Marosvásárhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 46° 32′ 35’’, k. h. 24° 33′ 30’’

Marosvásárhely
Részlet a belvárosból.

Marosvásárhely címere
Marosvásárhely címere

Marosvásárhely zászlaja
Marosvásárhely zászlaja

Közigazgatás
Ország Románia Románia
Történelmi régió Székelyföld
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang megyeszékhely
Beosztott falvak Meggyesfalva, Remeteszeg
Polgármester Dorin Florea
Népesség
Népesség 145 943 fő (2007)[1] +/-
Magyar lakosság 70 110 (2002)
Népsűrűség 1790 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 330 m
Terület 66,96 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Marosvásárhely (Románia)
Marosvásárhely
Marosvásárhely
é. sz. 46° 32′ 35’’, k. h. 24° 33′ 30’’

Marosvásárhely weboldala

Marosvásárhely (románul Târgu Mureş – a II. világháború utáni, rendszerváltás előtti román helyesírás szerint Tîrgu-Mureş; németül Neumarkt, Neumarkt am Mieresch; latinul Novum Forum Siculorum, Agropolis, Areopolis) municípium Romániában, Maros megyében. A székelység fővárosa, gazdasági és szellemi központja, az egykori Marosszék, Maros-Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány, ma pedig Maros megye székhelye. Lakosságát tekintve Erdély hatodik legnagyobb városa. A magyarok számát tekintve az első helyen áll Romániában, megelőzve Kolozsvárt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Nevének eredete

1332-ben Novum Forum Siculorum (= Székelyújvásárhely), 1349-ben Sekulvasarhel néven említik. A Sekulvasarhel, avagy Székelyvásárhely nevet ha a magyar megnevezésből kiindulva vizsgáljuk és nem a latinból, akkor a név "Székely" részének az eredete kétséges. Elöszőr is székely népet vagy Székely családot jelenthet. Sok etnográfus a második lehetőséget elveti és helyette azt állítják, hogy a "Székely" szó a település közelében lévő Székelyfalváról (a települést elöszőr 1467-ben említették, majd a 17. század folyamán eltűnt) ered. Ezt a Torja és Torjavásárhely (később Kézdivásárhely) esete is alátámaszthatja.

1616-ban Bethlen Gábor városi rangra emelte Marosvásárhely néven. A román Târgu Mureş és a német Neumarkt am Mieresch tükörfordítás a magyarból. Azelőtt a románok Oşorhei-nek (ejtsd:Osorhéj) hívták.

[szerkesztés] Fekvése

Marosvásárhely három földrajzi tájegység találkozásánál fekszik (Mezőség, Maros-völgye és Nyárádmente), mintegy 220 méterrel tengerszint felett. A város a Maros mindkét partjára kiterjed, a központ és a városnegyedek nagyrésze azonban a folyó bal partján fekszik. A belvárostól nem messze található a város legmagasabb pontja, a Somos-tető, amely a város egyik legfontosabb turisztikai állomása, az itt található állatkertnek is köszönhetően.

A város éghajlata mérsékelten kontinentális.

A várost a következő községek veszik körbe: Marosszentgyörgy, Jedd, Marosszentanna, Marosszentkirály, Koronka és Maroskeresztúr.

Távolságok néhány fontosabb romániai városhoz képest:

  • Bukarest vasútvonalon 448 km, úton 346 km
  • Brassó vasútvonalon 282 km, úton 171 km
  • Kolozsvár vasútvonalon 127 km, úton 105 km
  • Nagyszeben vasútvonalon 189 km, úton 124 km

