George Armstrong Custer
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| George Armstrong Custer |
|---|
 George Armstrong Custer
Családi beceneve: Autie Beceneve:Boy General (tábornok fiú) |
| Született: |
| 1839. december 5. New Rumley, Ohio, Egyesült Államok |
| Meghalt: |
| 1876. június 25. (36 évesen) Little Bighorn, Montana, Egyesült Államok |
George Armstrong Custer (New Rumley, Egyesült Államok, 1839. december 5. – Little Bighorn, Egyesült Államok, 1876. június 25.) az Egyesült Államok Hadseregének lovassági parancsnoka volt az amerikai polgárháború és az indián háborúk idején. Bár az egységei végig nagy veszteségeket szenvedtek el a polgárháború során, ő félelmet nem ismerve, agresszívan küzdött. Ezáltal elnyerte a vezérkari tábornokok tiszteletét és személye egyre inkább közismert lett. A polgárháború alatt 23 évesen tábornokká léptették elő. Custer személyesen fogadta a konföderációs Robert E. Lee tábornok megadást jelző fehér zászlóját Appomattoxnál. A polgárháború alatt átmenetileg vezérőrnagyi, az indián háborúk során pedig alezredesi rendfokozatban szolgált. 1876. június 25-én a Little Bighorn-i csatában esett el, az egyesült lakota sziú, csejenn és arapaho csapatok elleni összecsapás során. Custer az amerikai történelem egyik legismertebb és legvitatottabb alakja.
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása, ifjúsága és tanulmányai
[szerkesztés] Származása és családtagjai
George Armstrong Custer New Rumleyben, Ohio államban született 1839. december 5-én. Családja rajnai német származású volt. A legkorábbi ismert ősei az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején érkeztek Amerikába, akkor még Küster néven. Először Pennsylvania állam területén telepedtek le, majd innen Custer nagybátyja és apja az ohiói New Rumley-be költözött. Édesapja, Emmanuel Custer, kovácsként és földművesként kereste kenyerét. Első felesége Matilda Viers volt, akitől három gyermeke született. Matilda 1835-ben hunyt el. Hét hónapra rá Emmanuel házasságot kötött az ugyancsak megözvegyült skót-ír származású Maria Ward Kirkpatrickkel. Maria szintén három gyermekkel érkezett az új házasságba. Custer harmadik fiúként született az új családba, azonban bátyjai még születése előtt elhaláloztak, így ő lett a legidősebb, életben maradt közös gyermekük. Mikor beszélni tanult, saját nevét „Autie”-nak ejtette és innentől kezdve ez lett a családi beceneve. Őt követően még három fiú és egy lány született a családba, akik mind megérték a felnőttkort. Testvérei közül a későbbiekben kiemelkedett Thomas Ward Custer, aki a polgárháború során két alkalommal is elnyerte a kongresszusi érdemérmet, a Medal of Honort.[1][2][3][4][5]
[szerkesztés] Gyermekkora, ifjúsága és tanulmányai
Custert boldog családi légkör vette körül. Mind szülei, mind testvérei nagyon szerették. Sikeresen olvadt egybe a szülők régi és új családja. Custer édesapja sokat foglalkozott a gyerekekkel és nem volt a korban szokásos fizikai fenyítés híve, édesanyja pedig csak a családjának élt. Custerék a metodista gyülekezethez tartoztak. Apja erős akarattal és önbizalommal rendelkezett, emellett mélyen vallásos volt és segédkezett a helyi metodista templom megalapításában is. Személyisége és nézetei nagy hatással voltak gyermekeire, különösen az ifjú George Armstrongra. Megszállott demokrata volt, emellett elég sikeresen távol tartotta gyermekeit a káros szenvedélyektől. A helyi milícia tagjaként gyakran magával vitte a gyakorlatozásokra a kis George-ot, akiről már négyévesen az mondták, hogy született katona. Szintén négyéves korában történt, hogy a fogorvosnál rendkívül fegyelmezetten, katonásan viselkedett. Miután távoztak, a következőket mondta:„Apa, mi ketten megverhetjük az összes republikánust Ohióban!” Hétéves korában a milícia egy gyakorlatozása alatt, a mexikói–amerikai háború előtt pedig a következőket mondta: „Én a háborúra szavazok!” Az általános iskolában a kis Custer népszerű volt. Jókedvével, ragadós mosolyával és fizikai adottságainak köszönhetően kitűnt társai közül. Sportokban, egyebek között a birkózásban és az atlétikában való jártasságával ugyancsak felülmúlta társait. Tanárai és osztálytársai visszaemlékezései szerint az ifjú Custert, bár értelmes volt, csak a csínytevés, az olvasás és a hadtörténet érdekelte.[2][6][7]
Tízéves korában Lydia Ann Reedhez költözött, aki anyja révén mostohanővére volt és a michigani Monroe-ban lakott. Szülei az iskoláztatása végett bízták Lydia Annre Custert. Itt szembesült először hátrányos társadalmi helyzetével. Ez hatással volt iskolai szorgalmára, ami szinte az egyetlen előbbre jutási lehetőség volt számára. Itt látta meg először későbbi feleségét, a helyi bíró lányát, Elizabeth „Libbie” Bacont. Mivel megtetszett neki a lány, ezért az apjánál kisebb alkalmi munkákat végzett, de nem sikerült közelebb kerülnie hozzá a társadalmi különbségek miatt.
