Csapadék
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ez a szócikk a meteorológiai jelenségről szól. Hasonló címmel lásd még: Csapadék (kémiai folyamat eredménye).
A csapadék a legfontosabb meteorológiai és időjárási elem, mert egy adott terület időjárásának és éghajlatának alapvetően meghatározó jellemzője.
A csapadék a levegőben levő vízpárának a megjelenési formája, vagyis a kiválásából származó folyékony, illetve szilárd halmazállapotban a földre jutó víz.
A páratartalom kiválását valamely légtömeg lehűlése okozza, vagyis
- a levegő feláramlása a hidegebb hőmérséklet tartományok felé,
- a hideg és a meleg légtömegek keveredése, (légköri frontok találkozása), vagy
- hideg felülettel való érintkezése
vált ki.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Hulló csapadékok
[szerkesztés] Kialakulása
Amikor a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot akkor a pára látható alakban kiválik, ennek az előfeltétele, hogy a hűlő levegőben felhő, vagy köd alakuljon ki. Ekkor alakul ki a csapadék, vagyis a kialakult lebegő vízcseppek, jégtűk, vagy jégszemcsék súlya nagyobb lesz, mint a felfelé áramló levegő légáramlása, illetve a levegő közegellenállása.A kialakult elemi részecskék az útjuk során további vízgőz kiválásokat vesznek magukra, és a méretük, súlyuk egyre nagyobbá válik.A kiválást a levegőben levő apró porszemcsék – mint kondenzációs mag – meggyorsítják
A felhőképződés megindulását követően a tovább emelkedő levegő hőmérséklete 100 méterenként már csak 0,5 °C-ot csökken. A kicsapódáskor felszabaduló hő ugyanis mérsékli a további lehűlést. Csapadék csak olyan felhőkből érkezik, amelyekben a vízcseppek mellett fokozatos növekvő jégkristályok is jelen vannak. A feláramlást a vízcseppek ugyanis nem képesek legyőzni, belőlük tehát képződhet hulló csapadék. A jégkristályokra viszont egyre több víz fagy rá. A növekvő jégkristályok esési sebessége azonban egyre nagyobb lesz, és végül a feláramlást legyőzve kihullnak a felhőből. Azt mondhatjuk tehát, hogy minden csapadékfajta jégkristályként indul útjára. Ha a hőmérséklet a felszín közelében 0 °C fölötti, a jégkristályok elolvadva eső, ha fagypont alatti, havazás formájában érkeznek a talajra. A nyári jégesők heves, igen erős feláramláshoz kötődnek, amikor olyan nagy jégszemek keletkeznek, hogy még aláhullva sem olvadnak el. Hasonló jellegű folyamat játszódik le akkor, amikor a levegőt domborzati akadály, például nagyobb hegység készteti felemelkedésre. A hegység szélárnyékos oldalán a levegő leszáll. Hőmérséklete 100 méterenként 1 °C-kal nő, így egyre több vízgőz befogadására lenne képes. Tényleges vízgőztartalma azonban nem változik, a viszonylagos ellenben fokozatosan csökken, a hegység lábához tehát száraz, lebukó szélként érkezik meg. Ezt az Alpokban gyakori szélfajtát Főnszélnek nevezzük.
[szerkesztés] Felosztása
A csapadék fajtákat alakjuk és halmazállapotuk szerint lehet felosztani, csoportosítani.
[szerkesztés] Halmazállapotuk szerint lehet
- folyékony (eső, ködszitálás, ónos eső),
- szilárd (hó, jégtű),
- vegyes jégeső,
- szilárd szemcsés (hódara, jégdara, jégszem).
[szerkesztés] Keletkezése és lehullása szerint lehet
- szitáló,
- csendes,
- záporszerű.
[szerkesztés] Nem hulló csapadékok
A föld felszínén, illetve annak közelében kialakuló kiválásokat nem hulló csapadéknak nevezik, mert ezek a föld felszínén elhelyezkedő tárgyakon, növényeken stb. jelennek meg.
Ebbe a csoportba tartoznak következő csapadékok:
[szerkesztés] Csapadék mérése
A lehullott csapadék mennyiségét (tömegét) mm-ekben mérik, vagyis 1 mm csapadék (szilárd csapadéknál annak olvadék vize) a földfelszínen négyzetméterenként 1 liter vizet jelent.
Mérése esőmérővel (ombrométerrel, pluvióméterrel) történik. Ez a mérőműszer egy 200 cm2 felfogó felületű henger alakú edény, aminek mérőperemét a szabad földfelszín felett 1 méter magasan helyezik el. Az edényben összegyűlt vizet ezután mérőpohárba öntik és annak skálájáról olvassák le mm-ben a csapadék mennyiségét.