[szerkesztés] A város egy régi leírása

Régi látkép

"A délkeleti irányból lefolyó Poklos patakának Marosba szakadásánál egy lomberdők által koszorúzott hegyfok szögellik ki. – Ez Nagyerdő nevét a tetejét koronázó s oldalait borító több száz hold kiterjedésű azon csereerdőről veszi, mely itt ezen erdőszegény vidéken a Nagyerdő elnevezést jogosan kiérdemli. Ezen hegységnek vég előfokát Somostetőnek nevezik; ott vannak Vásárhelynek szép nyaralókkal, borházakkal és csinos gloriettekkel tarkázott szőlői (mely szőlők Trébely nevet viselnek). Maga a város e hegyfoknak térbe enyésző legalsó lépcsőzetén és annak a Maros által körülkanyargott észak-nyugati alján igen regényesen és festőileg fekszik, s főként az alulról jövő előtt egy tekintélyes nagy városnak tünik fel; mint mellékelt – ezen oldalról felvett – czímképünk is láttatja. Ha Vásárhely a távolból költött várakozásnak nem is felel meg, azért az mégis a Székelyföld legnagyobb, legszebb városa, melynek közel 12.000 lelkes és szorgalmas magyar lakosa van (1858-ki hivatalos összeírás szerint 11.710), mi az 1837-ki népszámláláskor talált 7348 lélekhez viszonyítva igen kedvező népszaporodást mutat. Ezen lakosság kivétel nélkül székely, mert úgy a kevés számú keleti vallásúak, a lutheránusok, zsidók és letelepült idegenek teljesen el vannak magyarosodva. E népség igen nagy értelmiségi járulékot ád; mit a kir. tábla, a reform. főiskolája és a kath. gymnásium itt léte hovatovább örvendetesen gyarapít, e mellett polgárságának igen nagy része ipart, kereskedést üz, de azzal kapcsolatosan – mint minden székely város lakossága – a föld és- szőlőművelést is nagy előszeretettel gyakorolja."

 Marosvásárhely északnyugat felől nézve
Marosvásárhely északnyugat felől nézve

[szerkesztés] Története

A Vártemplom oldalnézetből

Marosvásárhely környéke feltehetően már az őskorban is lakott volt. Erre engednek következtetni azok a régészeti tárgyak, amelyek a városban, illetve a környező településeken: Maroskeresztúron, Malomfalván, Maroscsapón és Marosszentannán voltak feltárva. [2]

A rendelkezésre álló adatok alapján az egyetlen székelyföldi „libera regia et murata civis”, azaz „szabad királyi, kerített város” Vásárhely kialakulásának idejére csak következtetni tudunk. Székelyvásárhely a XII. század végén vagy a XIII. század elején jött létre. A település latin neve Novum Forum Siculorum, új keletű vásároshelyre utal mely vásároshely kialakulása összefüggött a marosi székelyek e részeken való letelepedésével. E feltételezés csak akkor helytálló, ha a „székely” nevet „székelység”, „székelyek” értelemben használjuk és a latin elnevezést „székelyek vásáros helye”-ként fordítjuk. Az eredeti megnevezést a vidéken élő magyar lakosság adta: Székelyvásárhely, és ezt fordították latinra.

Először 1107-ben említik a várost Novum Forum Siculorum néven. Vártemploma helyén a tatárjárásig a domonkosok temploma állott. Az elpusztult templom helyén 1260-ban a ferencesek építettek új gótikus templomot, melyet 1446-ban fejeztek be. 1439 óta 36 alkalommal volt a város országgyűlés színhelye. 1492-ben Báthory István erdélyi vajda védművekkel erősítette meg, ez ötszög alakú külső tornyos vár volt. 1506-ban a város mellett verték meg a felkelt székelyek Tomori Pál seregét. A vár 1600-1601-ben Basta ostromai következtében rommá vált. 1602-ben Németh Gergely a város megmaradt házait is felgyújtatta. 1602-ben kezdték el a vár újjáépítését, de csak 1614 és 1653 között épült meg. Székely Mózes az egyetlen székely fejedelem is megfordult a városban, amikor 1603-ban Erdélyt felszabadította az idegen uralom alól. 1616-ban szabad királyi város lett. 1658-ban török és román csapatok rohanták meg és égették fel. 1661. szeptember 14-én Ali pasa nyomására itt választották fejedelemmé I. Apafi Mihályt. 1662-ben a város az itt tartózkodó törökök vigyázatlanságából szinte teljesen leégett. 1687-ben császári csapatok pusztították. 1704-ben Kaszás Pál serege foglalta el a várat, amit 1706-ban Pekry Lőrinc foglalt vissza a labancoktól. 1707. április 5-én itt emelték II. Rákóczi Ferencet a fejedelmi székbe. 1707-ben, 1709-ben, 1719-ben és 1738-ban pestis pusztította.

