Franciaország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Francia Köztársaság
République française

zászló címer
Nemzeti mottó: Liberté, Égalité, Fraternité (Szabadság, Egyenlőség, Testvériség)
Himnusz: La Marseillaise
Főváros	Párizs é. sz. 45° 52′ k. h. 2° 19′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Államforma	elnöki köztársaság
- Elnök	Nicolas Sarkozy
- Miniszterelnök	François Fillon
Hivatalos nyelv	francia
Alapítás
- Francia állam
- Jelenlegi alkotmány
Terület
- Összes	674 843 1 km² (40.)
Népesség
- 2008 évi becslés	64 473 140 2  (20.)
- Népsűrűség	114 fő/km²
GDP	2006
- Összes	2,232 milliárd (6.) PPP: 1,871 milliárd
- Egy főre jutó	35 404 (18.) PPP: 30 100
HDI (2007)	0,952 (10.) – magas
Pénznem	euró (EUR)
Időzóna	CET (UTC+1)
- Nyári időszámítás	CEST (UTC+2)
Internet TLD	.fr
Nemzetközi gépkocsijel	F
Hívószám	+33
EU tagja.
1 a tengerentúli területek nélkül 551 695 km² 2 a központi terület népessége 61 875 822 fő 3 kivéve a csendes-óceáni területeket 4 csak a csendes-óceáni területeken

Franciaország, hivatalosan a Francia Köztársaság (franciául la France vagy République française) független ország. Központi területe Nyugat-Európában helyezkedik el, de világszerte rendelkezik megyékkel és területekkel. A központi rész a Földközi-tengertől a La Manche-csatornáig és az Északi-tengerig, valamint a Rajnától az Atlanti-óceánig terjed. Ezt a territóriumot hatszögletű alakja végett a franciák gyakran emlegetik l'Hexagone (magyarul a hatszög) néven.

Szomszédai Belgium, Luxemburg, Németország, Svájc, Olaszország, Monaco, Andorra és Spanyolország. Tengerentúli függőségein keresztül határos Brazíliával, Surinammal és a Holland Antillákkal. Franciaországot és Nagy-Britanniát a La Manche-csatorna alatt futó Csalagút köti össze.

Franciaország egységes elnöki köztársaság. Legfőbb eszméi a Emberi és polgári jogok nyilatkozatában vannak összefoglalva. A 18. és 19. században az ország a kor egyik legnagyobb gyarmattartó birodalma, hatalmas területekkel Afrikában és Délkelet-Ázsiában és számos szigettel a Csendes-óceánban. Franciaország fejlett állam, amely a forrástól függően a világ ötödik vagy hatodik legnagyobb gazdaságával rendelkezik. Évi 79 millió turista látogatja, ezzel a legkeresettebb ország a világon.

A nemzetközi politikában jelentős szerepet vállal. Alapító tagja az Európai Uniónak és az ENSZ-nek és Biztonsági Tanácsának, tagja a Frankofóniának, a G8-nak, az OECD-nek és a NATO-nak. Franciaország 1966-ban kilépett a NATO kötelékéből. Mostanában akarnak újra belépni azaz vissza. Franciaország nukleáris fegyverekkel is rendelkezik.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Domborzat 1.2 Vízrajz 1.3 Éghajlat 1.4 Növény- és állatvilág 1.5 Környezetvédelem 2 Történelem 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Közigazgatási beosztás 3.4 Politikai pártok 3.4.1 Szélsőbaloldali 3.4.2 Baloldali 3.4.3 Centrista 3.4.4 Jobboldali 3.4.5 Szélsőjobboldali 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb városok 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Általános adatok 5.2 Gazdasági ágazatok 5.3 Közlekedés 5.4 Energia termelés 6 Kultúra 6.1 Oktatási rendszer 6.2 Kulturális intézmények 6.3 Művészet 6.4 Hagyományok 6.5 Gasztronómia 7 Sport 8 Ünnepek 9 Források és jegyzetek 10 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

Franciaország kontinentális területe (France métropolitaine) Nyugat-Európában a Földközi-tengertől egészen az Északi-tengerig, a Rajnától az Atlanti-óceánig terjed. Szárazföldi szomszédai Belgium, Luxemburg, Németország, Svájc, Olaszország, Monaco, Andorra és Spanyolország. Az Egyesült Királyságtól a La Manche-csatorna választja el. A központi területhez számítják Korzika szigetét is.

Az ország gyarmatosító múltja örökségeként Európától távoli ú. n. tengeren túli megyékkel és adminisztratív módon függő területekkel rendelkezik. Dél-Amerikában Francia Guyana szomszédos Suriname-mal és Brazíliával. Franciaországhoz tartozó kis szigetek mindhárom óceánban találhatók.

