Salzburg
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Salzburg | |||
|
|||
Közigazgatás | |||
Ország | Ausztria | ||
Tartomány | Salzburg (tartomány) | ||
Polgármester | Heinz Schaden (SPÖ) | ||
Irányítószám | 5020 | ||
Körzethívószám | 0662 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 149 470 fő (2008. október 1.)[1] +/- | ||
Népsűrűség | 2262 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tengerszint feletti magasság | 424 m | ||
Terület | 65,68 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
Salzburg weboldala |
Salzburg Ausztria Salzburg tartományának székhelye. A Salzburg-környék közigazgatási egységgel együtt alkotják az Salzburg tartomány öt „Gau”-ja közül a legészakibbat, Flachgau-t. Északnyugaton Bajorországgal határos 150 269 (2007-ben) lakosával Bécs, Graz és Linz után a negyedik legnagyobbb osztrák város. Agglomerációjában mintegy 210 000 ember él. Vonzáskörzete túlnyúlik a tartomány határain délnyugat-bajoroszági és felsőausztriai területekre. Salzburg a központja a Salzburg-Berchtesgadener Land-Traunstein Eurorégiónak.
A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart. Egy hercegérseki városbíró névszerinti említésével (eredetileg először 1120/30 táján) Salzburg tekinthető a mai Ausztria legrégibb városának. Salzburgban mindenekelőtt a legkorábban benépesült Óváros és a Hellbrunni kastély rendelkezik különösen nagy múltra visszatekintő kulturális hagyományokkal. Itt találhatók többek között:
- Ausztria legöregebb alagútja (Sigmundstor)
- Közép-Európa legnagyobb épen maradt katonai építménye (Festung Hohensalzburg)
- A világ legrégebbi fennmaradt kötélvasútja. (Reißbahn)
Híres barokk építészetéről, jelentős történelméről és mint az Alpok kapuja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Geográfia
[szerkesztés] Domborzata
Salzburg a Salzburgi-medencében fekszik. A városképet lényegében a Salzach és a beépítetlen hegyek alakítják, amelyek a belvárost Európa egyik legzöldebb városközpontjává teszik. A belső hegyek közé tartoznak a Várhegy (a várral), a Mönchsberg, a Rainberg és a Kapuzinerberg. A várostól délre fekszik a Helbrunner Berg.
A várostól délnyugatra magasodik az 1853 m magas Untersberg, délkeletre az 1288 méteres Gaisberg. Keleti irányban nem messze található Salzkammergut. Észak felé a Salzburgi-medence nyitott. A város Ligetekkel búcsúzik a Salzachtól, mely innét Flachgau szelíd dombvidékén át folytatja az útját. Itt áll még a Plainberg egy gyönyörű kálváriával, megkoronázva a búcsújáróhely Maria Plain templomával. A város területe északnyugaton Bajorországgal határos, itt a Saalach képez természetes határt a szomszéd városkával, Freilassinggal.
[szerkesztés] Korai városfejlődés
Salzburg mai területe az újkőkor óta (kb. i. e. 4500) lakott. Mindenekelőtt a Rainbergen maradtak fenn folyamatos településnyomok az újkőkortől egészen a rómaiak bevonulásáig, melyre Kr. e. 15-ben, Augustus császár uralkodása alatt került sor. Nagyobb településrészek helyezkedtek el a várhegyen és a Kapuzinerbergen is, melyek a kelta időkben közigazgatási központot képeztek. A város hegyeinek lakossága a rómaiak érkezése után az Óváros területére települt és ott immár a római „Iuvavum” település fennhatósága alatt éltek. (A Iuvavum név nem a római istenség nevéből származik, hanem kelta eredetre vezethető vissza.) A város kezdetben a Salzach bal partján fejlődött, ahol a Salzach és Mönchsberg kitűnő védelmet nyújtottak, és csak déli irányban volt szükség erős védelemre. Néhány évtizeddel később, Claudius császár idején a római Iuvavum már fontos közigazgatási központja volt az újonnan létrejött Noricum provinciának (a későrómai időkben "Ufernoricum") és egy municípium rangjával rendelkezett (Municipium Claudium Iuvavum). Salzburg volt az egyik legfontosabb város a Germániába vezető úton.
