
1886. március 21-én - a világon egyedülálló példaadással - egyesült a két magyar Nagypáholy, Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven
1896. június 21-én felavatásra kerül Pesten a Podmaniczky utca 45.sz. alatt a Nagypáholy páholyháza.
A páholy életében igazán nagy fordulatot az 1901-es év hozott, amikor felvették a Széchenyi nevet, ezzel egyidõben áttértek a kizárólagos magyar nyelvhasználatra. Ezt egy 1902-ben kelt levél bizonyítja, melyet Dr. Veszprémi Vilmos a páholy titkára írt a Nagypáholyhoz:
Kegyeskedjék a
magyarul dolgozó páholyok sorába osztani és ennek
következtében német helyett magyar írott táblákat
számunkra juttatni...
A páholy névváltoztatásának tiszteletére ezüst érmét adtak ki, melyen Széchenyi István mellalakja körül magyarul: Széchenyi SZKS Sopron Kel en felirat, másik oldalán pedig a középen nyitott könyv, rajta körzõ és derékszög jelkép körül FRMR ZUR VERBRÜDERUNG IM OR SOPRON felirat látható.
(A magyar nyelv használata azonban a gyakorlatban továbbra sem
kizárólagos, hiszen pl, még az 1918. évi összefoglaló
jelentésben szerepel hogy a páholy abban az évben 2 német
nyelvû munkát is tartott.)
Elevenítsük fel a soproni "Széchenyi" páholy életének egy nagyon jelentõs állomását, a páholyház építését.
Elõször 1902-ben vetõdött fel a kérdés, hogy szükség lenne egy állandó páholyház építésére, de a konkrét megvalósítást csak 1907-ben kezdték meg. (gyûjtéssel)
A páholyház terveit Hajós
Alfréd készítette aki 1908 óta
volt a Progresszió
páholy tagja.
A különbözõ források különbözõ
idõpontokat jelölnek meg a páholyház terveinek elkészítésére
és annak kivitelezésére. Berényi Zs.: A szabadkõmûvesség
kézikönyve c. mûvében azt írja, hogy a páholyházat
Alpár Ignác tervei alapján 1899-ben építették
fel.
(Ez az adat tévesnek bizonyult, sem a személy sem az idõpont
nem valós)
Ugyancsak Berényi Zsuzsa: Storno Ferenc és a szabadkõmûvesség c. dolgozatában a páholyház terveit már Hajós Alfrédnak tulajdonítja de 1908-ra datálja.
Az igazság ezzel szemben az, amit levéltári adatok bizonyítanak, hogy a páholyház megvalósítása 1913-ban kezdõdött, mikor is Dr. Rosenfeld Nathan ügyvéd (aki a páholy mesterfokú tagja) meghatalmazást kap az építkezés anyagi felügyeletére. Ezt a megbízólevelet Dr. Leszner Rudolf a páholy akkori fõmestere írta alá és 1913. június 30-án datálódott.
A páholyház építészeti terveit 1914. március 10-én készítette Hajós Alfréd. Errõl a dokumentum szintén a soproni levéltárban található, melyen jól látható a Hajós Alfréd aláírása és a datálás. (a tervek bemutatása levéltári engedélyhez kötött!)
1914 március 21-én dr. Leszner Rudolf a páholy fõmestere levélben tájékoztatta a Nagypáholy fõszónokát dr. Csukássy Jenõt a páholyház építésének elõrehaladtáról, melyben reméli, hogy folyó év október végén bevonulhatnak az új épületbe.
A páholyház átadására valóban 1914 késõ õszén került sor, teljesen pontos dátummal nem rendelkezünk, de az 1914. november 23-i Soproni Napló az alábbiakat írja:
A páholyház tehát elkészült
a Csengery u. 13. sz.
alatt, és a testvérek megkezdték a munkát. A
szentély kifestését Storno
Ferenc vállalta magára, aki 1911.
január 10-én kérte felvételét
a páholyba és a dokumentumok tanúsága alapján
1911 február 17-én
felvételre került a soproni "Széchenyi
" páholyba és 360. sorszámon bejegyeztetett.
A Storno hagyaték egyéb szabadkõmûves jellegû
adatokat is tartalmaz, többek között Storno Ferenc feljegyzéseit
a páholy említésre méltó alkalmairól.
Ezek zömmel német nyelven íródtak. Többek között
itt szerepel az Evangélikus
Tanárok Országos Egyesülete Kongresszusának
bejegyzése, amit a Líceum szabadkõmûves tanárai
kapcsoltak a páholy életéhez. A páholyban tartott
elõadást Dr. Mágóczy-Dietz Sándor botanikus
és a páholy ünnepséget rendezett a tiszteletére.
