Szerbia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||
| Nemzeti mottó: nincs Történelmi: Само Слога Србина Спашава / Samo Sloga Srbina Spašava (magyarul: Csak az egység menti meg a szerbet) |
|||||
| Himnusz: Bože pravde | |||||
 |
|||||
| Főváros | Belgrád |
||||
| Államforma | köztársaság | ||||
| - Elnök | Boris Tadić | ||||
| - Miniszterelnök | Mirko Cvetković
|
||||
| Hivatalos nyelv | szerb1 | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 88 361 (Koszovóval)[1] 77 474 (Koszovó nélkül)[2] km² (116.) |
||||
| Népesség | |||||
| - 2007 évi becslés | 10 159 056 (Koszovóval)[2] 7 397 651 (Koszovó nélkül)[1] (95.) |
||||
| - 2002 évi népszámlálás | 7 498 001 (Koszovó nélkül)[3] | ||||
| - Népsűrűség | 114 (Koszovóval) 95 (Koszovó nélkül) fő/km² |
||||
| GDP | 2005 (becsült) | ||||
| - Összes | $28,37 milliárd (95.) | ||||
| - Egy főre jutó | $3200 (123.) | ||||
| HDI (N/A) | N/A (N/A.) – | ||||
| Pénznem | Szerb dinár (RSD) |
||||
| Időzóna | CET (UTC+1) | ||||
| - Nyári időszámítás | CEST (UTC+2) | ||||
| Internet TLD | .rs |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | SRB | ||||
| Hívószám | +381 |
||||
|
1Szerbia alkotmánya szerint szerb; a Vajdaságban az alábbi nyelvek is hivatalosak:
|
|||||
Szerbia, hivatalos nevén Szerbia Köztársaság (szerbül, cirill írással Република Србија, latin írással Republika Srbija) délkelet-európai állam. Miután Montenegró népszavazás útján önálló állammá lett, a szerb és montenegrói államszövetség megszűnt, és 2006. június 5-én Szerbia is deklarálta függetlenségét, valamint azt, hogy a korábbi államalakulat jogutódjának tekinti magát. 2008. február 17-én Koszovó tartomány albán vezetése kikiáltotta a tartomány függetlenségét. A tartomány közigazgatásilag jelenleg az ENSZ irányítása alatt áll.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése, határai
A Balkán-félsziget középső és északi részén, illetve a Kárpát-medence déli részén található. Északról Magyarország, keletről Románia és Bulgária, délről Albánia vagy Koszovó, Macedónia, és Montenegró, nyugatról Bosznia és Hercegovina és Horvátország határolja.
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Az Alföld déli vidéke a Száva és a Duna vonalától délre végződik, de a Morava-völgyben mélyen benyúlik a Balkán-félszigetre. Ettől a völgytől nyugatra helyezkedik a Dinári-hegység, amely Montenegró területén át egészen az Adriai-tenger partjáig fut. Keletre a Balkán-hegység és a Szerb-Kárpátok emelkednek kisebb folyóvölgyekkel, medencékkel. Szerbia Legmagasabb pontja a Mokra-hegység területén található, 2755 m.
[szerkesztés] Vízrajz
Legjelentősebb folyók: Duna, Tisza, Száva, Temes, Nagy-Morava, Drina.
A Tisza itt ömlik bele a Dunába Titeltől 10 km-re délre. A Száva Belgrádnál ömlik a Dunába. A Morava pedig Smederevonál.
[szerkesztés] Éghajlat
Szerbia klímája a kontinentális (Vajdaságban) és a mérsékelt kontinentális (Közép-Szerbia, Koszovó) között mozog. A csapadékok elegendőek az ideális mezőgazdasági termeléshez. Ehhez még hozzájárul Vajdaság és Šumadija termőföldje.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
Szerbia flórája és faunája igen gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, köszönhetően a változékony klímának. Északon, az alföldi részen sztyeppés vidékek vannak, mely nagy része megművelt és agrár területekké lett átalakítva. Kevés eredeti erdő van és ezek is főleg a folyók és csatorák mellett vannak elhelyezve.