1848. november 4-én a császáriak falai alatt verték meg a székelyek seregét, majd a várost is elfoglalták. 1849. január 13-án Tolnay őrnagy honvédserege foglalta vissza. 1849. július 30-án innen indult Petőfi és Bem a segesvári csatába. 1854-ben a Postaréten végezték ki a 3 székely vértanút, 1874 óta emlékmű jelöli a helyet. 1861-ben Marosszék székhelye lett. 1876-ban újra tűzvész pusztított, ugyanebben az évben Maros-Torda vármegye székhelye lett. 1880-ban Bem, 1893-ban Kossuth szobrát, 1907-ben Rákóczi mellszobrát avatták fel a Főtéren. Mindhármat 1923-ban döntötték le a románok.

Noha Marosvásárhely, a „székelyek legnagyobb városa”, az egyetlen olyan székelyföldi település volt, mely szabad királyi város címmel büszkélkedhetett, sokáig mezővárosi jellegű maradt és csak a 20. század elején indult látványosan fejlődésnek. A város akkori polgármesterének, Bernády Györgynek köszönhetően alakult ki a város központját ma is meghatározó szecessziós városkép. Az ő irányításával újratérképezték, felparcellázták a várost, rendezték a vár környékét, közparkokat hoztak létre, csatornáztak, aszfaltozták az utcákat. A város meglévő és leendő utcáit virágokkal, fákkal ültették be, ettől az időtől emlegetik „virágok városa”-ként Marosvásárhelyt.

A városnak 1910-ben 25 517 lakosa volt, ebből 22 790 magyar, 1717 román és 606 német.

A bevonulás alkalmából tartott ünnepség Horthy Miklós tiszteletére

1940-1944 között Horthy Miklós által vezetett Magyarországhoz visszacsatolták a várost, ennek hírére megszólaltak a templomok harangjai. A városba először a Székelyföldre előreküldött Gyorshadtest vonult be, Miklós Béla tábornok vezetésével, 1940. szeptember 10-én. Az alakulat csak áthaladt a városon, így a honvédség ünnepélyes fogadtatására szeptember 15-én került sor, amikor a IV. hadtest szekszárdi 12. gyalogdandárjának egységei vonultak be élükön Nagy Vilmos tábornokkal. Egy nappal később Marosvásárhelyre látogatott Horthy Miklós. A kormányzó tiszteletére adott díszmenetben a szekszárdi 12. gyalogdandár dísszázada, a 18. és a 48. gyalogezredek egy-egy zászlóalja, valamint a 2. huszárezred és a IV. gépvontatású közepes tűzérosztálya egységei vettek részt. [3]

Marosvásárhely 1947. február 10-i párizsi döntéstől kezdve újból Romániához került, a magyarok számára 1950-1968 közötti Magyar Autonóm Terület, majd a Maros Magyar Autonóm Tartomány központja. 1958. február 25-én az akkori Magyar Népköztársaság delegációja Kádár János vezetésével, a bukaresti útja után, Marosvásárhelyre látogatott. Az akkori lapok szerint 12 000 ember gyűlt össze a vasútállomás előtti téren és a küldöttséget Csupor Lajos, a Magyar Autonóm Tartomány főtitkára, a tartományi néptanács elnöke, Bugyi Pál, Kovács György író és Andrásofszky Tibor rektor fogadta. Ezután látogatást tettek a Simó Géza-gyárban, majd nagygyűlést szerveztek, amelyen 1 000 munkás vett részt. A magyar küldöttség részéről Kállai Gyula szólalt fel, a beszédét a Marosvásárhelyi Rádió élőben közvetítette. Kállai kijelentette, hogy a Magyar Népköztársaság szerint Romániában megszűntek a nemzetiségi gondok és útjukkal megszerették volna cáfolni azokat a vádakat, hogy a Magyar Népköztársaságnak területi igényei vannak. A kijelentést elégedetlenséggel fogadták az egybegyűlt munkások, hangos bekiabálások történtek, illetve többen a termet is elhagyták. A nagygyűlés után a delegáció meglátogatta az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet, ahol a tanári kar, Andrásofszky Tibor igazgató vezetésével, bemutatta az egyetemet. Az előadóteremben Kádár rövid beszédet tartott, az értelmiségiek szerepéről az „új világ” megteremtésében. Este a Kultúrpalotában a Székely Népi Együttes ünnepi műsort tartott a küldöttségnek.[4]

