Dnyeszter Menti Köztársaság
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||
| Himnusz: Мы славим тебя, Приднестровье (Áldunk téged, Dnyeszter-mellék) |
|||||
 |
|||||
| Főváros | Tiraszpol |
||||
| Államforma | köztársaság | ||||
| - Elnök | Igor Szmirnov
|
||||
| Hivatalos nyelv | moldován (román), orosz, ukrán |
||||
| függetlenség | Moldovától | ||||
| - kikiáltása | 1990. szeptember 2. | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 4163 km² (178.) | ||||
| - Víz (%) | 2,35 | ||||
| Népesség | |||||
| - 2004 évi becslés | 555 500 | ||||
| - Népsűrűség | 133,4 fő/km² | ||||
| GDP | |||||
| - Összes | |||||
| - Egy főre jutó | |||||
| HDI () | (.) – | ||||
| Pénznem | Dnyeszter menti rubel (–) |
||||
| Időzóna | Kelet-európai idő (UTC+2) | ||||
| Internet TLD | .md |
||||
| Hívószám | +373 5xx |
||||
 |
|||||
A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság (másként Dnyeszteren Túli Terület, Transznisztria vagy Dnyeszteren Túli Köztársaság) a Szovjetunió felbomlása után az önállósodó Moldovától elszakadt keskeny földsáv a Dnyeszter folyótól keletre. Rövid elnevezése a Dnyeszter-mellék (az orosz Приднестровье mintájára).
A függetlenséget erős orosz segítséggel 1990. szeptember 2-án nyilvánította ki, az erről szóló sikeres népszavazás után. A Moldovával folytatott rövid háború után, az 1992. július 21-én aláírt békekötés értelmében a moldáv hatóságoknak nincs semmilyen beleszólása a terület politikájába. Az új alkotmányt 2000. június 22-én fogadták el.
Hivatalosan Moldovához tartozik, a világ egyetlen országa sem ismeri el önállóságát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
Keletről Ukrajna határolja, nyugatról Moldova. Az ország nagyrészt Dnyesztertől keletre fekszik, kisebb része azonban átnyúlik a nyugati oldalra, és néhány városa ott található.
Az „állam” felszínét kisebb dombokkal és völgyekkel tarkított síkság alkotja. A terület 80%-át termékeny feketeföld borítja. Az erdők aránya 10% körüli. Éghajlata mérsékelt szárazföldi. A telek rövidek, a januári középhőmérséklet −3,9 °C. A nyár hosszú és forró, a júliusi középhőmérséklet +21 °C.
A területet a Dnyeszter baloldali mellékfolyója, a Jagorlik folyó osztja két részre. Az ettől északra fekvő vidék az ukrajnai Podóliai-hátság nyúlványa, így a tájat az arra jellemző mély folyó- és patakvölgyek jellemzik. A Jagorliktól délre a területet a Fekete-tenger partvidékére jellemző sztyeppe uralja. Ezen a vidéken ritka a természetes erdő, inkább csak telepített erdős ligetek fordulnak elő. Vadállományát a közép-európai térségre jellemző vadak – vaddisznó, nyúl, róka, fácán – alkotják.
Ásványkincsekben szegény terület. Meszet, kerámiagyártásra alkalmas agyagot, valamint az üveggyártás alapanyagául szolgáló kvarchomokot bányásznak.
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] Ókor
A földrajzilag Besszarábiában található területen Türasz néven a görögök alapítottak itt Kr. e. 600 körül várost, mely a kis-ázsiai Milétosz városának gyarmata volt, majd barbárok foglalták el. Kr. e. 50 körül a Római Birodalom meghódította és Dacia provinciához csatolta, de a birodalom bukása után újból különböző, egymást váltó barbár törzsek kezébe került.
