Tádzsikisztán
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||
| Nemzeti mottó: nincs | |||||
| Himnusz: Szurudi milli | |||||
 |
|||||
| Főváros | Dusanbe |
||||
| Államforma | elnöki köztársaság | ||||
| - Elnök | Emomali Rahmon | ||||
| - Miniszterelnök | Oqil Oqilov
|
||||
| Hivatalos nyelv | tádzsik nyelv | ||||
| Függetlenség | |||||
| - Kikiáltás | |||||
| Terület | |||||
| - Összes | 143 100 km² (95.) | ||||
| - Víz (%) | 0,3 | ||||
| Népesség | |||||
| - 2006 évi becslés | 7 320 000 (100.) | ||||
| - 2000 évi népszámlálás | 6 127 000 | ||||
| - Népsűrűség | 45 fő/km² | ||||
| GDP | 2006 | ||||
| - Összes | 2,811 milliárd (139.) PPP: 10 510 milliárd |
||||
| - Egy főre jutó | 522 (159.) PPP: 1494 |
||||
| HDI (2007) | 0,673 (122.) – közepes | ||||
| Pénznem | tádzsik szomoni (TJS) |
||||
| Időzóna | TJT (UTC+5) | ||||
| Internet TLD | .tj |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | TJ | ||||
| Hívószám | +992 |
||||
|
|
|||||
Magyarországnál másfélszer nagyobb területű köztársaság Közép-Ázsiában. A volt Szovjetunió egyik legdélebben fekvő utódállama 1991-ben lett független.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Területét a Zeravsán-Aláj és a Pamír hegyvidékei és az általuk közrezárt medencék uralják. Az ország területét hegyek borítják (felerészben 3000 m magasságú), csupán északnyugaton és délnyugaton fordulnak elő kisebb síkságok. Az országot alkotó hegyvonulatok:
- Nyugati-Pamír (délkeleten, 7500 méter magasságig).
- Keleti-Pamír (4000 méteres fennsík).
- Alajontúli-hegység (északkeleten, meghaladja a 7100 métert).
- Zaravsáni-hegység (nyugaton, csaknem 5500 méter).
Legmagasabb pontja a Garmo (korábban Kommunizmus-csúcs), 7495 méteres magassággal.
[szerkesztés] Vízrajz
A hegyi folyók (Pangh, Vahs) gleccserekből kapják és Közép-Ázsia lefolyástalan vidékeire szállítják vizüket.
[szerkesztés] Éghajlat
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
[szerkesztés] Nemzeti parkjai
[szerkesztés] Természeti világörökségei
[szerkesztés] Történelem
Bővebben: Tádzsikisztán történelmeI.e. 4000 óta folyamatosan lakott a mai Tadzsikisztán területe. A történelem során különböző birodalmak területe volt, legtovább a Perzsa Birodalomé.
Az i.e. 4. század végétől az i.e. 2. század első negyedéig a terület a Baktria része volt. A kínai Han-dinasztiával kapcsolatok épültek ki az i.e. 2. században, akik követet küldtek Baktriába, hogy derítse fel a Kínától nyugatra eső területeket.
A 7. században arabok hozták az iszlámot. Később iráni Számánida Birodalom része lett. Azután Horezm államához tartozott. A 13. században betörtek a mongolok. Ezt követően a buharai kánsághoz tartozott egészen a 19. század végéig, az orosz fennhatóság kezdetéig.
Az 1917-es orosz forradalom után Közép-Ázsiában baszmacsoknak nevezett gerillák harcoltak a bolsevikokkal. Függetlenné kívántak válni - eredménytelenül. Négyéves háborúban a túlerőben lévő bolsevikok győztek, közben mecseteket és falvakat égettek fel és keményen elnyomták a lakosságot. A szovjet hatóságok szekularizációs kampányt indítottak, üldözték a muszlim, a zsidó és a keresztény vallásgyakorlást, bezárták a mecseteket, templomokat és zsinagógákat.
1924-ben Üzbegisztán részeként megszervezték a Tadzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. 1929-ben a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaság önállóan lett a Szovjetunió tagállama. Üzbegisztánban maradtak olyan városok, amelyek lakossága azelőtt tadzsik többségű volt: Szamarkand és Buhara. Az életszínvonal, az oktatás színvonala és az iparosodottság elmaradt a többi szovjet tagállam szintjétől. Az 1980-as években a Szovjetunióban az itteni háztartások voltak legkevésbé képesek megtakarítani, a magasabb jövedelmi csoportokba az itteni háztartások tartoztak legkisebb arányban, itt volt a legkevesebb egyetemi végzettségű ember 1000 fő közül. Az 1980-as évek végén a tadzsik nacionalisták több jogot kezdtek követelni. 1990-ig nyíltan nem jelent meg semmiféle mozgalom. A következő évben a Szovjetunió összeomlott, Tadzsikisztán kikiáltotta függetlenségét.