A telkek és tanyák környékén kultivált erdőségek vannak, melyek az apróbb vadálatoknak és a szarvasoknak menedéket nyújtanak. Itt vannak továbbá a gyümölcsösök (dudovo drveće), ahogy más háziasított fafajták. Az egyéb vadállatok közül a vaddisznó, és a ragadozók közül farkasok, rókák és (Bánátban a Kárpátok lábainál) egy-két eltévedt medve is megtalálható. A madarak közül minden énekes madár megtalálható itt. A vízi madarak jelentős fajtái Szerbiában töltik a nyári időszakot. A középső és a déli régiókban és a hegyekben lombhullató (például tölgy) és tűlevelű fák egyaránt megtalálhatóak. A fauna a Balkán-félsziget többi országára jellemző.
- Lombhullató erdők :
- Örökzöld erdők :
- Gyümölcsösök : alma, körte, szilva, dió, , kajszi-barack, cseresznye, sárgadinnye, stb.
- Vadállatok : szarvasfajták, nyúl, mókus, róka, vaddisznó, farkas, medve stb.
- Háziállatok : Ló, marha, birka, kecske stb.
- Madarak : vízi madarak, fecske, veréb, rigó, sas, bagoly, karvaly, baromfi, galamb stb.
- A folyókban, mocsarakban és tavakban sokféle hal megtalálható.
Szerbia területén lévő nemzeti parkok:[4]
-
- Tarcal-hegység (22 000ha)
- Kopaonik hegység (12 000ha)
- Tara Nemzeti Park (19 200ha)
- Đerdap Nemzeti Park (64 000ha)
[szerkesztés] Környezetvédelem
Az 1999 es háború súlyos környezeti károkat okozott. A lebombázott ipari létesítményekből, vegyiüzemekből toxikus anyagok tömege került a környezetbe. A bombázások során használt grafit szálak súlyos károkat okoztak az élővilágban. A becsapódáskor elporló szegényített urán lőszerek bizonyos területeken komoly nehézfém szennyezést okoztak.
Szerbia komoly Európai Uniós támogatással több rehabilitációs programot is indított.
[szerkesztés] Történelem
Bővebben: Szerbia történelmeSzerbiát a görög időkben a trákok lakták. Az első állam ezen a területen a Római Birodalom volt, amelynek több provinciája is osztozott az ország mai területén: Moesia az ország keleti részén, Dalmácia az ország keleti és középső vidékein, Pannonia a Duna és Száva közötti területeken, Dacia pedig a Temesköz vidékén terült el.
Az ország mai lakosai, a szerbek a 7. század második felében foglalták el a területet, valószínűleg bizánci hívásra. Ekkor még laza törzsszövetségben, transzhumáló pásztorkodókként együtt éltek a vlachokkal (a románok feltételezett őseivel). A bolgárok 986-ban meghódították ezt a területet, ám az ekkor megerősödő Bizánci Birodalom 1018-ban megszüntette a Nyugati-Bolgár Fejedelemséget, ezzel Szerbia területe bizánci fennhatóság alá került.
A szerb törzseket Nemanja István (Stefan Nemanja) nagyzsupán egyesítette, létrehozva 1190-ben a Szerb Fejedelemséget, amely 1217-ben Szerb Királyság néven függetlenedett Bizánctól, és megkezdődött Szerbia virágkora. A Nemanjićok 1166-1371 voltak Szerbia uralkodói. Az ország legnagyobb kiterjedését Dušan István (1331–1355) alatt érte el, amikor is Szerbia fennhatósága egészen az Égei-tengerig elért, illetve Albánia és Görögország északi része is hozzátartozott. Azonban az 1389-es rigómezei csata után a középkori szerb állam, különböző tartományurak vezetése alatt, török vazallus területekre bomlott. 1402-ben létrejött a szerb despoták állama, amely a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom (törökök) állandó nyomásának volt kitéve. 1459-ben Szendrő eleste után Szerbia egész területe végleg török fennhatóság alá került. A szerb despotai cím Magyarországon élt tovább egészen 1537-ig.
