Hivatalos nyelv
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez az állítás önmagában nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
A hivatalos nyelv az az egy vagy több nyelv, amelyet egy adott állam (vagy szervezet) a hivatalos működése során használ.
A hivatalos nyelveket meghatározhatja jogszabály (vagy a szervezet szabályzata), de kijelölése számos esetben hagyományon illetve hallgatólagos megállapodáson alapul.
Egyes országokban a népesség kisebb-nagyobb része olyan regionális és kisebbségi nyelveket használ, melyek nem hivatalos nyelvei az adott országnak.
A demokrácia modern felfogása szerint a polgároknak alapvető joguk anyanyelvük szabad használata és hogy hivatalos ügyeiket anyanyelvükön intézhessék.
[szerkesztés] Egyes országok hivatalos nyelvei
Az Amerikai Egyesült Államok az egyik legismerteb példája annak, hogy egy országnak nincs jogilag meghatározott hivatalos nyelve. Ennek ellenére az USA kormányzata az angolt használja hivatalos nyelveként, de számos nyelvi közösség számára teszi hozzáférhetővé anyanelvük használatát a kormányzati szervekkel való kapcsolattartásban. Az USA sok államának van jogilag is rögzített hivatalos nyelve, és többük nem csak az angolt, hanem a spanyolt is e rangra emelte.
Svédországban szintén nem rögzíti jogszabály a hivatalos nyelvet.[1]
Magyarországon a Jogalkotásról szóló törvény rögzíti, hogy a jogszabályokat a magyar nyelv szabályai szerint kell megfogalmazni, ilyen értelemben a hivatalos nyelv a magyar.
Az országok nagyjából felének van hivatalos nyelve, egyes államoknak több is, például India (4 és még 17 regionálisan), Kanada (2), Svájc (4), Finnország (2), Belgium (3).