Szinte azonnal polgárháború tört ki, különböző frakciók harcoltak egymással.[1] Ezeket a frakciókat leginkább arról lehetett megkülönböztetni, hogy melyik családhoz hűek. Ekkoriban a nem muszlim lakosság, főleg az oroszok és a zsidók menekültek az országból az üldözés és a fokozódó szegénység elől, jobb életkörülményeket remélve Nyugaton vagy más volt szovjet köztársaságban. 1992-ben Emomali Rahmanov került hatalomra és azt máig kezében tartja. A polgárháború idején ő is részt vett az etnikai tisztogatásokban. 1997-ben tűzszünet lépett életbe Rahmanov és ellenzéke, az Egyesült Tadzsik Ellenzék között. 1999-ben békés körülmények között tartottak választásokat. Ez az választás az ellenzék szerint nem volt tisztességes. Rahmanovot a szavazatok hatalmas többségével újraválasztották. Dél-Tadzsikisztánban orosz csapatok állomásoztak 2005 nyaráig, őrizték az afgán határt. A 2001. szeptember 11-i támadás óta amerikai és francia csapatok is állomásoznak az országban.
Az ország délkeleti részén található Gorno-Badahsán autonóm területet síita törzsek lakják. Az iszlám fundamentalizmus talaján álló erők célja a Tádzsikisztántól független iszlám állam kikiáltása.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
Az országot 2 tartomány (вилоятҳо/wilojatho ill ولایتها;) Chatlon, Sughd; egy autonóm tartomány (вилояти мухтор/wilojati muchtor ill ولایت مختار) Gorno-Badahsan és egy fővárosi körzet (Ноҳияҳои тобеъи умҳур ill. ناحیه های تابع جمهوری) Nohijahoi tobei Dzsumhurij alkotja.
 |
|
[szerkesztés] Védelmi rendszer
[szerkesztés] Népesség
A népesség zöme a hegyvidékeket felszabdaló folyóvölgyekben él.
[szerkesztés] Általános adatok
- Népesség: 7 320 815 fő (2006. júliusi becslés)
- Népsűrűség: 51,1 fő/km²
- Népességnövekedés: 2,19% (2006 becslés)
- Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 62 év, nők 68 év (2006 becslés)
- Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 37,9%, 15-64 éves 57,4%, 65 év feletti 4,8% (2006)
- Városi lakosság aránya: 32,2% (1999)
- Írástudatlanság: 2,3% (1999)
[szerkesztés] Legnépesebb városok
Bővebben: Tádzsikisztán városai[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
- Hivatalos nyelv: tádzsik
- Népek: tádzsik 79,9%, üzbég 15,3%, orosz 1,1%, kirgiz 1,1%, egyéb 2,6% (2000)
- Vallások: szunnita muszlim 85%, síita muszlim 5%, egyéb 10%
- Írásrendszer: arab ábécé 1993 óta
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
Bővebben: Tádzsikisztán gazdaságaFöldje ásványkincsekben (kőszén, kősó, higany) és vízenergiában gazdag, de szénhidrogénekben szegény. Mezőgazdaságát a gyapot monokultúrája jellemzi, öntözött területeken. Említésre méltó a nagy hagyományokkal rendelkező selyem- és pamutipar. A Pamír vidéke az Afganisztánból Európába irányuló, illegális kábítószer-szállítmányok átrakóhelye.
[szerkesztés] Közlekedés
Bővebben: Tádzsikisztán közlekedése[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
[szerkesztés] Tudomány
[szerkesztés] Művészetek
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Ünnepek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Tádzsikisztán.lap.hu (linkgyűjtemény)
[szerkesztés] Lábjegyzetek
|
|||||||||||||||||||||||||||||
| Független Államok Közössége (FÁK) |  |
| Azerbajdzsán | Fehéroroszország | Kazahsztán | Kirgizisztán | Moldova | Oroszország | Örményország | Tádzsikisztán | Türkmenisztán | Ukrajna | Üzbegisztán | |