[szerkesztés] Városszerkezet és városrészek
Salzburg ma tizennégy közigazgatási egységre, településre tagolható: Salzburg, Maxglan, Morzg, Gnigl, Itzling, Aigen, Liefering és Leopoldskron, valamint a környező Gaisberg, Heuberg, Bergheim, Hallwang, Siezenheim és Wals.
[szerkesztés] Egyesítések a 20. században
1935. június 7-én a tartományi gyűlés törvényt fogadott el „Salzburg tartományi székhely területének bővítéséről”, melynek hatálybalépésével több környező települést részben vagy egészben a városhoz csatoltak. Ezzel a lakosság lélekszáma 40 232-ról 63 275-re, területe pedig 8,79 km²-ről 24,9 km²-re nőtt.
Az egyesítések második hulláma 1939-ben zajlott, ekkor csatoltak a városhoz többek között olyan nevezetes, ma idegenforgalmi szempontból jelentős részeket, mint Hellbrunn és Leopoldskron. A város lakosainak száma ezzel 77 170-re emelkedett, területe pedig 1950-re elérte a 65,67 km²-t. Érdekesség, hogy Anif község 1990-ben megtámadta Hellbrunn egykori elcsatolását, és visszakövetelte azt magának, sikertelenül.
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] A kezdetek és a koraközépkor
A város területe az újkőkor óta lakott. Kr. e. 15-ben a kis önálló településeket a római Iuvavum város váltotta fel a Salzach partján.
Az i. sz. 5. században a városban már kolostor is volt (Szent Péter kolostor). A Salzburg név először 755-ben szerepel. 739-től Salzburg püspöki székhely, első székesegyháza 774-re épül föl. 798. április 20-án III. Leó pápa Nagy Károly kérésére érseki rangra emeli a várost.
[szerkesztés] Érett és későközépkor
A város ezután a Keleti Frank Birodalomhoz tartozik.
A Festung Hohensalzburg várat építését 1077-ben Gebhard érsek kezdi meg, amelyet utódai fejeznek be. Mivel 1076-ban Gebhard az invesztitúraharcban a pápa, 1077-ben pedig az ellenkirály Sváb Rudolf oldalára állt, a harc befejeződése után hűtlenségéért IV. Henrik száműzte.
1166-ban II. Babenbergi Konrád császári beleegyezés nélkül kezdte meg uralkodását Salzburgban, ezért Barbarossa Frigyes hűbéresei porig rombolták a várost.
1328-ban az érsek közbenjárásával a város hosszú ideig önállósítja magát a Német-Római Birodalomban. 1348/49-es nagy pestisjárány Salzburgban is megjelent, úgyanúgy ahogy egész Európában. A város harmada meghalt.
1481-ben III. Frigyes német-római császár engedélyezte a városnak a szabad bíró- és polgármester-választást. 1525-ben a német parasztháború elérte a várost és három hónapig a várost el is foglalták.
[szerkesztés] Salzburg a barokkban
1756-ban látta meg a világot a város talán legismertebb szülötte, Wolfgang Amadeus Mozart, aki 1769 és 1781 között az érsek szolgálatában állt.
1772 és 1803 között – Franz Josef von Colloredo-Mannsfeld érsek kormányzása alatt – a város a későfelvilágosodás központja. Ő hívott tudósokat és művészeket Salzburgba.
[szerkesztés] Salzburg a szekularizáció után
1886-ban indul meg a villamos a városban.
1919-ben tartják az első szabad választást.
1921. május 29-én népszavazást tartottak arról, hogy a város csatlakozzon-e Németországhoz.
1997. szeptember 17-én az UNESCO világörökséggé nyilvánította az óvárost.