Egyesült Királyság Holl. Németország Belg. Lux. Au. Svájc Olaszo. Monaco Spanyolország Andorra PÁRIZS Dunkerque Lille Cherbourg Rouen Nancy Brest Strasbourg Orléans Dijon Nantes Limoges Lyon Grenoble Bordeaux Valence Nizza Toulouse Toulon Marseille Perpignan La Manche-cs. Vizcayai-öböl Földközi-tenger Korzika

térkép szerkesztése

[szerkesztés] Domborzat

Francia vidékek domborzata igen változatos képet mutat. A tájak északon és nyugaton tengerparti síkságokká szelídülnek, míg a nyugati és déli- délkeleti vidékek vadregényes hegyláncokkal (például Francia-középhegység) kápráztatják el az oda látogatót. Délen tör az ég felé a Pireneusok vonulata, és innen a Földközi-tenger partján, a Francia Riviérán végighaladva elérjük az Alpok csúcsait. Itt emelkedik Európa legmagasabb pontja is, a 4808 m-es Mont Blanc.

[szerkesztés] Vízrajz

A Vogézek déli részétől déli irányban, a Francia-középhegység keleti részén a Cévennekig húzódó vízválasztó vágja ketté az országot. A vízválasztótól keletre a Rhone és a Saone gyűjti össze az Alpok és a keleti országrész vizeit és szállítja a Földközi-tengerbe. Franciaország többi nagy folyója már az Atlanti-óceán vízgyűjtő területéhez tartozik.

Az északi terület legjelentősebb folyója a Szajna. Az Oise, az Aise, a Marne és a Yonne vizeit összegyűjtve a Párizsi-medencén átfolyva a La Manche-ba torkollik. A Francia-középhegységben eredő Loire a Bretagne-tönk déli peremét átszelve éri el az óceánt. Az Aquitániai-medence fő folyója, a Garonne a Pireneusokból és a Francia-középhegység nyugati oldalairól lefutó vizeket gyűjti össze. A Francia-középhegységből lefutó másik jelentős folyóval, a Dordogne-nyal közös tölcsértorkolatuk a Gironde.

A Lorraine-i fennsíkon és az Ardennekben eredő folyók az Északi-tengerbe szállítják vizüket. A Maas, a Moselle és az Ill a Rajna mellékfolyói. Az éghajlatnak megfelelően az ország folyóit egyenletes vízjárás és bő utánpótlás jellemzi. Az egyes vízrendszereket fejlett csatornahálózat köti össze.

[szerkesztés] Éghajlat

Franciaország éghajlatát az óceáni és mediterrán hatások befolyásolják legerősebben. Az ország túlnyomó részének éghajlata enyhe telű óceáni, a tengerpartoktól távolabbi területeken azonban a kontinentális éghajlat sajátosságai is megjelennek. A földközi-tengeri partvidék éghajlata jellemzően mediterrán, ugyanakkor a magasabb hegyvidékeken, így elsősorban az alpi területeken változatos magashegységi éghajlat alakult ki.

Az ide látogatók tehát egész évben igen eltérő időjárással találkozhatnak az ország különböző részein.

A mediterrán térség éghajlata jelentősen különbözik a többi régióétól. Itt a legenyhébb a tél (a leghidegebb hónap középhőmérséklete 6-8 °C), míg a mérsékleten meleg nyári hónapokra 22-24 °C-os középhőmérsékletek jellemzők. Júliusban és augusztusban gyakori itt a nyári szárazság, amikor egy-egy hónap során csupán 10-30 mm csapadék hullik. Franciaország déli vidékein a nyári hónapokban jóval többet süt a nap, általában 11-12 órát - míg északon egy nyári napon 7-9 órás napsütésre lehet számítani.

A tenger vize a földközi-tengeri partokon augusztusban a legmelegebb, 23-25 °C-os, de júniusban és júliusban is felmelegedhet 21-23 °C-ig.

A Franciaország déli részén található Provence tartomány egyik jellegzetes időjárási sajátossága a sokszor napokon át fújó kellemetlenül erős északi szél, a misztrál, amely elsősorban télen, de az év más szakában is gyakori.

Öltözködés: A Földközi-tenger partvidékén nyári délutánokon gyakorta 29-32 °C-ig emelkedik a hőmérséklet, így a pamut és a kimondottan nyárias öltözködés a megfelelő. Természetes, hogy - elsősorban a tengerparti strandokon - sapka, kalap viselése szükséges lehet.

[szerkesztés] Növény- és állatvilág

A földközi-tengeri partvidéken és Dél-Franciaország némely részein mediterrán növényzet van. Örökzöld tölgyesek, píneák, ciprusok és olajfák a táj jellegzetes szárazságtűrő növényei. A magyaltölgy mindenütt elterjedt, a paratölgy főként a kavicsos felszíneken található. Az erdőket sok helyen erdőirtás és legeltetés miatt keletkezett bokorerdők, macchiák és garigue-ok váltották fel. A Vizcayai-öböl mentén a homokdűnéket helyenként tengerparti fenyők borítják. Az ország többi része, a magashegységeket kivéve a Ny-európai kevert tölgy- és bükkerdők övezetébe tartozik. Ezekhez a Vogézek lejtőin szelídgesztenyések csatlakoznak. A vizet át nem eresztő talajokon lápi és mocsári növénytársulások jöttek létre.