Az 1699-es karlócai béke során Magyarország visszakapta a török által meghódított területeit. Ezen területek rendkívül gyéren lakottak voltak, így sok szerb a magas török adóktól menekülve északra, azaz Magyarországra vándorolt. Részben ekkor népesült be szerbekkel a Délvidék, illetve északabbra a Duna menti területek. Ráckeve, Szentendre tipikusan ilyen város, valamint Szeged környékén Deszk, Újszentiván, Magyarcsanád.
1804. február 14-én Đorđe Petrović (avagy Karađorđe) vezetésével felkelés tört ki a janicsár hatalom és a vallási elnyomás ellen. A felkelés egész Šumadijára (mai Közép-Szerbia) kiterjedt. Harcukat Oroszország anyagilag és katonailag is támogatta – 1807 júniusában orosz-szerb szövetséget kötöttek –, de a későbbi orosz-török harcok befejezésekor ezt Oroszország beszüntette. 1813 októberében elesett Belgrád, decemberre összeomlott a felkelés, vezetői Ausztriába menekültek.
A megtorlások miatt 1815 áprilisában Takovóból újabb felkelés indult ki Miloš Obrenović vezetésével, gyors sikerekkel. Orosz nyomásra az Oszmán birodalomnak el kellett ismernie Szerbia széles autonómiáját (fennhatóság fejében), és Obrenović főkenézi méltóságát utódlási joggal.
Az 1826-os akkermani orosz-török szerződéssel Szerbia hűbéres fejedelemség lett, amit a drinápolyi béke (1829), majd a szultán (1830) megerősített. A Porta lekötöttségét kihasználva 1833-ban annektálta az első felkelés során elfoglalt, de akkor nem csatolt hat nahijét, amit szultán orosz nyomásra elismert.
1878-ban sikerült teljesen függetlenednie, amikor is a törököket Koszovó és a Novi Pazari szandzsák kivételével az egész országból sikerült kiszorítani.
Az első Balkán-háború során (1913-ban) Szerbia megszerezte mai területét (a Vajdaságot leszámítva) és Macedónia területét.
A boszniai szerb nemzetiségű Gavrilo Princip által elkövetett szarajevói merénylet adta a közvetlen okot az I. világháború kirobbantására. Az Osztrák–Magyar Monarchia által megtámadott Szerbia végül az Antant segítségével a nyertesek között szerepelt az I. világháborúban, ezért Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és az Ausztria területétől elcsatolt Szlovénia (addigi nevén Krajna) egyesüléséből létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a trianoni békekonferencián a Magyarországtól elcsatolt Délvidéket is megkapta. Az itt kialakított Vajdaság területén jelentős német, magyar és egyéb nemzetiségű lakosság került kisebbségi sorba. Az ország déli tartományát, Koszovót ugyanakkor albán többség lakta.
Az egységes állam 1929-ben a Jugoszlávia (jugoszláv = „délszláv”) nevet vette fel. A II. világháborúban az állam megszűnt és Szerbia a Harmadik Birodalom illetve a Magyar Királyság (Bácska) megszállása alá került. A megszállt területeken a német és a magyar megszállók számos kegyetlenkedést követtek el a szerb lakosság ellen, a zsidó lakosságot pedig koncentrációs táborokba hurcolták. (Lásd: Újvidéki vérengzés, 1942). A horvát usztasák a szerbek ellen valóságos népirtást folytattak.(lásd: Ante Pavelić) Egyes adatok szerint 1941-1945 között kb. 700.000 szerb civilt mészároltak le. Szerbiában a német megszállók ellen elsőként Draža Mihailović vezetésével a királyhoz hű szerb csetnikek kezdték meg a harcot. Valamivel később Josip Broz Tito marsall vezetésével nagyszabású partizánmozgalom bontakozott ki a német csapatok ellen. A háború után a partizánok tömeges népirtást követtek el a német és magyar polgári lakosság ellen. (Lásd: Délvidéki vérengzések)
1945-ben újra egyesültek a délszláv területek. Az új alkotmány elfogadásával Jugoszlávia „népi demokrácia” lett, de 1948-ban sikerült szakítania a sztálinista Szovjetunió által vezérelt szocialista blokkal. 1961-től kezdve Tito marsall vezetésével Jugoszlávia nyugatias jellegű állammá vált, amely egészen a legutóbbi délszláv háború kitöréséig (1990) a térségben viszonylag fejlett államnak számított.