[szerkesztés] Látnivalók
[szerkesztés] Hohensalzburg vára
Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori építménye. Az eredetileg kisebb, fából készült várat 1077-ben Gebhard hercegérsek építtette az invesztitúraharc idején, majd a 11-13. század folyamán egyre több védfalat, bástyát toldottak hozzá. A bevehetetlennek tartott erőd mai méretét 1527-ben érte el, a 17. században pedig az északi oldal védelmi rendszerével bővült. 1816-tól a második világháborúig kaszárnyaként üzemelt.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Színházak
- Salzburgi színészház
- Nemzeti Színház
- Salzburgi Marionettszínház
- Zenekarház
- Salzburgi Utcai Színház
- Kis Színház
[szerkesztés] Múzeumok
- Rupertinum – (Múseum a modern művészeteknek)
- A természet háza
- Állatkert
- Csendes Éj múzeum
- Salzburgi dóm múzeuma
[szerkesztés] A város szülöttei
- Karl Aberle, orvos
- Karl Adrian, népművész
- Gerd Bacher, újságíró
- Muriel Baumeister, színésznő
- Nik Berger, Strandröplabda-játékos
- Virgil von Helmreichen zu Brunnfeld, felfedező
- Christian Doppler, osztrák fizikus és matematikus
- Johann Ignaz Egedacher, dél-német orgonakészítő
- Benita Ferrero-Waldner, Politikus
- Cornelia Fischer, festő (1954-1977)
- Karl-Markus Gauß, publicista
- Gerald Herrmann, fényképész
- Wilhelm Holzbauer, építész
- Andreas Ibertsberger, nemzeti futballista
- Herbert von Karajan, karmester
- Wolfgang von Karajan, komponista
- Angelika Kirchschlager, opera-énekesnő
- Harald Krassnitzer, színésznő
- Genia Kühmeier, opera-énekesnő
- Sanel Kuljic, nemzeti futballista
- Eduard Mainoni, politikus
- Hans Makart, festő
- Franz Mazura, operaénekes
- Joseph Mohr, költő
- Maria Anna Mozart, Wolfgang Amadeus Mozart testvére
- Wolfgang Amadeus Mozart, zeneszerző
- Walter Müller (Literat), író
- Otto I., görög király
- Berthold Pürstinger, Chiemsee püspöke
- Roland Ratzenberger, Formula 1-es pilóta
- Lois Renner, fényképész
- Joseph Russegger, geológus
- Andrea Spatzek, színésznő
- Josef Thorak, nemzetiszocialista szobrász
- Georg Trakl, költő
- Johannes Voggenhuber, politikus
- Andreas Wimberger, színésznő
[szerkesztés] Média
Az ORF tv-nek van helyi kirendeltsége. A magántelevíziók 1995 óta műkődnek: SAFE kábeltelevízió (ma Salzburg AG) és a Signal.
- Salzburger Nachrichten (újság)
- Korona Újság
- Salzburger Volkszeitung (újság)
- Salzburger Fenster
- Stadtblatt Salzburg
- Echo Tv
- Welle 1 rádió
- Antenne Salzburg
- Radio Arabella Salzburg
- Radiofabrik
[szerkesztés] Könyvtárak
- Salzburgi város könyvtár
- Egyetemi könyvtár
[szerkesztés] Testvértelepülések
- Reims, Franciaország (1964)
- Atlanta, USA (1967)
- Verona, Olaszország (1973)
- León, Nicaragua (1984)
- Singida, Tanzánia (1984)
- Busseto, Olaszország (1988)
- Vilnius, Litvánia (1989)
- Drezda, Németország (1991)
- Kawasaki, Japán (1992)
- Meran, Olaszország (2000)
- Sanghaj, Kína (2004)
- Bern, Svájc (2006)
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Salzburg, Mirabell kert, Fellegvár
- Térképezz! Salzburg interaktív térkép – feltölthető fotó, leírás a pontos helyszín bejelölésével
- Salzburg térképe utcakeresővel
- "salzburg") Online objects of Salzburg displayed via The European Library
- Salzburg.lap.hu - linkgyűjtemény