Jáki templom
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A jáki apátsági templom az egykori jáki bencés apátság monumentális bazilikája a magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő, szinte szimbolikus alkotása. A hazai középkori nemzetségi monostorok egyedülálló épségben fennmaradt képviselője, mely művészi gazdagságával, a táj képébe illeszkedő mesteri elhelyezésével hívja fel magára a figyelmet.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A templom Szombathelytől 10 km-re délre, a Jáki-Sorok-patak völgyében fekvő falu központjában helyezkedik el. (térkép) A művészi alkotás a patak völgye fölé emelkedő dombság tetejére épült, ezért mind az északról, mind a keletről érkező utas már messziről megpillanthatja. Zömök tornyai imponálóan emelkednek a község fölé, és jelzik, hogy nem akármilyen látvány tárul majd az érkező elé.
[szerkesztés] Alapítása
Jáknak a dombvidék központi részén a környező települések között elfoglalt helye azt bizonyítja, hogy itt már jóval az apátság alapítása előtt a Ják nemzetség szálláshelye és birtokközpontja állt, mely a környék életében kiemelkedő szerepet játszott.
A Ják nemzetség eredetéről kevés adat áll rendelkezésre. A legújabb kutatások szerint a Csákokkal állhattak rokonságban, illetve abból a nemzetségből szakadhattak ki. Ezt látszik igazolni, hogy a nemzetséget a történelem során több változatban (Ghak, Tyak, Chak sbt.) is említik. A Csák nemzetségről azt feltételezik, hogy az Árpád utáni legmagasabb rangú vezértől, Szabolcstól származik. A templom alapítója az 1221 és 1230 között említett Jáki Nagy Márton, az első olyan nemes (nobilis), akit oklevélben is már így említenek. Gazdagságáról és hatalmáról is tanúskodik, hogy birtokainak középpontjában kora egyik legmonumentálisabb templomát kezdte el építtetni, hogy majd nevének és nemzetségének méltó emlékeként évszázadokig álljon és uralkodjon a táj felett.
Az alapítás a stílusjegyek alapján az 1220 körüli évekre keltezhető. Ezt erősíti az az 1325-ben kelt királyi oklevél, melyben Károly Róbert király a vasvári káptalantól kéri, hogy állapítsa meg, kit illet a jáki monostor patrónusi joga. Ebben az alapítót már a „Nagy” jelzővel (Comes Marthinus Magnus) illeti és külön is megemlíti, hogy ő a Szent György-monostor (monasterium Sancti Georgii Jaak) építtetője. Az oklevélre a 17. században ismeretlen kéz érdekes számítást írt (1651-1214 = 437), melyben az akkor még fellelhető adatok alaján kiszámította, hogy hány éves a monostor. A monostor apátja már 1223-tól szerepel az oklevelekben és ismert a templom felszentelésének időpontja is: 1256. május 2. A templomot az építtető Szent Györgynek, a bizánci egyház lovagszentjének tiszteletére szenteltette fel, akinek képét a főoltár mögötti falra is felfestették.
[szerkesztés] Építési korszakai
A templom alaprajzát szemlélve feltűnik, hogy a belső pillérkötegek és a mellékhajó külső oldalán álló oszlopkötegek nincsenek egy vonalban. Az is látható, hogy kívül öt, míg belül csak négy pillérköteg áll. Nincsen összhangban az apszisok és a hajók találkozási pontjai sem. Mindezek az eltérések és szabálytalanságok az építés folyamatának többszöri megszakadásáról és az eredeti terv többszöri változtatásáról tanúskodnak.
[szerkesztés] Első szakasz
A templom építésének kezdetén háromhajós bazilikát akartak három, félköríves apszissal, melyet öt pillérköteg tagolt volna, mely famennyezetet tart. Eszerint épült fel a templom északi fala és a mellékapszis is. A kutatás során a mai főkapu előtt egy tervezett kapuépítmény alapjait is megtalálták. A munkálatokat azonban félbeszakították és a tervet megváltoztatták.
[szerkesztés] Második szakasz
A változtatásra valószínűleg a kolostor létszámának növekedése miatt volt szükség, amely miatt gondoskodni kellett a megemelkedett létszámú papságnak a szentélyben való elhelyezéséről. Ezért a korábbi tervet a szentély elé beiktatott négyszög alakú résszel bővítették és a belső pillerkötegek számát csökkentették. Ezzel megváltoztatták a templom belső arányait. Lehet, hogy az építés megszakításához az építést vezető mester halála is hozzájárult, és a munka már az új építőmester elképzelései szerint folytatódott.