A délszláv háború során, 1992-re a korábbi szocialista Jugoszlávia felbomlott, a tagköztársaságokból független államok jöttek létre. Jugoszlávia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Horvátország és Szlovénia teljesen önállóan működtek tovább.
Horvátországhoz és Bosznia-Hercegovinahoz hasonlóan Jugoszlávia is menedéket nyújtott a délszláv háborús bűnösöknek, ezért nemzetközi helyzete a 90-es évek során fokozatosan romlott, amit az országot sújtó gazdasági válság is tetézett. Végül, 1999-ben, a koszovói etnikai tisztogatásokat követően a NATO légi csapásokat mért az országra. 2000 októberében a Slobodan Milošević vezette rezsim megbukott. Slobodan Milosevicset mint háborús bűnöst letartóztatták, és kiadták Hágának. Milosevics 2006-ban cellájában keringési elégtelenségben elhunyt.
Jugoszláviában jelentős demokratikus átalakulás zajlott. Politikai életében azonban továbbra is kísértenek a mult árnyai. Erre példa Zoran Đinđić, volt miniszterelnök meggyilkolása.
Az utóbbi száz év során Szerbia határai többször és jelentősen változtak, és számos államalakulatnak volt a tagja: Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1918-1941-ig (1927-től Jugoszlávia), 1941 és 1944 között német megszállás alatt, 1945 és 1992 között Szerbia újra Jugoszlávia része (egyike a délszláv államot alkotó hat köztársaságnak a két autonóm tartománnyal, Vajdasággal és Koszovóval együtt). 1992 és 2003 között Szerbia és Montenegró közösen alkotta a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot. A 2003. február 4-én létrejött megegyezés alapján ez az államalakulat Szerbia és Montenegró néven államszövetséggé alakult.
2006. május 21-én Montenegró lakosai megszavazták az elszakadást az államszövetségtől, Montenegró pedig június 3-án hivatalosan is kikiáltotta függetlenségét, ezáltal az államszövetség felbomlott. A nagyobb rész Szerbia Köztársaság néven létezik tovább.
2008. február 17-én kiáltották ki Koszovó függetlenségét. "Koszovó a mai naptól büszke, független és szabad" - jelentette ki Hashim Thaci koszovói miniszterelnök vasárnap a pristinai parlament rendkívüli ülésén. Szerbia visszautasítja a függetlenséget. Jelenleg (2008. október 09.) 50 ország ismerte el Koszovót.
- Lásd még: Szerbia uralkodóinak listája
- Lásd még: Koszovó függetlenségét elismerő országok listája
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Államforma, alkotmány
Köztársaság. Alkotmányát 2006-ban hozták.
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Bővebben: 2008-as szerbiai parlamenti választások[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
Bővebben: Szerbiai körzetekA Szerbia Köztársaság a következő közigazgatási egységekre bontható fel: autonóm tartományok, körzetek, községek.
Két autonóm tartománya Vajdaság és Koszovó. 2008. február 17-én Koszovó albán vezetése egyoldalúan kikiáltotta a tartomány függetlenségét, jelenleg az Egyesült Nemzetek Ideiglenes Koszovói Közigazgatási Missziójának (UNMIK) közigazgatása alatt van.