Gyermekkora nagy részét a Reed családnál töltötte, Monroe-ban, ahol 1855-ben elvégezte az Alfred Stebins Fiataljainak Akadémiáját.[8] Tehetsége megmutatkozott abban is, hogy itt szinte tanulás nélkül volt az osztály legjobb tanulója. Egy visszaemlékezés szerint: „Custer olyan volt, amilyennek tűnt. Semmi sem volt rejtve természetéből. Kedves és nagylelkű volt a barátaihoz, de keserű és engesztelhetetlen az ellenségeivel szemben.” Ezt követően visszaköltözött Ohióba, ahol a Harrison megyében található Beech Point Iskolában tanított, azonban ezt nem érezte magának való hivatásnak, mivel úgy érezte ezzel elveszti a társadalmi felemelkedés lehetőségét.[2][6][7]
[szerkesztés] A West Point katonai akadémián
Ezt követően a West Point katonai akadémiára szeretett volna jelentkezni, de apja megrögzött demokrata volt a republikánus John A. Bingham választókerületében, így sok segítségre tőle nem számíthatott. Az akadémiára való felvételre ugyanis egy adott állam kongresszusi képviselői jelölhetnek kadétokat. A West Point nagy előnye volt az is a szegény családból származó Custer számára, hogy ingyenes volt. Ebben az időben a Holland farmon lakott, ahol elkezdett udvarolni Mary Hollandnak.[9] A feltételezések szerint a lány apja, mikor erről tudomást szerzett, közbenjárt Custer érdekében John Binghamnél, csakhogy megszabaduljon tőle. Végül 1856-ban Custer kérelmet nyújtott be Bingham képviselőnél a West Point-ra való felvétele céljából, ahova 1857-ben sikerült is beiratkoznia. Apja örömében a farmját is eladta, hogy anyagilag támogathassa ambiciózus fiát.[6]
Az osztályába 108 jelentkezőből 68 fő jutott be. Custer az egyik társával közölte, hogy az osztályban csak két hely van, az első és az utolsó. Ő inkább az utóbbit választotta. Bár kijelenthető, hogy az akadémia történetének egyik legfegyelmezetlenebb diákja volt azok közül, akik azt elvégezték, de mikor kellett akkor fegyelmezett volt. Az akadémián alkalmazott büntetőpontrendszer alapján félévente legfeljebb 100 pontot lehetett elérni. E felett a kadétot fegyelmi úton eltávolították az iskolából. Előfordult, hogy Custer ezt 3 hónap alatt megközelítette és utána, a kicsapást elkerülendő, az egyik legfegyelmezettebb hallgató volt a következő 3 hónapban. A West Pointon többségében előkelő származású családok gyermekei folytatták tanulmányaikat. A hihetetlen szigor és a büntetések sora azonban szorossá tette a hallgatók egymással való kapcsolatát, és a társadalmi különbségek eltűntek. Custer népszerű volt kadéttársai körében. A kitörő amerikai polgárháborúnak köszönhetően osztálya kérelmezte, hogy egy évvel korábban tehesse le a záróvizsgát. Ennek köszönhetően Custer 4 akadémián eltöltött év után, 1861. június 24-én fejezte be tanulmányait osztályutolsóként a (68-ból) megmaradt 34 főből. 22 társa még a vizsga előtt beállt a toborzódó déli konföderációs seregbe, ahol gyors előmenetelre számíthattak. A maradék tizenkettőt korábban fegyelmi úton távolították el az akadémiáról.[2][10]
Nemsokkal ezt követően, 1861. június 29-én ügyeletes tiszti szolgálatot látott el. Ennek során nem szándékozott megfékezni egy verekedést, mely két kadét között tört ki. Hadbíróság elé állították, de a büntetés letöltésétől az időközben kitört amerikai polgárháború megmentette, mivel égető szükség volt a tisztekre.[7] Minden valószínűség szerint befolyásos osztálytársai, barátai segítettek rajta szorult helyzetében. Egyes források szerint még Bingham szenátor is szót emelt az érdekében.[11] Kadéttársainak döntő többsége (egy kivételével) a déli konföderációs erők oldalára állt a polgárháborúban.[2][12]