Az építés második szakaszában készültek el a templomot díszítő faragványok. Ezt már fejlettebb technikával rendelkező mesterek végezték, akik a legfelsőbb szinten rendelkeztek a kor kőfaragási és szobrászati ismereteivel, ismerték a francia és német földön alkalmazott boltozási eljárásokat, a normann díszítés geometriai elemeit. Valószínűleg maguk is részt vettek számos nyugat-európai templom építésében. Ekkor készült el a templom körítő fala, a díszes főkapuzat és a két torony, a kegyúri karzat valamint a hajók boltozata és a boltozatot hordozó tartórendszer. Ekkor készítették az előcsarnok és a szentély boltozatát is. A munka azonban másodszor is megszakadt, melyben valószínűleg az építtető halála játszott szerepet, de a tatárjárás pusztítása sem kizárt. A tatárok azonban, ha el is érték Jákot, nagy dúlást nem vittek végbe, hiszen az építés később folytatódott.
[szerkesztés] Harmadik szakasz
Az építés harmadik szakasza, a befejezés a tatárjárás után csak késve indult meg. Ennek oka az lehet, hogy a korábbi építők elmenekültek vagy eltávoztak, és a további építést már másokkal, valószínűleg egy dunántúli kőfaragókból toborzott csapattal folytatták. Ezek az emberek már nem ismerték a korábban alkalmazott korszerű és magas szinvonalú boltozási technikát, így saját gyakorlatuknak megfelelően fedték be az északi mellékhajót. A két hajóra már csak famennyezet jutott. Végül 1256-ban szentelhették fel az elkészült templomot.
[szerkesztés] Története
A templom története szorosan kapcsolódik a mellette épült kolostor történetéhez. Erről kevés adat áll rendelkezésre. Tulajdonosai többször is változtak. 1455-ben Elderbach Bertold kapta, majd fia végrendeletileg Bakócz Tamásra hagyta, ezáltal a legutóbbi időkig Bakócz örököseié, az Erdődy családé volt.
A kolostor életében sorsdöntő volt az 1532-es esztendő. Ekkor a Kőszeget ostromló török a kolostort is megtámadta és a templommal együtt súlyosan megrongálta. Ekkor fejezték le a templom elérhető magasságban lévő szobrait is. A török elvonulása után a szerzetesek még valószínűleg visszatértek, de 1562 után már bizonyosan megszűnt minden kolostori élet. Az elhagyott épületet 1576-ban Szombathely polgárai felgyújtották. A templomot ért károk nem lehettek annyira súlyosak, hiszen helyreállították, majd 1660 és 1666 között Folnay Ferenc apát nagyobb építkezéseket hajtott végre rajta. Erre egy korábbi villámcsapás okozta károk miatt volt szükség. Ekkor bontották le a kolostor egy részét, az apát újjáépíttette s déli falat, és a megrongálódott déli pillérsort négyzetes, durva falpillérekkel pótolta. A leégett famennyezet helyett a két hajóban fiókos dongaboltozatot emeltetett, valamint emeletet húzatott a déli mellékhajó és a sekrestye fölé. Az északi falba barokk ablakokat vágatott. A tornyok 1733 és 1735 között hagymasisakokat kaptak, melyeket 1785-ben egy vihar súlyosan megrongált, ekkor gúla alakú téglasisakokat emeltek rájuk.
A templom utolsó nagyobb átépítésére 1896 és 1904 között Schulek Frigyes tervei alapján került sor. Ennek során a templom eredeti formájának visszaállítására törekedtek és a kor műemléki elveinek megfelelően indokolatlanul is jelentős átépítéseket végeztek nem mindig törekedve az eredeti részek megóvására. A díszkapu rossz állapotban levő faragványait kicserélték, a kapu feletti timpanonba új domborművet faragtak. A tornyok eredeti magasságát visszaállították és a barokk sisakok helyett a zsámbéki templom eredeti kősisakjait másolták át. A sérült falszakaszokat kicserélték, a barokk ablakokat elfalazták, és lebontották a déli hajó emeletét. Az épület külső faragványait felújították, az eredeti faragványok egy részét a Budapesti Szépművészeti Múzeumba, más részét Szombathelyre, a Savaria Múzeum kőtárába szállították.
[szerkesztés] Külső képe
A templom csodálatos módon illik a környező tájba, mesteri elhelyezése miatt már 10-15 km-ről jól látható, mintegy uralja a vidéket. Tömbszerű, zömök sziluettje már messziről felhívja magára a figyelmet.
A templomot a déli oldalról körítőfal övezi, rajta a Folnay apát idején (1663-ban) épített díszes kapun léphetünk be a templom területére. A kaput az építtető apát címerei díszítik. A kapun belépve a templom déli oldala magasodik előttünk a polgári személyek bejáratául szolgáló déli kapuval. A kapu sokkal kisebb, mint a főkapuzat, és díszítésében is messze elmarad tőle, de figyelemre méltóak levéldíszes fonott oszloptörzsei, istenbárányos domborműve és az azt körülvevő sárkánydísz. Itt lehet belépni a templomba. Balra fordulva a templom nyugati oldalánál álló Szent Jakab-kápolnát pillantjuk meg, majd a tornyok vonalát elhagyva elébünk tárul a magyarországi román építészet legnagyobb kincse, a pazar díszítésű főkapu.