Nagyon nagy jelentõségû volt az 1911. március 24-én azon pesti ünnepségen való részvétele, amelyet a két Nagypáholy 1886. március 21-én való egyesülésének 25 éves évfordulójának tiszteletére rendeztek. A díszmunkára dr. Leszner Rudolf a páholy fõmestere és dr. Rosenfeld Náthán mester társaságában érkezett, ami azért érdekes, mert ritka, hogy a páholyt egy nem mesterfokban levõ testvér képviselhesse ilyen alkalommal.
(Stornó Ferencet egyébként a hagyatékában megtalálható mesterré avatási okirat alapján 1912 április 19-én avatták mesterfokba.)
Visszatérve Stornó Ferencnek a páholyház belsõ díszítésében végzett munkájához, 1915. februárjában kezdi a belsõ munkálatokat és az állványzatot 1915. augusztus 03-án bontják le. Gyakorlatilag a mennyezetfreskó festése mindössze 10 hétig tartott, az ehhez készített vázlatokat a páholy levéltárának ajándékozta.
(A páholy levelezésébõl az országos levéltárban fellelhetõ anyagok között a páholy tisztikara által a Nagymesternek írt levélben szabadkoznak, hogy a háború ellenére folytatják a páholyház építését, mert a mester (Stornó Ferenc) csak most ér rá a díjtalan munkára.)
A festmény magyarázatát Steiner György a páholy titkára 1917-es leírásából ismerjük.
"A mennyezet a szertartásokban
található elõírás és a gyakorlat,
valamint a szokás alapján az égboltot ábrázolja.
Mennyezet gyanánt leginkább a csillagos égboltozatot használják,
azaz tisztán csak a csillagok töltik be a felületét.
Hogy Stornó Ferencz mûvész testvérünk ezen az
alapon tökéletesebbet nyújtott, az mûvészi érzékre,
igazi szabadkõmûves gondolkodásra vall és azt bizonyítja,
hogy a szabadkõmûvesi eszmék nála termékeny
talajra találtak.
A mennyezet közepén a lángoló csillag van, a jó
szellemnek kaldeus jele = hexagram Oromaces. A hexagram azért talált
helyet a régi szabadkõmûvességben, mert két
háromszög egyesítése, habár inkább a
symbolum tekintetében fontosabb pentagram elváltoztatásának
tekintheto.
Az oromaces szó a parsismusból származik.
Ez a régi perzsák közlése szerint a gebrák
vallása (t.i. a gebra törzs is perzsa eredetu). Prófétájuk
Zarathustra volt (görögül Zoroaster). Ezen vallás alapja
a dualismus, azaz a jó és rossz világ kormányzása.
Ormuzd, a jó isten és Ahriman, a gonosz megtestesülése
küzdenek a hatalomért. 12 000 év múlva fog a jó
szellem gyõzni. Erkölcsi törvényeik alapja e hármas
fogalom: a jó gondolat, a jó szó és a jó
cselekedet. A görögök Ormuzdot, akit Oromaces-nek, vagy Oromasches-nek
is neveztek, a perzsák legfobb istenségének ismerték,
mint aki a jónak a legtisztább világosságból
keletkezett megteremtõje és a világ alkotója. A
zend nyelvben Ahura Mazda néven szerepel. Melléknevei még
Szpento Maunjusz (a termékenyíto szellem) és Szeviszta
(a leghasznosabb). Egyéniségének megismerésére
a parsismus szent írása = a zendavesta a leghitelesebb forrás.
Ebben is az õ életet adó, legszentebb fölény,
aki a napot, a holdat, csillagokat, földet stb. teremtette. Õ mindentudó
és a jónak védelmezõje. Ellenfele Ahriman, a zend
nyelvben Anro Maunjusz. (Sokan azon a nézeten vannak, hogy az Ahriman
szóból származik a magyar ármány"
szó.)
Hogy ezen õsrégi pogány hit miként talált
helyet a szabadkõmûvességben, ennek kikutatására
a vallástörténelemmel kellene behatóan foglalkozni.
Itt csak annyit említek fel, hogy a Zoroaster-tan az Anderson féle
alkotmány 1738-as kiadásában olvasható legelõször
és világosan reá mutat szabadkõmûves elõdeink
gondolkodásmódjára, szokásaira. Mi modern szabadkõmûvesek
a világosságnak, a jó fogalmának symbolumát
lássuk benne, amelyekre munkáinkon szükségünk
van.
A csillagban a szépség, az ero és a bölcsesség
nyert megszemélyesítést, és pedig egy no, egy meglett
férfi és egy agg alakjában. A rajtuk levõ szalagok,
melyeket virágok tartanak össze, a testvéri láncot
jelképezik. Az alakcsoport körül ismét a hexagram látható.