[szerkesztés] Környezetvédelem

Itt is működnek úgynevezett "Környezetvédő Brigádok"!

[szerkesztés] Történelem

A mai Franciaország határai majdnem egybeesnek a történelmi Gallia (Alpokon túli) területeivel, amelyeket egykor Gallia Transalpina néven ismertek. A területen kelta (latinul gall) törzsek éltek. A i. e. 1. században Gallia egésze a terjeszkedő Római Birodalom provinciája lett, a rómaiak mindenütt városokat építettek, az őslakosság pedig összekeveredett velük és átvette a latin nyelvet (romanizáció). A 2-3. század között a kereszténység is elterjedt.

A 4. század végén egyre fenyegetőbbé vált a keleti határon áttörő germán törzsek, majd az 5. századtól különösen a frankok jelenléte, akiknek nevéből a „francia” elnevezés is származik. Az 5-9. század között az ország területe a Frank Birodalom részét képezte, amelynek legnagyobb uralkodója Nagy Károly volt. Utódai 843-ban a birodalmat három részre osztották, ennek nyugati részéből, a Nyugati-Frank Királyságból alakult ki Franciaország, amely nevét a mai Île-de-France tartományról kapta.

Nagy Károly leszármazottai, a Karolingok uralták Franciaországot egészen 987-ig, ám a dinasztia ekkor kihalt. Ekkor Île-de-France hercegét, Párizs grófját, Hugo Capet-t koronázták királlyá. Az ő leszármazottaiból alakultak meg az országot uraló következő nagy dinasztiák, a Capetingok, a Valois-ház és a Bourbon-dinasztia, amelyek a hosszú örökösödési háborúk és házassági szövetségek során végül az egész országot egyesítették. A királyság a 17. századtól élte a fénykorát, különösen XIV. Lajos uralma alatt (a „Napkirály”, 1643–1715). Ekkor Franciaország óriási hatással volt az egész európai politikára, gazdaságra és kultúrára, népességének gyors növekedése pedig Európa legnagyobb lakosságú országává tette. Megkezdődött a francia gyarmatosítás is.

A királyság 1792-ig állt fenn, amikor a Nagy Francia Forradalom kikiáltotta a köztársaságot. 1799-ben Bonaparte Napóleon ragadta magához a hatalmat. Seregeivel számos hadjárat során elfoglalta szinte fél Európát, és a meghódított országokban saját családja tagjait ültette trónra. Az oroszországi hadjárat azonban kudarccal járt, és a napóleoni háborúkban kb. egymillió francia katona halt meg. Mégis ez az időszak volt a francia dicsőségnek és a francia nemzet kialakulásának nagy korszaka. Napóleon 1815-ös vereségét követően, Franciaország újra királyság lett.1830-ban újabb forradalom tört ki, amelynek eredményeként alkotmányos királyságot vezettek be.

1848-ban ismét forradalom következett, melynek során a Nemzetgyűlés kikiáltotta a „második Francia Köztársaságot”. Ez azonban rövid életű volt, 1852-ben Bonaparte Napóleon unokaöccse császárrá koronáztatta magát III. Napóleon néven (második császárság). Uralma alatt az egész ország gyors ütemben fejlődött, meggyorsult a gyarmatszerzés is, és Franciaország európai pozíciói megerősödtek. Végül III. Napóleon 1870-ben a Francia Császárságot parlamentáris monarchiává nyilvánította. Ebben az évben azonban kitört a porosz–francia háború, amelyben a Franciaország vereséget szenvedett. Miután a németek megszállták az országot, a császár megbukott. 1871-ben polgári radikális – szocialista forradalom kezdődött és megalakult a párizsi kommün. Ennek leverése után létrejött a „harmadik köztársaság”.

Franciaország 1870 és 1914 között jelentős gyarmatbirodalmat épített ki (francia imperializmus). Létrejött a brit-francia szövetség (antant) a fegyverkező Németország ellensúlyozására.

Franciaország az I. világháborúból, majd a náci német megszállást követően a II. világháborúból is győztesként került ki. Ez azonban nem akadályozta meg a gyarmatbirodalom (Afrika, Ázsia, Óceánia) széthullását az 1950-es években. A háború után az úgynevezett „negyedik köztársaság”, majd 1958-tól máig az „ötödik köztársaság” következett, amely Charles de Gaulle vezetésével új alkotmányt dolgozott ki a köztársasági elnök megnövekedett jogkörével.

