Délkelet-Európa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a szócikk a Balkánról szól. Nem tévesztendő össze ezzel: Balkány
Délkelet-Európa Európa egyik földrajzi régiója. A területet gyakran Balkán-félsziget néven is említik, hiszen három oldalról tenger veszi körül: keleten a Fekete-tenger, délen és nyugaton a Földközi-tenger (Márvány-tenger, Égei-tenger, Adriai-tenger) mossa partjait. A régiót történelmi-kulturális vonatkozásban egyszerűen a Balkán névvel szokás jelölni. A Balkán, Balkán-félsziget elnevezések a Bulgáriától Szerbiáig húzódó Balkán-hegységről származnak.
Délkelet-Európa területébe Romániát hol beleértik, hol nem. A mai romániai külpolitika és közfelfogás szerint azonban az ország földrajzilag inkább Közép-Európa részét alkotja (Dobrudzsa kivételével). Ennek megfelelően Délkelet-Európa északi határa a Száva-Duna vonalában húzható meg. A régió teljes területe így 550 000 km², népessége 53 millió fő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Országok
A következő országokat szokás Délkelet-Európa részének tekinteni:
Albánia
Bosznia-Hercegovina
Bulgária
Görögország
Horvátország (az északi része nélkül)
Macedónia
Montenegró
Szerbia (Vajdaság nélkül)
Törökország (csak az európai része)
Gyakran ide sorolják:
[szerkesztés] Földrajza
- Hegységei: Dinári-hegység, Balkán-hegység
- Tavai: a gyönyörű zöldes Skodrai-tó Montenegró és Albánia között, illetve az Ohridi-tó Macedónia és Albánia között
- Folyói: Neretva, Drina, Vardar
[szerkesztés] A Balkán mint történelmi-kulturális régió
A Balkán történelmi-kulturális fogalma Délkelet-Európa fenti meghatározásánál tágabb területet jelent, mivel kulturális szempontból Románia déli és keleti része, az úgynevezett Regát is ide tartozik.
[szerkesztés] Történelem
A Balkánt Európa puskaporos hordójának is szokás nevezni. Az ókori Rómától kezdődően a világháborúkon át a közelmúltban befejezett, az egykori Jugoszlávia területén lezajlott háborúkig folyamatosan zavargások, etnikai villongások, harcok dúltak, a nagyhatalmak ütközőzónája volt.
A Balkán több ősi kultúra szülőhelye. Ilyen volt az égei-tengeri minoszi civilizáció, a peloponnészoszi mükénéi kultúra, illetve a Makedóniából kisugárzó hellén civilizáció, amelynek meghatározó alakja Nagy Sándor volt. A görög városállamok korának kiemelkedő központjai Athén és Spárta, illetve Délosz szigete.
A hellén kor bukása után a Balkán római fennhatóság alá került. Miután Nagy Konstantin megalapította Konstantinápoly városát, ez önálló hatalmi központtá kezdett kinőni. A Balkán a Római birodalom kettészakadása után, Kelet-római Birodalom részeként Bizánc fennhatósága alá tartozott.
A Nagy Egyházszakadás után a balkáni keresztények az orthodox keleti egyház részévé váltak, ahol egy idő után autokefál egyházakká váltak.
Konstantinápoly eleste után Délkelet-Európa az Oszmán Birodalom részévé vált. Hosszú évszázadokon keresztül fennmaradt a szultán uralma, és csak a görög szabadságharc kezdetekor indult meg a balkáni országok szuverénné válás Isztambultól. Ez a folyamat teljes egészében csak az I. világháború idején fejeződött be.
A Balkán államainak határai háborúk sorozatában változtak. Ezen háborúk közül a legutóbbiak az 1990-es évek délszláv háborúi voltak. Ezek következményei még ma sem véglegesek. A Balkánon még ma is léteznek gyenge kohéziójú (Bosznia-Hercegovina) és újonnan születő (Koszovó) államok.
[szerkesztés] A Balkán színes kultúrája
A balkáni térség soknemzetiségű egyvelege és hányattatott történelme okán rendkívül színes kulturális örökséggel rendelkezik. Nyelvileg a görög, az újlatin nyelvek (aromun, román), a szláv nyelvek (szerb, bolgár, macedón, bosnyák, horvát), a török, az albán vannak jelen a térségben, illetve kisebbségi nyelvekként a romák által beszélt dialektusok, valamint a cserkesz, a jiddis. Annak ellenére, hogy ennyire sokféle a térség nyelvileg, érdekes módon mégis létezik e nyelveknek egy közös, látens alaprétege amelyet a nyelvészet balkáni nyelvi uniónak nevez.
Vallásilag a meghatározó emlékek az ortodox kereszténységhez és az iszlámhoz kötődnek. Az ortodox kolostorok közül kiemelkedik a bulgáriai Rila, a kosovói szerb Peć, illetve a romániai Humor és Voroneţ. Kisebbségekként jelen vannak a katolikusok és a zsidók is.
Épített örökség tekintetében kiemelkedő jelentőségűek a Balkánon az ókori görög és római városmaradványok; az oszmán időkből pedig Szarajevó és Mostar városai. "Szláv Jeruzsálem"-nek is nevezték, a macedóniai Ohridot, amely az Ohridi-tó partján fekszik, és jelentős ortodox épített örökséggel rendelkezik.
Irodalmi alkotások területén megemlítendő a román költő Mihai Eminescu; a boszniai származású Nobel-díjas író, Ivo Andrić, vagy a görög író Nikosz Kazantzakisz.
Zeneileg a mai kor meghatározó műfaja az népi alapokat a modern elektronikus zenével ötvöző turbofolk, manele és csalga. Görögország ismert stílusa a rembetika, a török és bosnyák muszlimok körében pedig elterjedt az érzelmes, lassú szevdah. Magyarországon is népszerű a főként szerb és román cigány zenészek által játszott, katonai eredetű rezes muzsika, a csocsek (lásd Boban Markovic, Goran Bregovic, Taraf de Haiduks).
Tipikus balkáni tánc a kör alakban vagy sorokban táncolt kóló.
A balkáni konyha a törökkel mutat erős hasonlatosságot. Alapelemei a birka és kecskehús, a zöldségek (sopszka és görög saláta) és a tejtermékek (joghurt, fehér sajtok). Tipikus főétele a csevapcsicsi (kebab), illetve a különböző töltött zöldségek (gyuvecs, töltött padlizsán, szőlőlevél). A sütemények rendkívül édesek, általában mézzel készülnek. (Például a pisztáciával készülő baklava) Tipikus és kedvelt balkáni csemege a szezámmagos halva.
Az italok közül kiemelkedik az erős, sűrű, zaccos török kávé, valamint az elmúlt évtizedekben Görögországból sikeresen elterjesztett frappé.
A vörösborok között kiemelkedik a testes görög mavrodafné, illetve a román murfatlar. A fehérborok között fontos a gyantával készülő görög recina.
Az égetett szeszek között tipikus a rakia. Görög területen kapható még az ouzo nevű ánizspálinka, illetve a cipurró.