Szerbia kormánya a területén 29 körzetet (és Belgrád főváros, amely egymagában régió, körzet és főváros) ismer el.[5]
[szerkesztés] Belpolitika
2006-ban új alkotmányt fogadtak el. A legutóbbi parlamenti választásokat 2007-ben tartották, melyen a Szerb Radikális Párt kapta a legtöbb szavazatot.Összesen 81 mandátumot szerzett a Szerb Radikális Párt,a Demokrata Párt 64 mandátumot,a Szerbia Demokrata Párt-Új Szerbia koalició 47 mandátumot,a G17 Plusz 19 mandátumot,a Szerb Szocialista Párt 16 mandátumot,Liberális Demokrata Párt-Szerb Polgári Szövetség-Szociáldemokrata Unió-Vajdasági Szociáldemokrata Liga koalícíó 15 mandátumot,Vajdasági Magyar Szövetség 3 mandátumot,a bosnyák Szandzsáki Koalícíó 2 mandátumot,az Albán koalícíó 1 mandátumot,a Szerbiai Romák Uniója 1 mandátumot és a Roma Párt 1 mandátumot szerzett.A Demokrata Párt a Szerbiai Demokrata Párt-Új Szerbia és a G17 Plusz alkottak kormányt.A kormányfő Vojislav Kostunica maradt a Szerbiai Demokrata Párt vezetője.A kormány jövője megalakulása óta bizonytalan.A Demokrata Párt és a G17 Plusz az európai integrációkat helyezik előtérbe míg a Szerbiai Demokrata Párt a koalícíós partnereivel együtt oroszbarát politikát folytat.A 2008-as elnöki választásokat Boris Tadic nyerte aki ezzel megvédte mandátumát.Legnagyobb ellenfele a radikális Tomislav Nikolic volt.Tadic győzelmét főleg a kisebbségeknek és a polgári lakosságnak köszönheti.
Koštunica miniszterelnök 2008. március 8-án lemondott.
Főbb pártok:
- Szerb Radikális Párt
- Szerbiai Demokrata Párt
- Demokrata Párt (Szerbia)
- G17 Plusz
- Vajdasági Magyar Szövetség
- Szerbiai Szocialista Párt
[szerkesztés] Védelmi rendszer
Bővebben: Szerbia hadereje
A Szerb Haderő még ma is meghatározó egyéniség a balkánon. Az egykori Nagy-Jugoszláviának (JSZSZK) nagy és erős hadserege volt, amitől még a nyugat is rettegett. A délszláv háborúban súlyos sérülések keletkeztek a haderőben, főleg a légierőben, ugyanis a repülőgépek nagy részét a NATO bombázások alatt a repülőtéren megsemmisítették. A tönkrement eszközök pótlását 2000 óta megkezdték, azóta folyamatos az újítás. A Szerb Hadsereg (Vojske srbije - Војске Србије) fšleg keleti, ószovjet eszközökkel dolgozik, de manapság érdeklődnek a nyugati eszközök iránt is, és van saját gyártású vadászgépük, a Galeb. Szerbiában készítenek egy tankot is, de ennek még csak a prototípusát tesztelik.
[szerkesztés] Állami jelképek
- Lásd még: Szerbia címere, Szerbia himnusza, Szerbia zászlaja
A jelenleg hatályban lévő nemzeti szimbólumokat, a zászlót, címert és himnuszt a szerb parlament 2004 augusztus 17-én egyhangúlag megszavazta.[6]
A címer bevezetése a szerb királyi címer visszaállítását jelentette, szimbólumai a kétfejű sas, a kereszt és rajta a Nemanjić dinasztia koronájával.
Szerbia nemzeti himnusza a 19. században keletkezett Bože pravde (Igazság Istene), melynek zenéjét Davorin Jenko szerezte, szövegét Jovan Đorđević írta.
Az ajánlás alapján a szerb parlament kétféle zászlót fogadót el, egy nemzeti és egy állami zászlót.
Szerbia nemzeti zászlaja három egyenlő vízszintes sávból áll, amelyek az orosz zászló fordítottjaként rendre piros, kék és fehér színűek. Az állami zászló ezzel megegyező, Szerbia nemzeti címerével kiegészítve.