1968-ban baloldali diáklázadások törtek ki, a polgárháborús veszélyt sikerült elhárítani, azonban de Gaulle lemondott. Utódai, Georges Pompidou és Valéry Giscard d'Estaing még sokáig az ő nyomdokain jártak, majd 1981-ben a szocialista François Mitterrand vette át helyüket, aki számos szociális reformot hajtott végre. Mivel azonban a fő társadalmi problémákat nem sikerült megoldania, bukása után megerősödött a jobboldal. Az elnöki posztot 1995 óta Jacques Chirac töltötte be.

A 2007-es elnökválasztáson a magyar gyökerekkel rendelkező Nicolas Sarkozy lett a köztársasági elnök.

Franciaország külpolitikáját a 90-es évek óta az Európai Unió fejlődésének elősegítése, ezen belül különösen a Németországgal való kibékülés és együttműködés jellemzi. 1999-ben bevezették az eurót. Ennek ellenére az ország lakossága a 2005. májusi népszavazáson az Európai Alkotmány ellen szavazott.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Franciaország politikai berendezkedése szerint demokrácia, annak is a fél-prezidenciális köztársaság válfajába sorolható be. Ez az elnöki tisztség különleges súlyával magyarázható.

Az államfő különleges státusát jól mutatja, hogy az alkotmány államszervezeti része az elnökről szóló II. címmel kezdődik. A korábbi, 1946-os alkotmány a Nemzetgyűlést helyezte az államfő elé. Az elnök a végrehajtó hatalom része. Mivel a végrehajtó hatalomnak része a kormány is, ezért a végrehajtó hatalom „dualista”, „kétfejű” („bicéphale”) jellegű. A köztársasági elnököt általános közvetlen választással öt évre választják. Az alkotmány eredeti, 1958-ban elfogadott szövege az államfő közvetett megválasztásáról rendelkezett, ahol szavazati joggal a képviselők, a szenátorok és az önkormányzatok képviselői rendelkeztek. 1962-ben módosították az alaptörvényt, és bevezették a közvetlen államfőválasztást. Az elnöki mandátum időtartama eredetileg hét év volt, ezt a 2000. évi alkotmánymódosítás csökkentette le a jelenleg hatályos öt éves ciklusra.

A Parlament kétkamarás szerkezetű: a Nemzetgyűlésből („l'Assemblée Nationale”) és a Szenátusból („le Sénat”) áll. Az 1958. évi alkotmány a kormányt is erősíteni kívánta a parlamenttel szemben, elkerülendő a III. és IV. köztársaságokat jellemző kormányzati instabilitást. A kormány tagjai a miniszterelnök, a miniszterek és államtitkári rangú kormánytagok is lehetnek. A minisztereket az Elnök nevezi ki, a miniszterelnök javaslatára. Egyes miniszterek államminiszteri státussal rendelkeznek (ministre d'Etat), akik rangban a rendes miniszterek fölött, de a miniszterelnök alatt állnak.

A Kormány működési formája a Minisztertanács, ennek – általábann heti rendszerességű – ülésein az államtitkárok kivételesen vesznek részt. Mivel a Minisztertanácsot az államfő vezeti, kialakult kormánytanács (Conseil de cabinet) elnevezéssel a Minisztertanács üléseit előkészítő struktúra, amelyet a miniszterelnök irányít. A Kormány rendelkezik a közigazgatás és a fegyveres erők fölött. Felelős a Parlament előtt. A miniszterelnök irányítja a Kormány tevékenységét. Az államfőhöz való viszonyának elemzése alapján állapították meg, hogy „a miniszterelnök nem politikai vezér, hanem sokkal inkább az adminisztráció, a szűkebb értelemben vett igazgatás feje.” (Bihari Ottó)

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A parlament 1875 óta kétkamarás:

• Népgyűlés (Assemblée nationale) az alsóház
• szenátus pedig a felsőház.

[szerkesztés] Közigazgatási beosztás

Franciaország jelenleg 26 régióra és ezeken belül 100 megyére (franciául département) oszlik.

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Szélsőbaloldali

• Forradalmi Kommunista Liga (LCR)
• Munkásharc (LO)
• Munkások Pártja (PT)

[szerkesztés] Baloldali

• Szocialista Párt (PS)
• Baloldali Radikális Párt (PRG)
• Köztársasági és Állampolgári Mozgalom (MRC)
• Francia Kommunista Párt (PCF)
• A Zöldek

[szerkesztés] Centrista

• Unió a Francia Demokráciáért (UDF) , 2007-óta Demokrata Mozgalom (Modem)
• Radikális Párt (PR)

[szerkesztés] Jobboldali

• Unió egy Népi Mozgalomért (UMP) (Union pour un mouvement populaire)
• Mozgalom a Franciáért (MPF)

[szerkesztés] Szélsőjobboldali

• Nemzeti Front (FN)
• Köztársasági Nemzeti Mozgalom (MNR)

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

• Népességnövekedés

Franciaország népességének történelmi fejlődése a nyugati világban a 19. századtól kezdve sajátosan alakult. A 19. században és a 20. század első felében a népességszám Franciaországban nem növekedett akkora ütemben, mint Európa többi részén, ugyanakkor a 20. század második felében sokkal erősebb növekedés volt tapasztalható a többi országéhoz, vagy az előző évszázadokban mért saját növekedéséhez képest.