[szerkesztés] Az amerikai polgárháborúban
[szerkesztés] 1861-ben
A fenti előzmények ellenére a polgárháború során meglepően jól teljesítette szolgálatát. Az északi uniós erők oldalán harcolt a déli konföderációs erők ellen. Washingtonba érkezve első megbízatását személyesen Winfield Scott főparancsnoktól kapta. A parancs alapján lovat szerzett és futárszolgálatot látott el. A sürgönyökkel Irvin McDowellnél jelentkezett Centerville-ben. Új szolgálati helye a 2. lovasezred G százada lett és így Custer részt vett a Bull Run-i csatában. 1861 végén megbetegedett és csak 1862 februárjában tért vissza a szolgálati kötelékbe.[2][11][13]
[szerkesztés] 1862-ben
Kora márciusban az a parancsot kapta, hogy zavarja meg Joe Johnston déli konföderációs erőit a Rappahanock folyóhoz történő visszavonulásuk során. Custer 50 fős csapata azonban nem sokat tehetett a 32 ezer fős sereg ellen. Amikor a Potomac Hadsereget áthelyezték, Custert „Kopasz” Smith törzstisztjévé léptették elő. Három-négy alkalommal Thaddeus Lowe professzor léghajójával végzett légi felderítéseket a konföderációs csapatokról és azok mozgásáról.[2] 1862. május 3-án [14] Custer volt az, aki észlelte John Magruder csapatainak visszavonulását Yorktownból. Május 5-én a déli James Longstreet hátvéd akcióból teljes támadásba ment át Williamsburgnél. „Kopasz” Smith engedélyt kért, hogy csapatokat küldhessen az összecsapáshoz.[11]
Edwin Vose Sumner ezt nem engedélyezte. Smith ennek ellenére lovassággal (Custer egységeit is beleértve) megerősítette Winfield Scott Hancock dandárját. Custer 3400 főt vezetett egy hátsó útvonalon Fort Magruder egymérföldes körzetébe, Hancock tartózkodási helyére. A megerősített dandár itt visszavonulásra késztette Longstreet csapatait.[11] 1862. Május 24-én Custer átgázolt a Chickahominy folyón, a michigani 4. századot vezetve. A folyó túlsó partján tartózkodó század segítségével az északi uniós erők megmentették Newbridge-et, ami fontos átkelőhely volt. Amikor George McClellan főparancsnok személyesen gratulált Custernek a hősies erőfeszítéséért beosztást ajánlott fel neki a vezérkarában. Custer ezt rögtön elfogadta.[11]
A Seven Pines-i csata előtt alkalmanként szoros munkakapcsolatban állt John Barnard főmérnökkel. A hétnapos csata során, mikor Robert E. Lee lecsapott Beaver Dam Creeknél, Custer egy evakuálási útvonalon dolgozott Barnarddal, az uniós sereg számára (Custer felvázolta Barnardnak, hogy McClellan hol akarta vele felállíttatni a csatasort a következő napon Gaines Millnél és ez alapján dolgozták ki a tervet). Teljesítményének jutalmául az uniós csapatok visszavonulásakor július 17-én előléptették főhadnaggyá.[11]
McClellan viselkedése és nézetei nagy hatással voltak Custerre. A két férfi között egyfajta apa-fiú kapcsolat alakult ki. A jövőben is jellemző volt a Custer és az idősebb parancsnokai közötti rendkívül jó viszony. A főparancsnok nézetei megegyeztek a demokraták Fernando Wood-féle szárnyával, akik nem értettek egyet a rabszolgafelszabadítással és a déliek ellen folytatott polgárháborúval. Wood és társai szándékai szerint a Lincoln elleni puccs sem lett volna elképzelhetetlen. A következő elnökválasztáson szerették volna McClellant indítani. A főparancsnok Lincoln általi eltávolítása tehát csak idő kérdése volt. Custer ennek ellenére kitartott parancsnoka mellett, még úgy is, hogy „McClellan embereként” sokkal nehezebb volt előléptetést elérnie. Custer csak a későbbiekben tett komolyabb erőfeszítéseket a politikusokkal való jó viszony kialakítására.[15]