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
A népesség: 7 397 000 fő A népsűrűség: 95 fő/km²
[szerkesztés] Legnépesebb települések
Bővebben: Szerbia városaiSzerbia legnépesebb városai: a főváros Belgrád (Beograd) (lakossága 1 136 786 fő), Újvidék (Novi Sad) (215 600), Priština (200 000), Niš (173 400), Kragujevac (146 000), Prizren (121 000) és Szabadka (Subotica) (99 500).
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Szerbia többnemzetiségű ország, amelynek egyes területein, a szerbek aránya nem éri el az abszolút többséget. Legutóbb 2002-ben tartottak hivatalos népszámlálást, de ezek az adatok nem tartalmazzák a nemzetközi felügyelet alatt álló Koszovó lakosságának számát.
A 2002-es népszámlálási adatok a nemzetközi felügyelet alatt álló Koszovó tartomány nélkül: [3]
.png&filetimestamp=20090115220539)
| Összesen | Közép-Szerbia | Vajdaság | ||||
| összesen | % | összesen | % | összesen | % | |
| Összesen | 7 498 001 | 100 | 5 466 009 | 100 | 2 031 992 | 100 |
| szerbek | 6 212 838 | 82,86 | 4 891 031 | 89,48 | 1 321 807 | 65,05 |
| magyarok | 293 299 | 3,91 | 3 092 | 0,06 | 290 207 | 14,28 |
| bosnyákok | 136 087 | 1,82 | 135 670 | 2,48 | 417 | 0,02 |
| romák és sintik | 108 193 | 1,44 | 79 136 | 1,45 | 29 057 | 1,43 |
| jugoszlávok | 80 721 | 1,08 | 30 840 | 0,56 | 49 881 | 2,45 |
| horvátok | 70 602 | 0,94 | 14 056 | 0,26 | 56 546 | 2,78 |
| montenegróiak | 69 049 | 0,92 | 33 536 | 0,61 | 35 513 | 1,75 |
| albánok | 61 647 | 0,82 | 59 952 | 1,1 | 1 695 | 0,08 |
| szlovákok | 59 021 | 0,79 | 2 384 | 0,04 | 56 637 | 2,79 |
| vlachok | 40 054 | 0,53 | 39 953 | 0,73 | 101 | 0 |
| románok | 34 576 | 0,46 | 4 157 | 0,08 | 30 419 | 1,5 |
| macedónok | 25 847 | 0,35 | 14 062 | 0,26 | 11 785 | 0,58 |
| bolgárok | 20 497 | 0,27 | 18 839 | 0,34 | 1 658 | 0,08 |
| bunyevácok | 20 012 | 0,27 | 246 | 0 | 19 766 | 0,97 |
| muszlimok (mint nemzetiség) | 19 503 | 0,26 | 15 869 | 0,29 | 3 634 | 0,18 |
| ruszinok | 15 905 | 0,21 | 279 | 0,01 | 15 626 | 0,77 |
| ukránok | 5 354 | 0,07 | 719 | 0,01 | 4 635 | 0,23 |
| szlovének | 5 104 | 0,07 | 3 099 | 0,06 | 2 005 | 0,1 |
| goraniak (Dél-koszovói szláv muszlimok) | 4 581 | 0,06 | 3 975 | 0,07 | 606 | 0,03 |
| németek | 3 901 | 0,05 | 747 | 0,01 | 3 154 | 0,16 |
| oroszok | 2 588 | 0,03 | 1 648 | 0,03 | 940 | 0,05 |
| csehek | 2 211 | 0,03 | 563 | 0,01 | 1 648 | 0,08 |
| egyéb | 11 711 | 0,16 | 6 400 | 0,12 | 5 311 | 0,26 |
| nem nyilatkozott | 107 732 | 1,44 | 52 716 | 0,97 | 55 016 | 2,71 |
| ismeretlen | 75 483 | 1,01 | 51 709 | 0,95 | 23 774 | 1,17 |
[szerkesztés] Szociális rendszer
Szerbiában a magyar kisebbség helyzete rendkívül ellentmondásos, a magyarok ellen elkövettet sorozatos bűncselekményekkel szemben a szerb kormány nem hajlandó fellépni.