1974-et követően a népességnövekedés lelassult, mélypontját éves 0,39%-kos növekedéssel 1990-ben érte el, amivel már sokkal inkább összhangba került Európa népességfogyásnak indult többi részével. Mindezek után a 2004-es francia népszámlálás adatai jócskán meglepték a demográfusokat. A 2004-es népszámlálás szerint megtörtént, amit senki nem jósolt előre, az 1999-es népszámlálást követően a népességnövekedés felgyorsult. 1999 és 2003 között a népességbővülés 0,58% körül alakult, 2004-ben pedig 0,68% lett, ez csaknem elérte az észak-amerikai szintet. 2004 a legmagasabb népességnövekedést eredményezte az országban 1974 óta, és ezzel Franciaország jóval megelőzi Európa többi országát (leszámítva Írországot). 2003-ban az európai természetes növekedést majdnem teljes egészében Franciaország természetes növekedése tette ki (a bevándorlást nem számítva): az Európai Unió 216.000 lakossal bővült (a bevándorlás nélkül), amiből 211.000 volt Franciaország népességének növekedése önmagában és 5.000 az összes többi EU tagországé együttvéve. 2004-ben Franciaország népességének természetes növekedése elérte a 256.000 főt.

A váratlan eredmények jelentős következményekkel járhatnak a jövőre nézve. Oroszország és Németország után Franciaország jelenleg a harmadik legnépesebb ország Európában. A demográfusok eredetileg úgy számították, hogy 2050-re a francia nagyvárosokban 64 millió ember fog élni, de ma már egyetértenek abban, hogy az 1990-es növekedési ütemre alapozott becsléseik visszafogottak voltak. Ma már úgy tartják, a francia nagyvárosok lakossága 2050-re eléri a 75 millió főt, ekkor az ország már az Európai Unió legnépesebb tagállama lesz, több lakossal, mint a jelenlegi tagállamok közül bármelyik: Németország (71 millió), Nagy-Britannia (59 millió) és Olaszország (43 millió). Ha ezek a becslések valósággá válnak, ez értelemszerűen változásokat eredményez a brüsszeli erőviszonyokban is. 2004 közepén Franciaország lakosainak száma (a tengerentúli részekkel együtt) 13,6%-át tette ki a 460 millió fős EU-nak. Az Európai Unió 25 tagállamának 2050-re jósolt 445 millió lakosából pedig már 17,5% él majd Franciaországban az előrejelzések szerint.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint a politikai menedéket kérők aránya 2003 és 2004 között 3%-kal nőtt, míg ugyanezen időszak alatt az Egyesült Államok számára benyújtott menekültügyi kérelmek száma 29%-kal csökkent. Franciaország ezzel 2004-ben átvette az USA vezető helyét a menekültek célországainak listáján.

[szerkesztés] Legnépesebb városok

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

• Etnikumok
  Franciaországot a történelem előtti időktől kezdve kereskedelmi, népvándorlási és hadműveleti utak szövik át. A mai népesség az évszázadok során négy fő európai népcsoport keveredése eredményeképpen alakult ki: kelta (gall és breton), akvitán (baszk származású), római és germán (frank, vízigót, burgund, normann). A történelmi népcsoportokon kívül a 19. századtól kezdve további népcsoportok települtek Franciaországba, csak a legismertebbeket említve: belgák, olaszok, spanyolok, portugálok, lengyelek, örmények, kelet-európai zsidók, maghreb népek, arabok, berberek, fekete-afrikaiak és kínaiak. Jelenlegi becslések szerint a francia népesség 40%-át ezek a bevándorló hullámok teszik ki, amivel Franciaország etnikailag az egyik legváltozatosabb országgá vált Európában és ebben jelentősen hasonlít az Egyesült Államokhoz és Kanadához.

• Nyelvi megoszlás
  Franciaországban az egyetlen hivatalos nyelv a francia. Ugyanakkor esetenként, főként az idősebbek, több más helyi nyelvet és dialektust is megértenek és használnak, mint például a provanszál, a katalán, a baszk, a breton, a Haiti kreol, a korzikai, a flamand, a lotaringiai német, valamint néhány további dialektus, mint például az elzászi, a gaszkonyi és a picard. Ezeket a történelmi nyelveket és nyelvjárásokat tájszólásként kezelik, noha ez legtöbbjükre nézve hamis. Némelyiket már iskolákban is tanítják, noha helyi és nemzeti szinten is hivatalosan csak egy nyelvet ismernek el. Néhány, a bevándorlók által beszélt nyelv szintén elterjedt, különösen a nagyvárosokban: a portugál, a maghreb arab, berber nyelvek, dél-szaharai nyelvek, a török, a kínai (wu, kantoni, min nan és mandarin), a vietnami és a khmer a leggyakoribbak.