[szerkesztés] A középkortól a 20. századig
Besszarábiában a kora középkorban keleti szláv törzsek (uglikok, tivercik), majd nomád török törzsek (besenyők, kunok) telepedtek le. A terület később a Kijevi Rusz, majd a Litván Nagyfejedelemség kezére került, míg 1504-ben meg nem hódította az Oszmán Birodalom és Jediszan tartomány részévé tette 1792-ig, amikor is az Orosz Birodalom szerezte meg. A területen ezután főleg ukrán, orosz és német nemzetiségű embereket telepítettek le.
[szerkesztés] A 20. század elejétől a második világháború kezdetéig
Az első világháborúban Oroszország jelentős méretű területeket vesztett el Európában, köztük Besszarábiát is, mely Romániához került, kivéve a Dnyeszteren túli területet, mely az Ukrán SZSZK része lett. A Szovjetunió 1922-es megalakulásával ez a terület így a Szovjetunió része lett. Grigore Kotovsky moldován származású egykori orosz katonatiszt (1902-ben dezertált) két moldován függetlenségi felkelést is vezetett 1905-ben és 1915-ben az Orosz Birodalom ellen, de mindkétszer elbukott. A bolsevik forradalomhoz csatlakozva azonban végre alkalma nyílt célja megvalósítására, és meg is alapította szovjet fennhatóság alatt a Moldávia Autonóm Szovjet SZocialista Köztársaságot 1924-ben, fővárosának a „megszállás alatt lévő” Kisinyovot téve meg. Moldávia ASZSZK területe a II. világháborúig kizárólag a Dnyeszter-mellékre korlátozódott. Lakosainak 48%-a ukrán, 30%-a moldován (román), 9%-a orosz és 8,5%-a zsidó volt ekkor.
A szovjet politika az elvesztett Besszarábia környezetében, így a Dnyeszter-melléken is a kommunizmus eszméinek hirdetésével akarta az egykori provinciát „visszacsábítani”. Ennek szellemében született meg az 1930-as években a „moldován nemzetiség” gondolata, illetve a moldován nyelv (a román nyelv cirill betűs írásmódjával), hogy így is elkülönítsék Romániától.
[szerkesztés] Második világháború
A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Németország nem tartott igényt Besszarábiára, így e szerződés alapján 1940. június 28-án a szovjet csapatok megszálhatták a területet, melyet 1940. augusztus 2-án immár Moldovai SzSzK néven a Szovjetunióhoz csatoltak. A paktum felrúgása után a terület teljes zsidó lakosságát deportálták vagy kivégezték a németek.
[szerkesztés] A Moldáv SZSZK
A korábbi Moldovai ASZSZK a győztes háború után földrajzilag már a teljes mai Moldávia területére kiterjedt, így a korábbi szovjet politika is immár egész Besszarábia területén érvénybe lépett. A háború után az eloroszosítás nagyobb méreteket öltött, mint a cári időkben. 1956-tól kezdve a 14. orosz gárdahadsereg állomásozott a Moldávia területén. A Dnyeszteren túli területen erős csoportosítása és fegyveraktárai voltak. A Dnyeszter-mellék lett Moldávia legiparosodottabb területe.
A peresztrojka légkörében a latin betűs írás vált hivatalossá Moldáviában. A megerősödő moldován - román nacionalizmus félelmet keltett Moldávia orosz, ukrán és gagauz lakóiban. Szaporodtak a különböző nemzetiségek közti incidensek. Moldávia szélsőséges román nacionalistái már a kisebbségek elűzésének szükségességéről beszéltek.
1990. szeptember 2-án kikiáltották a Dnyeszter Menti Köztársaságot a Szovjetunión belüli autonóm köztársaságként. Mihail Gorbacsov szovjet elnök december 22-én elnöki rendeletben semmisítette meg ezt a lépést, mert szerinte nem volt jogalapja. Ennek ellenére megszilárdultak a különálló dnyeszteren túli hatóságok. 1992. áprilisában a volt Szovjetunió fegyverzetének szétosztása során Moldávia fegyverekhez jutott és felállították az önálló moldáviai hadsereget. Azonnal megtámadták a Dnyeszter mellékét, de vereséget szenvedtek. A 14. orosz hadsereg (parancsnoka Alekszander Lebegy volt, az orosz Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács későbbi titkára) harcba lépett a Dnyeszter melléki szakadárok védelmében, és rákényszerítette Moldáviára az 1992. július 21-ei békét. Ennek értelmében Moldávia mindennemű beleszólási jogról lemondott az állam a Dnyeszteren túli területein, de függetlenségét nem ismeri el, továbbra is Moldávia részének tekinti azt. Ma mintegy 2600 orosz békefenntartó katona állomásozik ott.