McClellan szeptemberben visszatért parancsnoki tisztségébe, de Custernak csak a mindennapos törzstiszti teendőket kellett ellátnia mellette. Októberben Abraham Lincoln látogatása kicsit változatosabbá tette munkáját. Mikor az elnök 1862. november 7-én[16] felmentette McClellant főparancsnoki posztjából és helyére Ambrose Burnside került, Custer Ohióba utazott parancsra várva. Mielőtt folytatta volna aktív szolgálatát, McClellan segítségét kérte az 1862-es jelentések elkészítésében.[11] Novemberben, hálaadáskor egy fogadáson bemutatták Elizabeth Baconnek. Kölcsönösen megtetszettek egymásnak és ettől kezdve keresték egymás társaságát.[17]
Mire Custer visszatért a Potomac Hadseregbe Burnside már távozott és „harcos Joe” Hooker elvesztette a chancellorsville-i csatát. Így a teljes parancsnoki szerkezet megváltozott. A zűrzavar tovább folytatódott, amíg Lincoln kinevezte George Meade-et a Potomac Hadsereg parancsnokának 1863. június 28-án.[11]
[szerkesztés] 1863-ban
Lincoln széles jogkört adományozott Meade-nek, aki így új lovassági főparancsnokot választott magának Alfred Pleasonton személyében. Emellett még három új parancsnokot nevezett ki, Elon Farnsworth és Wesley Merritt századosokat, valamint George Armstrong Custer főhadnagyot (aki tiszteletbeli százados volt). Pleasonton jóváhagyásával Custer a michigani dandár irányítását választotta.[11] Az átszervezett egység első összecsapására a pennsylvaniai Hanover mellett került sor, ahol J.E.B. Stuart lovassága Elon Farnsworth dandárjának hátvéd egységeibe botlott. Hamarosan Farnsworth, Judson Kilpatrick és Custer is csatába keveredtek. Bár a csata döntetlenre végződött, Stuart értékes időt vesztegetett el mire Gettysburgbe ért. 1863. június 29-én a 23 éves Custert dandártábornokká léptették elő.[11][18] Pleasonton és Custer között rendkívül jó kapcsolat alakult ki.[19]
Kilpatrick a közvetlen beosztottját Custert bízta meg a Hanoverbe vezető út védelmével, a gettysburgi csata kezdetén. Július 2-án délben John McIntosh ezredes leváltotta Custert, aki ezt követően jelentkezett Kilpatricknál. Az utakkal kapcsolatos helyzetértékelés során Custer jelentette, hogy a déli konföderációs erők az erdőben, a nyílt tereppel ellentétes oldalon helyezkednek el.[11] Custer visszavonulása során McIntosh megtámadta a lázadókat, mire Custer azonnal visszafordult, hogy részt vehessen a csatában. Custer itt újra Stuart egységeivel találta magát szembe és a csata ismét döntetlenre állt. Ekkor az alig 100 yardra lévő déli erők ellen rohamot indított, ami az uniós erők oldalára fordította a csata kimenetelét.[11]
1863 szeptemberének közepén George Meade általános előrenyomulásba kezdett. Szeptember 13-án Custer tábornok vezette a Culpepper bírósági épület elleni hadműveleteket. Itt ismét J.E.B. Stuart volt az ellenfele. Az összecsapás során Custert megsebesítette egy repesz. Mikor októberben felépült, Meade Rappahannock folyóhoz való visszavonulásában segédkezett, miután Lincoln két alakulatot visszavont a nyugatra való átcsoportosításuk céljából.[11]
[szerkesztés] 1864-ben