• Vallási megoszlás
  Franciaország történelmileg túlnyomórészt római katolikus ország antiklerikáris hajlamokkal, az 1970-es évektől pedig nagyon szekuláris. A vallásszabadság alkotmányos alapjog, ahogy az Emberi és polgári jogok nyilatkozatában lefektették. A közszféra és a vallások között a laicité (laicizmus) a meghatározó elv, mely szerint a kormány nem avatkozik a vallási tanításokba, a vallásoknak pedig tartózkodniuk kell a politikába való beavatkozástól.
  A kormány nem vezet statisztikát a lakosok vallásáról. Ismeretlen forrású statisztika elérhető a ’CIA World Factbook’ című kiadványban, amely szerint: római katolikus 83-88%, muszlim 5-10%, protestáns 2%, zsidó 1%. Egy 2003-as felmérés szerint a lakosok 41%-a szerint Isten létezése „kizárt” vagy „valószínűtlen”, 33% állítja, hogy az „ateista” szó többé-kevésbé ráillik, 51% kereszténynek vallja magát. A hívők közül 62% római katolikusnak, 6% muszlimnak, 2% protestánsnak, 1% zsidónak, 2% pedig más vallásúnak mondta magát, 26% azt állította, hogy nem hisz vallásokban, 1% pedig megtagadta a válaszadást.

Franciaországban található Nyugat-Európa legnépesebb muszlim közössége. Legfőbb központjuk a Párizsi Nagymecset.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Az ország a fejlett országok sorába tartozik, tagja a G8-nak, és 2005-ben a Föld hatodik legnagyobb gazdaságát tudhatta magának, 2118 milliárd dolláros GDP-vel. Mindazonáltal az egy főre jutó GDP szerinti európai rangsorolásban csak a 9-dik volt 25-ből, az Eurostat szerint és világszinten a 17-dik.

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

Franciaország közlekedése igen fejlett. Sűrű autópálya hálózat hálózza be. Az autópályák fizetősek. A vasúti közlekedés is igen fejlett. Vasútvonalak összes hossza 31 840 km, és jelenleg igen intenzív fejlesztés alatt áll. Párizs repülőterei a nemzetközi légiforgalom nagy csomópontjai

[szerkesztés] Energia termelés

Franciaország a világ második legnagyobb atomenergia termelője, az Amerikai Egyesült Államok után.

A teljes áramellátás eloszlása ^[1] :

• Nukleáris energia : 85% (az atomenergia hányadát az össz áramtermeléshez viszonyítva Franciaország tartja az első helyet);
• Megújuló energiaforrások : 14% ;
• Gázolaj és földgáz : 1%.

[szerkesztés] Kultúra

Franciaország nemzeti szimbóluma Marianne, aki egyben a francia forradalom jelképe is.

[szerkesztés] Oktatási rendszer

Franciaország oktatási rendszere hasonlít a többi európai rendszerhez. A francia oktatási rendszer felépítése:

• Előiskola: Maternelle
• Elemi iskola: école élémentaire
• További iskolák: collège lycée, lycée professionnel.

Lásd még: Franciaország egyetemei

[szerkesztés] Kulturális intézmények

Könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészet

• Építészet

• Képzőművészet

Híres francia képzőművészek: Gustave Courbet, Eugene Delacroix, Édouard Manet, Claude Monet, Vincent van Gogh, Georges-Pierre Seurat, Paul Cézanne, Paul Gauguin, Henri Rousseau, August Rodin, Pablo Picasso

• Irodalom

Francia irodalmi klasszikusok:

• Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában (A la recherche du temps perdu)
• Michel de Montaigne: Esszék (Essays)
• La Fontaine: Mesék (Fables)
• Stendhal: Vörös és fekete (Le Rouge et le noir)
• François Rabelais: Gargantua és Pantagruel (Gargantua et Pantagruel)
• Honoré de Balzac: Goriot apó (Le pere Goriot)
• Gustave Flaubert: Bovaryné (Madame Bovary)
• Émile Zola: Germinal (Germinal)
• Albert Camus: Közöny (L'Étranger)
• François-René de Chateaubriand: A kereszténység szelleme (Genius of Christianity)
• Stéphane Mallarmé: Kockadobás (Un coup de dés)
• Denis Diderot: Mindenmindegy Jakab (Jacques le fataliste)
• Jean Racine: Phaedra (Phedre)
• Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére (Voyage au bout de la nuit)
• Victor Hugo: A párizsi Notre Dame (Notre Dame de Paris), A nyomorultak (Les Misérables)
• Gaston Leroux: Az operaház fantomja (Le Fantôme de l'opéra), A sárga szoba rejtélye (Le Mystere de la chambre jaune)
• Molière: A Fösvény (L'avare), Tartuffe (Tartuffe)