A bélletes főkapu látványa első látásra is ámulattal tölti el a szemlélőt, nem véletlenül, hiszen az építőmester úgyszólván minden díszt ide összpontosított. A háromszögű oromzattal lezárt építménybe sokszorosan tagolt, befelé mélyülő kaput tervezett, amely magára a kapura és a szobrokkal díszített homlokfalra oszlik. Mindent elborít a változatos és gazdag díszítés, melyet a geometriai mintákat felhasználó ún. normann díszítőstílus jellemez. A belső rész két figurális dísze a bejárat két oldalát őrző oroszlán – sajnos csak az eredetiek másolatai.
A bejárat feletti timpanonban a két angyal között trónoló Krisztus látható. A kapuépítmény homlokzatán a magyarországi román stílusú szobrászat ékkövei, Krisztus és a 12 apostol lépcsőzetesen emelkedő, oszlopokkal elválasztott karéjos záródású fülkékben álló életnagyságú szobrai. Sajnos csak Krisztus és a mellette álló két apostol feje eredeti, a többi áldozatul esett a török pusztításnak, és később, a barokk korban pótolták őket. Két apostol szobra már csak a tornyok homlokzatára kerülhetett. A kapu két oldalán lévő fülkékben a gyermekét tartó Madonna és az oroszlánnal küzdő Sámson szobrai állnak.
A templom északi oldala kevésbé díszes. A falat hármas féloszlopkötegek díszítik, a főpárkány íveiben pedig állatok, illetve levéldíszek ábrázolásai láthatók. Az utolsó szakaszban a sárkányokon diadalmaskodó hívő ember domborműve látható. A szentélyrész ismét díszesebb. A kétemeletes főapszist a két alacsonyabb mellékapszis fogja közre. Az apszisokat tagoló oszlopok a főapszison levéldíszes, a mellékapszisokon sakktábladíszes főpárkányt tartanak. Az ablakok béleletét kicsi oszlopok és gömbdíszek ékesítik. Az oszlopfőkön növény-, vagy állatalakok, a főapszis ablakain pálcadíszes, illetve fűrészfogas keret látható. A földszinti részt négyes vakárkádos fülkék és bennük szobrok díszítik. A sekrestyét megkerülve jutunk vissza a templom déli oldalára, a déli kapuhoz.
[szerkesztés] Belseje
A kapun belépve a templom sötétnek tűnik a lőrésszerű ablakok kis mérete miatt, azonban így is feltűnik a háromhajós románkori templombelső hatalmas mérete. A főbejárat fölé belülről az emeletes főúri karzat magasodik, nagy méretei miatt akár külön kápolnaként is szolgálhatott. Az orgona mögötti falon látható a lóhere záródású hármas ülőfülke, ez volt egykor a kegyúr ülőhelye.
A főhajót és a mellékhajót nyolcszögű pillérek választják el egymástól, melyek minden oldalán egy egy oszlop emelkedik. Az oszlopfejeket bimbós, gyöngyös szalaggal szegett növény-, vagy sárkánydíszes oszlopfők ékesítik. A mellékhajókban indákkal, levelekkel gazdagon díszített gyámkövek viselik a boltozat súlyát. Az egykori freskók nyomai a főszentélyben és a toronyaljban láthatók. Ezek a szentélyben Szent Györgynek a sárkánnyal való harcát, a toronyaljban az alapító Jáki Nagy Mártont és kíséretét, a templom alapítását, az imádkozó alapítót és halálát ábrázolják.
A bal oldali mellékszentély oltárán álló Mária-szobor 15. századi, eredetileg a Szent Jakab-kápolna főoltárán állt. Oltárképei 18. századiak, 1705-ből valók. A sekrestyében nyolc 18. századi kép található.
[szerkesztés] A Szent Jakab-kápolna
A templom főhomlokzatával szemben áll a templommal egyidős, négykaréjos alaprajzú kettős kápolna. Mivel a középkori szerzetesi templomokban plébánosi funkciókat nem volt szabad ellátni, ezért a falunak külön templomot építettek. Jákon ezt a szerepet töltötte be a Szent Jakab-kápolna. A kápolna díszítésében messze elmarad a közeli templomtól. A díszítést itt az ablakok gömbös díszei és a kapunak az apátsági templommal rokon kialakítása jelenti. A bejárat felett itt is az Isten báránya és az önmagukba harapó sárkányok láthatók. Mindez egyértelművé teszi, hogy a kápolnát is a templomot készítő műhely emberei építették, és 1250 körül keletkezett. Főoltára 1770 körül készült, a rajta levő két angyal az apátsági templom főoltáráról származik. A szószékről került a kápolnába a Jó pásztor 18. századi szobra is.
[szerkesztés] Utánzata Budapesten
Budapest XIV. kerületében a Vajdahunyad vára részeként látható az ún. Jáki kápolna, amelynek csak a kapuja utánozza a Jáki apátsági templomot.
[szerkesztés] Forrás
Dercsényi Dezső: A jáki templom (Budapest, 1979)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Művészetportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