[szerkesztés] Gazdaság
Az 1991 és 1995 között fennálló háború teljes gazdasági összeomlást eredményezett, ezt pedig növelték 1999-ben a NATO bombázásai,és az ENSZ gazdasági szankcióinak köszönhetően Szerbia teljesen elszakadt a világgazdaságtól.
2001-ben a Világbank megszavazott 1,3 milliárd USD-t az ország újjáépítésére. Nemzetközi elemzők szerint a gazdaság teljes helyreállítása legalább tíz évet vesz igénybe.
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
[szerkesztés] Ipar
[szerkesztés] Kereskedelem
Az export évi értékét 2002-ben mintegy 2 milliárd USD-re becsülték, s ennek közel kétszerese az import értéke. Németország, Olaszország és Oroszország a fő külkereskedelmi partnerei.
[szerkesztés] Energiagazdálkodás
Szerbia gazdag alacsony hőértékű lignitben és vízenergiában, viszont szegényebb barnaszénben kőolajban és földgázban, ami csak Vajdaságban találhat. Kőszén nagy mennyiségben található az Kelet-Szerbiában. Több hőerőmű, vízierőmű található az országban, továbbá, 2 kőolajfinomító. Ami a szerbiai bányászatot illeti, kissé elavult. De ettől függetlenül folyik a kitermelés, mivel Szerbia gazdag kis fémtartalmú ércekben. Szerbiában bányásznak: vasat, nikkelt, krómot, rezet, ólmot, aranyt, ezüstöt, ónt, bórt, és vörös bauxitot.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei
[szerkesztés] Művészet
Az alábbi információs doboz a szerb nép művészetére vonatkozik. A Szerbiában élő többi nép művészetéről lásd a Vajdaság, Koszovó szócikkeket.
- Építészet
- Képzőművészetek
- Irodalom
- Filmművészet
[szerkesztés] Zene
Szerbiában nagy hagyománya van a folklórnak és a nemzeti zenének. Számos néptánccsoport és zenekar működik az országban. A délszláv folklórra, így a szerb folklórra is jellemző a kóló, vagyis körtánc. A két legismertebb kóló a Moravac és az Užičko kolo.
A 19. század előtt jellemzően a gusla és a furulya volt elterjedve, a mai Vajdaságban inkább a duda és a tambura. Később ill. manapság a fő hangszer a harmonika. Közép-Szerbiára jellemző még a rézfúvós hangszerek. Gučán minden évben rézfúvós fesztivált szerveznek. A legismertebb előadó Boban Marković.
Az Oszmán Birodalom részeként Szerbia hosszú évszázadokon át a szultánt szolgálta. Ez idő tájt az egész Balkánon a török zene terjedt el ill. annak hatása jelentősen érzékelhető a népzenében.
A 20. században Szerbiába is elterjedt a külföldi stílusok sokasága: pop, dance, blues, stb. Egy sajátságos zenei stílus is kialakult az országban a turbofolk. Ez a dance és a szerb népzene keveredése következtében jött létre. Ilyen előadók: Lepa Brena, Željko Joksimović, Dragana Mirković, Svetlana Ražnatović-Ceca.
Az 1960-as évek óta jelennek meg a nyugati mintáju zenekarok: Riblja čorba, Bajaga i Instruktori.
A 2007-es euróvíziós dalfesztiválon Marija Šerifović a Molitva című dalával elnyerte az első helyet.
A legismertebb szerb zeneszerző, egyben népdalgyűjtő Stevan Stojanović Mokranjac (1856—1914). Ő alapította az első szerb zeneiskolát.
Ismert zeneszerzők még Kornelije Stanković, Stevan Hristić, Stanislav Binički.
[szerkesztés] Hagyományok
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus, látnivalók
Bővebben: Szerbia turizmusa- Lásd még: Szerbia magyar emlékei, látnivalói
Szerbiában 2008.-ban sor kerül az Eurovíziós dalverseny megrendezesére is, amelyet tavaly Marija Serifovic nyert meg.