• Filmművészet

Franciaország jelentős szerepet játszott a film és a filmművészet létrejöttében. A Auguste és Louis Lumiere találták fel a mozit. Nagy francia filmrendezők voltak a némafilm korában Georges Mélies, a két világháború között Jean Renoir, a II. világháború után pedig Marcel Carné. Az 50-es évektől meginduló francia új hullám az egész világ filmművészetére jelentős hatást gyakorolt, legnagyobb rendezői Jean-Luc Godard és François Truffaut. Az 80-as évektől máig ismét megújult a francia film, a korszak kiemelkedő alkotói Luc Besson, Krzysztof Kieślowski, Jean-Pierre Jeunet.

• Zene

[szerkesztés] Hagyományok

[szerkesztés] Gasztronómia

A francia konyha méltán híres a fűszereiről, mártásairól. Néhány híres étele a hagymaleves, a besamel-mártás, a tenger gyümölcsei, csigák, sajtok, borok.

[szerkesztés] Sport

A legnépszerűbb sport Franciaországban a labdarúgás. A franciák nagy hévvel szurkolnak kedvenc klubcsapataiknak és a nemzeti válogatottnak. A szurkolás 1998-ban meghozta az eredményt: Franciaország világbajnok lett, ráadásul hazai pályán. A siker tovább folytatódott: a csapat 2000-ben Zinédine Zidane vezetésével az Európa-bajnokságot is megnyerte. Ezen kívül 1984-ben szintén EB győzelemnek örülhettek a franciák, a Platini-vezette csapat hazai pályán diadalmaskodott.

Az 1903 óta, nyaranta megrendezett Tour de France a világ legrangosabb országúti kerékpárversenye. 3 héten át küzdenek egymással a világ legjobb biciklistái, a hegyi szakaszokkal is tarkított, különösen nehéz viadalon. 2005-ben már hetedszer az amerikai Lance Armstrong nyert, francia versenyző utoljára 1985-ben, Hinault Bernard személyében állhatott a dobogó legfelső fokára.

Ötször lobbant fel az olimpiai láng Fraciaországban, két nyári és három téli olimpián. 1900-ban és 1924-ben Párizs adott otthont nyári játékoknak. Pályáztak harmadszorra is, de 2012-ben London nyerte el a rendezés jogát. Az első téli olimpiát 1924-ben, Chamonixban rendezték. 1968-ban Grenoble, majd 1992-ben Albertville volt az esemény házigazdája. Az olimpiai eszme is Franciaországban éledt fel: Pierre de Coubertin báró ötletére elevenítetikk fel 1896-óta négyévenként az ókori görög játékokat.

Nagy érdeklődésre tart még számot a Francia Nyílt Teniszbajnokság, amit a párizsi Roland Garros-stadionban rendeznek. Világhíres a Le Mans-i 24 órás autóverseny és népszerű a Forma-1 is. Utóbbit 2005-ben és 2006-ban a Renault csapata nyerte.

[szerkesztés] Ünnepek

• Január 1. Újév napja (Le Jour de l' An)
• Nagypéntek (2007-ben április 6., csak Elzász területén munkaszüneti nap)
• Húsvétvasárnap (2007-ben április 8.)
• Húsvéthétfő
• Május 1. A Munka Ünnepe (Majális)
• Május 8. A Győzelem Napja (a II. világháború befejezésének emlékére, 1945)
• Május 16. Szent Johanna (Jeanne d' Arc) szentté avatásának emléknapja (nem hivatalos munkaszüneti nap)
• Jézus Mennybemenetelének Ünnepe (Áldozócsütörtök)
• Pünkösdvasárnap (2007-ben május 27.)
• Pünkösdhétfő
• Július 14. Az 1789-es forradalom ünnepe, a Bastille bevétele, Nemzeti Ünnep (Le quatorze juillet)
• Augusztus 15. Nagyboldogasszony (L' Assomption)
• November 1. Mindenszentek Ünnepe (La Toussaint)
• November 11. Fegyverszünet Napja (L' Armistice), az I. világháború befejezésének (1918) emlékére
• December 25. Karácsony
• December 26. Karácsony másnapja (csak Elzász területén munkaszüneti nap)

[1] [2]

