Burgonya

Burgonya
	;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Burgonyavirágúak (Solanales);
Család:	Burgonyafélék (Solanaceae);
Nemzetség:	Ebszőlő (Solanum);
Faj:	S. tuberosum;
Tudományos név
	Solanum tuberosum; L.
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Burgonya témájú rendszertani információt. A Wikimedia Commons tartalmaz Burgonya témájú médiaállományokat.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Legutóbbi változat (ellenőrizetlen)

Ugrás: navigáció, keresés

Burgonya (nyers, héjas)
Tápanyagtartalom 100 g-ban

Energia 80 kcal 320 kJ

Szénhidrátok	19 g
- Keményítő 15 g
- Rost 2,2 g
Zsír	0,1 g
Fehérje	2 g
Víz	75 g
Tiamin (B1-vitamin) 0,08 mg	6%
Riboflavin (B2-vitamin) 0,03 mg	2%
Niacin (B3-vitamin) 1,1 mg	7%
B6-vitamin 0,25 mg	19%
C-vitamin 20 mg	33%
Kalcium 12 mg	1%
Vas 1,8 mg	14%
Magnézium 23 mg	6%
Foszfor 57 mg	8%
Kálium 421 mg	9%
Nátrium 6 mg	0%

A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.

A burgonya (Solanum tuberosum), a köznyelvben krumpli, tájnyelvi nevén kolompér vagy pityóka (Erdélyben), a burgonyafélék (Solanaceae) családba tartozó növény, amit keményítőben gazdag gumójáért termesztenek világszerte.

Tartalomjegyzék

1 Származása, élőhelye
2 Megjelenése, felépítése
3 Életmódja
4 Felhasználása
5 A feldolgozás módja és a tápanyagtartalom
6 Gyógyhatásai
7 Lásd még
8 Külső hivatkozások
9 Jegyzetek

[szerkesztés] Származása, élőhelye

Peru és Chile hegyvidékén őshonos, ott az őslakosok már kb. 5000 éve termesztik. Európába először Pizarro expedíciója hozta el az 1540-es években. A 16-17. században spanyol, portugál kereskedők elterjesztették Ázsiában és Afrikában is. Ausztráliába az angolok vitték a 18. században. Ez a legfontosabb termesztett, nem gabona növény, így több ezer fajtája ismert.

[szerkesztés] Megjelenése, felépítése

Apró (50–90 cm) magasra növő, lágyszárú cserje. A föld feletti rész szárcsomóiból nőnek a hajtások és levelek, a föld alattiból a gyökerek és a tarackok. A tarack (sztóló) csúcsának megvastagodásából alakul ki a gumó (ággumó). A gumóról, vegetatívan szaporított krumplinak csak a szár és a tarack föld alatti csomóiból előtörő, járulékos gyökerei vannak. Ezek a sűrűn elágazó gyökerek 50–60 cm mélyre hatolnak le.

Páratlanul szárnyalt, összetett leveleinek széle ép.

A párta és a csésze összeforrása miatt öttagú, fehér, lila, olykor vöröses virágai bogernyőbe tömörülnek.

Termése kétrekeszes, sokmagvú bogyó.

[szerkesztés] Életmódja

Termesztésben egyéves, de természetes élőhelyén évelő, gumójával áttelelő növény. Tavasszal a gumó rügyeivel újrafejlődik a bokor. Amíg meg nem gyökerezik, a rügykezdeményt és a belőle fejlődő 6–12 hajtást a gumóból látja el tápanyaggal.

Általában idegenmegporzó növény.

[szerkesztés] Felhasználása

Fogyasztani kizárólag a gumóját szabad: a virágából keletkező bogyókban, a növény felszíni zöld részeiben, valamint a burgonyagumó „szemeiben” (rügyeiben) és a napon (fényben) tartott gumó megzöldülő héjában méreganyagot (szolanint) fejleszt.

Mindennapos, alapvető élelmiszernövény, kalóriatartalma 1/3-a a kenyérének. Egy-egy kifejlett gumó normális tömege 40–200 g, és többnyire mintegy:

18% keményítőt,
1–2% fehérjét,
110–180 mg/kg B-vitamint,
700–1000 mg/kg C-vitamint,
valamint kevés A- és K-vitamint tartalmaz. A tárol burgonya C-vitamin-tartalma mintegy 600 mg/kg-ra csökken. Könnyen emészthető; és más zöldségekkel ellentétben jól és sokáig eltartható.

Nagyon sokféleképpen használhatjuk: leves, főzelék, olajban, vagy zsírban sütve, húsételekhez köretként, kenyér és egyéb kelt-, sült-, és főtt tészták készítéséhez.

A mezőgazdaságban, a háztájiban (főleg régebben) az apró burgonyagumókat megfőzték és a disznóknak adták.

Magas keményítőtartalma lehetővé teszi, annak lebontásával úgynevezett krumplicukrot állítsanak elő belőle. A cukor a következő lépésben alkohollá alakítható.

Magyarországon egy ember évente átlagosan mintegy 50 kg burgonyát fogyaszt el — Portugáliában kb. 150-et.

[szerkesztés] A feldolgozás módja és a tápanyagtartalom

A burgonyagumó egészséges élelmiszer, mert sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Figyelni azonban a megfelelő elkészítésére: a burgonya fölkockázása lerövidítheti a főzési időt, de akár 75%-kal is csökkentheti az ásványi anyag tartalmát – állapította meg Shelley Jansky genetikus és Paul Bethke növényfiziológus, az Amerikai Mezőgazdasági Kutatószolgálat (Agricultural Research Service, ARS) madisoni székhelyű (Wisconsin állam) zöldségkutató részlegének két tudósa 2008-ban.

A kutatók a kálium és tízféle más ásványi anyag mennyiségét vizsgálták. A kálium-tartalom csökkenése a cukorbetegeknek ugyan hasznos lehet, de az egészségesek jobban teszik, ha egészben készítik el.

Ha egész éjszaka áztatták, az nem csökkentette a káliumtartalmat. ^[1]

[szerkesztés] Gyógyhatásai

A nyers burgonyaszeletek nedve lágyítja, tisztítja a bőrt. Reszeléke enyhíti a szem körüli duzzanatokat, hűsíti a nap égette bőrt. Pépjével pattanásokat, aranyeres csomót kezelnek. Nedvével keléseket vagy forrázott sebeket gyógyítanak.