[szerkesztés] Sport
Tömegsportok Szerbiában: labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, vízilabda, tenisz, röplabda.
Belgrádban tartják a 2009-es Univerziádét és a belgrádi maratont.
Szerbia első ízben az 1912-es olimpián tűnt fel, majd a 2008-as olimpián.
A legismertebb sportegyesület a JSD Partizan és a SD Crvena zvezda. A legnagyobb sikere Szerbiának a labdarúgás terén 1991-ben volt, amikor Crvena Zvezda az európai kupát megszerezte és az interkontinentális kupát is. 1992-ben Partizan kosárcsapata Európa első helyzetje lett.
Szerbia kosárlabdában 1998-ban és 2002-ben világbajnok lett.
A fiatal labdarúgók jelenleg is küzdenek Európa első helyéért.
A vízilabdások 1991-ben és 2005-ben világbajnokok voltak, 1991-ben, 2001-ben, 2003-ban és 2006-ban pedig európai bajnokok.
A legismertebb szerb teniszezőnő Ana Ivanković és Jelena Janković, a legismertebb teniszező pedig Novak Đoković.
[szerkesztés] Ünnepek
| 2008[7] | Megnevezés | Munkaszüneti nap |
|---|---|---|
| január 1 január 2 |
Újév |
|
| január 7 | ortodox Karácsony |
|
| január 14 | ortodox Újév |
|
| január 27 | Szent Száva napja |
|
| február 15 | Alkotmány ünnepe |
|
| április 25 | ortodox Nagypéntek |
|
| április 28 | ortodox Húsvét hétfő |
|
| május 1 május 2 |
Munka ünnepe |
|
| május 9 | Győzelem napja |
|
| június 28 | Vidovdan |
|
Szerbiában a Julián-naptárt használják, ezért az ünnepek csúsznak a Gergely-naptárhoz képest, így szenteste január 6.-ára, szilveszter pedig január 13.-ára esik. A legfontosabb nemzeti ünnep június 28-a Szent Vid napja (szerbül: Vidovdan). 1389-ben ekkor verte meg a török Murád szultán vezetésével a szerbeket, és vesztették el függetlenségüket.
A karácsonyt (szerbül божић) eredetileg január 6-án tartották, de már december 25-én, azaz a Gergely-naptár szerint is meg szokták tartani.
Az egyik legnagyobb ünnep Szent György napja, melyet évente kétszer is megtartanak. Az első (Đurđevdan) április 24-én (a szerb egyházi naptár alapján május 6-án), a második (Đurđic) november 3-án van (a szerb egyházi naptár alapján november 16-án). Szent Györgyöt leginkább lova hátán ábrázolják, amint lándzsájával éppen ledöfi a bűnt jelképező sárkányt.
Január 27.-én ünneplik meg az egyik leghíresebb szentjüket. Ő Szent Száva (Sveti Sava), aki megreformálta az egyházat, az oktatást. Mivel a pogány szerbek többistenhívők voltak, Szent Száva tudta, hogy nem veheti el ettől a néptől a jogot, hogy több Istent imádjanak. Ezért kitalálta, hogy minden család válasszon magának egy védőszentet, aki védelmezi a családját. Ez az ünnep a krsna slava (magyarul kb.: keresztes ünnep). A védőszent apáról fiúra száll, a lánygyermek, amikor férjhez megy, felveszi a férjéét. Minden család minden évben egyszer misével ünnepli a slavát, majd a pap megszenteli a család házát, és este vacsorát tartanak.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Szerbia kormányának honlapja
- Szerbia Invest
- Fotók Szerbiáról
- Szerbia térkép
- Szerbia online térképek
- [1]
- Szerbia és a NATO kilenc év elteltével
- Szerbia.lap.hu - linkgyűjtemény
[szerkesztés] Jegyzetek
|
|||||||||||||||||||||||||||||