[szerkesztés] Források és jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Franciaország hójelentése és sícentrumai magyarul – Hójelentés.hu]
• Welcome in Franciaország
• Franciaország Térkép

m·v·sz Európai országok    Dél-Európa Andorra · Málta1 · Olaszország1 · Portugália1,2 · Spanyolország1,2 · San Marino · Vatikán    Délkelet-Európa Albánia · Bosznia-Hercegovina · Bulgária1 · Ciprus3 · Görögország1 · Horvátország · Macedónia6 · Montenegró · Szerbia · Törökország4    Észak-Európa Dánia1,2 · Észtország1 · Finnország1 · Izland · Lettország1 · Litvánia1 · Norvégia2 · Svédország1    Kelet-Európa Azerbajdzsán4 · Fehéroroszország · Grúzia4 · Kazahsztán4 · Moldova · Oroszország4 · Örményország5 · Ukrajna    Közép-Európa Ausztria1 · Csehország1 · Lengyelország1 · Liechtenstein · Magyarország1 · Németország1 · Románia1 · Svájc · Szlovákia1 · Szlovénia1    Nyugat-Európa Belgium1 · Egyesült Királyság1,2 · Franciaország1,2 · Hollandia1,2 · Írország1 · Luxemburg1 · Monaco Függő területek Akrotíri és Dekélia5 · Feröer · Gibraltár1 · Guernsey · Jersey · Man sziget · Svalbard Vitatott státusú területek Abházia · Dél-Oszétia · Dnyeszter-menti Köztársaság · Észak-Ciprus5 · Hegyi-Karabah5 · Koszovó · Szuverén Máltai Lovagrend 1 Az Európai Unió tagja    2 Európán kívüli függőségekkel és területekkel is rendelkezik    3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja    4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik    5 Földrajzilag Nyugat-Ázsiához tartozik, de szociológiai és politikai tekintetben Európa része.    6 Görögországgal a neve miatt vitában van

m·v·sz Az Európai Unió Ausztria · Belgium · Bulgária · Csehország · Ciprus · Dánia1 · Egyesült Királyság · Észtország · Finnország · Franciaország · Görögország · Hollandia · Írország · Lengyelország · Lettország · Litvánia · Luxemburg · Magyarország · Málta · Németország · Olaszország · Portugália · Románia · Spanyolország · Svédország · Szlovákia · Szlovénia 1Kivéve Grönlandot és Feröert

m·v·sz Az euró és az országok viszony Az Eurózóna országai Ausztria · Belgium · Ciprus · Finnország · Franciaország · Görögország · Hollandia · Írország · Luxemburg · Málta · Németország · Olaszország · Portugália · Spanyolország · Szlovénia Eurót használó nem EU-tagországok Andorra1 · Koszovó2,3 · Monaco1 · Montenegró2 · San Marino1 · Vatikán1 Az euró bevezetését tervező EU-tagországok Bulgária · Csehország · Dánia · Észtország · Lengyelország · Lettország · Litvánia · Magyarország · Románia · Szlovákia Az euró bevezetését egyelőre nem tervező EU-tagországok Egyesült Királyság · Svédország Országok, amelyek valutájukat az euróhoz rögzítették Bosznia-Hercegovina, Comore-szigetek, Marokkó és a Zöld-foki Köztársaság, továbbá az afrikai valutaközösségi frankot (CFA) és a csendes-óceáni valutaközösségi frankot (CFP) használó országok 1 Az Európai Központi Bank hozzájárulásával    2 Az Európai Központi Bank hallgatólagos beleegyezésével    3 Státusza vitatott

m·v·sz NATO (North Atlantic Treaty Organisation) Amerikai Egyesült Államok · Belgium · Bulgária · Csehország · Dánia · Egyesült Királyság · Észtország · Franciaország · Görögország · Hollandia · Izland · Kanada · Lengyelország · Lettország · Litvánia · Luxemburg · Magyarország · Németország · Norvégia · Olaszország · Portugália · Románia · Spanyolország · Szlovákia · Szlovénia · Törökország

m·v·sz Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) Amerikai Egyesült Államok · Ausztrália · Ausztria · Belgium · Csehország · Dánia · Dél-Korea · Egyesült Királyság · Finnország · Franciaország · Görögország · Hollandia · Izland · Írország · Japán · Kanada · Lengyelország · Luxemburg · Magyarország · Mexikó · Németország · Norvégia · Olaszország · Portugália · Spanyolország · Svájc · Svédország · Szlovákia · Törökország · Új-Zéland

m·v·sz A Csendes-óceáni Közösség tagországai Amerikai Egyesült Államok · Amerikai Szamoa · Ausztrália · Cook-szigetek · Egyesült Királyság · Északi-Mariana-szigetek · Fidzsi-szigetek · Franciaország · Francia Polinézia · Guam · Hollandia · Kiribati · Marshall-szigetek · Mikronéziai Szövetségi Államok · Nauru · Niue · Palau · Pápua Új-Guinea · Pitcairn-szigetek · Salamon-szigetek · Szamoa · Tokelau-szigetek · Tonga · Tuvalu · Új-Zéland · Vanuatu · Wallis és Futuna