Ezt pedig az állatkör = a zodiacus veszi körül. A miként
tudva van, ezen astronomiai csillagképek mindig egy nagyobb számú
csillagcsoportot foglalnak magukba, tehát az állatkör alkalmazásával
az egész csillagrendszer felhasználása kifejezésre
jut. A zodiacus az ekliptika mindkét oldalán levõ öv,
amelyen belül a nap, a hold és a többi bolygó mozog.
Az állatkör részei: kos, bika, ikrek, rák, az oroszlán
és arató szüz; mérleg után olló (skorpió),
nyilas és bak, kanna halakkal. Mivel a mennyezet téglaalakú,
hat-hat csillagkép közt üres tér maradt, ahol a mûvész
testvérünk díszítésül a téli és
nyári napfordulat = napéjegyenlõséget alkalmazta.
Napfordulat = solstitium az ekliptikának 180 foknyi távolságban
fekvõ két pontja. Az egyenlítõtõl északra
fekvõ a rákcsoport kiinduló pontja, ez a nyári napfordulat
= solstitium aestivum, mert a napnak az ezen csillagcsoporton át vett
útja az északi földgömb astronomiai nyarának
kezdetét jelenti. A déli ellenben a bakcsoport kezdõpontja
és ez a téli napfordulat = solstitium hibernum, mert a nap az
astronomiai tél kezdetén ezen csillagcsoportban áll.
A hexagram és a zodiacus közti térben látható
a hold négy változásában, egy alakulóban
levõ és egy kihalt világtest. Mivel a nap és a hold
a szabadkõmûvességben a három kis világosság
közé tartozik, a menyezeten való elhelyezésük
sikerült gondolatnak mondható. Végül a négy sarokban
stilizált akácágak nyúlnak a magasba, melyek levelei
és virágai igazán mûvészi módon tetõzik
be a festmény harmóniáját.
Csillagokkal a szentély falai vannak borítva, ezek adják
a szükséges keretet, hogy a mennyezet szépsége érvényre
jusson és a falakon nõtt fel az ákácok törzse,
hogy ágaik, leveleik és virágaik a mennyezet négy
sarkát kitöltsék.
Kedves testvérek, pillantásotokat a mennyezetre irányítva,
minden részében symbolumot találtok, melyek mindig bõ
alkalmat adnak magatokat a királyi mûvészetben tökéletesíteni
és az utat is kijelölik, hogyan végezze a szabadkõmûves
kötelességét. Mûvész testvérünk
pedig azáltal, hogy szabadkõmûves gondolkodását
és lelkét oly gyönyörûen érvényre
jutatta ecsetével, kincset adott át nekünk, melynek híre
csakhamar eljut a világot átölelõ testvéri
lánc minden részébe. Úgy legyen!
Sopron, 1917. õszén"
(a fenti leírás egy másolatát a "Deák Ferenc" páholy õrzi)
Elkészült tehát a páholyház és annak
belsõ díszítése, azonban a testvérek nem
sokáig élvezhették munkájuk gyümölcsét
mert hamarosan fordult a politikai hangulat Magyarországon és
felerõsödött a szabadkõmûves ellenesség.
Bár a páholyok munkájából a politika értelemszerûen
kizárandó, mégis az akkori idõszakban lehetetlen
volt csukott szemmel járni a világban, így elõfordult,
hogy bizony politikai (vagy inkább egyszerûen polgári) beszédek
hangzottak el a munkákon.Ezt bizonyítja a késõbbi
megtorlás is.
A korabeli sajtóban fellelhetõ - a páholy feloszlatása
utáni idõbõl - dr. Sticker Jakab tv.: bûntetõügye.
Vádpontként felhozatott ellene, hogy 1915 október elsején
a páholymunkán háborúellenes beszédet tartott,
Ebben kifejtette, hogy ezt a háborút pusztán kapitralista
érdekek hozták létre, s a tõke csatlósait,
az iskolát, egyházat és közigazgatást kell
megtisztítani csak ekkor van esélye a békének.
További vádpont lett vele szemben, hogy 1919. február 28-án
pedig arról beszélt, hogy az iskolák államosítását
és az egyháztalanítást nem parlamentárisan
hanem forradalommal kell megcsinálni.
A vád olyan erõsnek bizonyult, hogy dr. Sticker Jakabot a korabeli
tudósítás szerint továbbra is letartóztatásban
tartották.