[szerkesztés] A „független állam”
A békekötés után a Dnyeszter mellékén szovjet mintára újjászervezték a közigazgatást, tovább használták a szovjet jelképeket, betiltották a latin ABC használatát és a helyi kormány élére az orosz származású Igor Szmirnov került (Alekszander Lebegy hathatós segítségével). Szmirnov mind a mai napig irányítja az országot. 1997. május 8-án Szmirnov és Petru Lucinschi moldáv elnök a Primakov-memorandum néven emlegetett szerződésben normalizálta a két országrész kapcsolatát, de a függetlenségét továbbra sem hajlandó Moldávia elismerni, noha semmilyen befolyással sem bír a területre 1992 óta. 2005-ben Ukrajna tárgyalásokba kezdett a terület vezetésével. Ennek eredményeként 5 új határátkelő és kereskedelmi állomás nyílt meg. Ukrajna egyúttal szigorította a határellenőrzést, amely komoly jövedelemkiesést okoz a helyi gazdaságnak, amelynek jelentős ágazata volt a csempészet. 2006. szeptember 17-én népszavazást tartottak a terület státuszáról, amelyen a lakosság arról szavazhatott, hogy az ország csatlakozik Oroszországhoz, „független állam” marad, vagy visszatér Moldáviához. A népszavazáson, amelyet a nemzetközi szervezetek és az országok többsége nem ismert el, a résztvevők 97%-a az Oroszországhoz történő csatlakozásra szavazott.
[szerkesztés] Államszervezet, közigazgatás
[szerkesztés] Adminisztratív régiói
(Északról dél felé, az orosz elnevezéssel a zárójelben.)
 |
|
[szerkesztés] Legnagyobb városok
(Zárójelben a 2005-ös lakosság szerepel.)
[szerkesztés] Fegyveres erők
Bővebben: Dnyeszter Menti Köztársaság haderejeA Dnyeszter Menti Köztársaság fegyveres erőinek létszáma közel 5 ezer fő. Főparancsnoka az elnök. A területen általános hadkötelezettség van, de a hadseregben a hivatásos tiszteken kívül szerződéses katonák is szolgálnak. A mozgósítható tartalék kb. 25-30 ezer fő. A szárazföldi és légierő haderőnemeken túl a hadsereghez tartozik a határőrség és a belügyi csapatok is. A szárazföldi csapatokat három tüzérséggel megerősített gépesített lövész dandár, egy harckocsi-zászlóalj és speciális egységek alkotják. A légierő néhány felfegyverzett közepes Mi–8 és nehéz Mi–6 szállító helikopterrel rendelkezik.
Az Állambiztonsági Minisztérium alárendeltségébe tartozik két speciális egység, a „Dnyeszter” és a „Delta” zászlóaljak.
Az „ország” területén orosz csapatok állomásoznak, nagyrészt ennek köszönhető az „ország” függetlensége.
[szerkesztés] Nemzetiségei
A 2004-es becslések alapján
Ennek megfelőlen az ország három nyelvű, a moldovai román, az orosz és az ukrán nyelv egyaránt hivatalos.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Transnistria Trafficking Arms On Europes Doorstep
- Térkép
- A Kitekintő.hu képriportja a Dnyeszter Menti Köztársaságból
- Igor Szmirnov elnök honlapja
- Dnyeszter-mellék, Pridnestrovie.net
- NGC képriport az „országból”
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||