A háborús években - fõleg az azt követõ idõszakban - felerõsödik tehát a szabadkõmûves ellenesség az országban, bár Sopron ebbõl a szempontból békésnek tekinthetõ egy ideig, hiszen a nagyközönség ismeri és elismeri a szabadkõmûvesek érdemeit, csupán a klerikális sajtó támadja folyamatosan.
A sajtóbefolyás visszaszorítására tett erõfeszítéseinkre bizonyíték a páholy 1919 február 02-án a Nagypáholyhoz írott levele amelyben részletezi, hogy hogyan vásároltak kauciót a Soproni Napló és az Oedenburger Zeitung c. lapokra, és kifejti ennek indokait is, valamint kéri a Nagypáholyt a költségek megtérítésére.
A harc azonban meddõ maradt, mivel az elvesztett háború bûnbakért kiáltott, s ez végül oda vezetett, hogy 1920. május 29-én az egész ország területén feloszlatták a szabadkõmûves páholyokat, helyiségeiket és berendezési tárgyaikat lefoglalták s tagjaikat jobb esetben csak nyilvánosságra hozták, rosszabb esetben büntetõperbe fogták.
A soproni "Széchenyi" páholy sem kerülhette el a sorsát, 1920 május 31-én a páholyt dr. Zsembery István kormánybiztos feloszlatta, a vagyont dr. Meissner Ernõ ügyvéd kezeli, elnök dr. Sólyom Andor táblabíró Gyõrbõl.
(A Sopronvármegye c. napilap 1920. június 05-i számában
a következõ olvasható a felhívás, miszerint
a páholytagok a náluk levõ vagyontárgyakat kötelesek
a Csengery u. 13. sz. alatt Meissner Ernõ ügyvédnél
leadni.)
A feloszlatás körülményeirõl is van a Stornó
hagyatékban bejegyzés, itt találkoztunk elõször
azon információval, hogy a hatalom a feloszlatáskori helyzetnek
megfelelõen 1920 júliusában nyilvánosságra
hozta a tagok névsorát.
(Visszás helyzet, hogy éppen a szabadkõmûves ellenes
anyagokból tudunk meg legtöbbet az akkori páholyról)
Nos a kutatások során a Soproni Napló 1920 július 01-i számában valóban megtaláltuk a páholy teljes tagnévsorát a belépés idõpontjával illetve a zsidó vallásúaknak (zsidó) megjelölésével.
A nyilvánosságra hozatal a névsor alapján persze
nem maradt visszhang nélküli, a célját mindenesetre
nem érte el. (Ezért a lap késõbb magyarázkodni
kényszerült.)
A névsorban több olyan személy szerepel akik azóta
is a város megbecsülését élvezik, utcák,
középületek viselik nevüket.
A páholyélet tehát végetért és több
mint hetven évig nem is tért vissza a város falai közé.
A páholyházat amely még a betiltás után is
a régi dicsõséget hírdette (bár 1920-tól
mint általában minden páholyházban itt is a MOVE
kapott székházat) a II. világháborúban bombatámadás
érte és teljesen elpusztult.
Pontosításra szorul ennek idõpontja, ugyanis ezen idõszakban
Sopront 2 nagy és 7 kisebb bombatámadás érte.
Valószínûleg az 1945.
március 04-i bombatámadás végzett
vele, amikor is 12.11-tõl 15.12-ig a USAF 15. légihadseregének
B-24 Liberatorai támadták Sopront. 35-40 bombázó
három órán keresztül szinte akadálytalanul
döntötte romba a várost. 372 db 500 és 1000 fontos bomba
zuhant a városra, és a korabeli feljegyzések alapján:
a Felsõbüki,
a Zrínyi, és a Mátyás király utcákra
nem lehetett ráismerni. A Deák tér tragikus látványt
nyújtott...
Nos mivel a Csengery u. 13. hátával a Deák térre
támaszkodott és szerencsétlenségére nagyon
közel volt a vasúthoz ezért valószínûleg
egy bomba telibetalálta a székházat.
Sopronba a szabadkõmûvesség lángja 1999-ben tért vissza, amikor megalakult a "Testvériség" páholy, amely ma már visszatalálva gyökereihez a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy keretén belül tevékenykedik.
Sopron 2003.október
/Janus/
Irodalomjegyzék:
Abafi Lajos: A szabadkõmûvesség története Magyarországon
Berényi Zsuzsanna Ágnes: A szabadkõmûvesség
kézikönyve (Heraldika Kiadó, 2001)
Sumonyi Zoltán: Újrafelfedett titok (Talentum, Budapest)
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Storno Ferenc és a szabadkõmûvesség
Egervölgyi Dezsõ: Széchenyi arckép egy szabadkõmûves
érmén
ifj. Sarkady Sándor: 55 éve történt... Soproni Füzetek,
2000