1959. szeptember 7-én Marosvásárhelyre látogatott Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt főtitkára, meg az akkori miniszterelnök, Chivu Stoica. Ekkor döntötték el, hogy a műtrágya kombinát hova épüljön, illetve Marosvásárhely új negyedeinek a helyét. Furcsa módon úgy döntöttek, hogy nem a Maros völgyében, hanem a környező dombokon fognak felépülni a negyedek.

1989-es rendszerváltozás után, Magyarországról és Németországból jelentős mennyiségű gyógyszer-segély érkezett, ezért a belvárosi plébániához tartozó Petőfi Sándor utcai ingatlanban létrehoztak pár hónapig egy ideiglenes gyógyszertárt, ahol önkéntes patikusok osztották ki a gyógyszereket.[5]

Bővebben: Fekete március
Szétvert, felgyújtott autóbuszok
A román rendőrség és hadsereg jobbára tétlen szemlélő volt, majd kizárólag magyarokat tartóztattak le

1990 márciusában volt a „fekete március”-nak nevezett marosvásárhelyi pogrom, vagyis etnikai zavargások törtek ki az akkor még többségben lévő magyarság és a kevés helyi, illetve az annál nagyobb számú, a környező román falvakról behozott románság között. A zavargások egyik kiváltó oka az volt, hogy 1990. február 10-én Sütő András felhívására körülbelül 100 000 magyar vonult némán, táblák és transzparensek nélkül demonstrálni a teljes körű anyanyelvi oktatás megteremtéséért Marosvásárhely belvárosában. Kezükben egy gyertya és egy könyv volt. Mindenhol elénekelték a Miatyánkot.

Március 17-18-án megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének első kongresszusát. Itt beszédet mondott Smaranda Enache (aki jelenleg a Pro Európa Liga elnöknője) magyarul és románul, amelyben élesen kritizálta a Vatra Românească nacionalista, soviniszta szervezetet és kiállt az önálló magyar felsőoktatásért. Ezzel a lépéssel az indulatok jobban feléledtek.

Március 19-én a román nacionalisták tüntetést szerveztek a magyarok ellen. A megye román falvairól 13 busszal, zömében ittas és analfabéta embereket hoztak be a városba, akiket azzal riogattak, hogy a magyarok ki akarnak válni Romániából. Az immáron egyesült tömeg letépte azokat a magyar feliratokat, amelyek útjukba kerültek. A tömeg elindult az RMDSZ székháza felé, ahol elkezdte ostromolni az épületet. A bent lévő emberek hiába hívták többször is a rendőrséget, szándékosan megkéstek. Ion Judea ezredes személyesen garantálta a magyaroknak a testi épségüket, ha kijönnek, viszont kint atrocitások történtek. A rendőrség tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő Andrást is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, a bal karja zúzódást szenvedett. Teherautóval szállították Bukarestbe, majd onnan a budapesti Honvéd Kórházba.

Március 20-án óriási magyar tömeg gyűlt össze a belvárosban, követelve az RMDSZ székházi botrány felelőseinek az előállítását, illetve Kincses Előd, lemondott polgármester, visszanevezését. A tömeg "Gyilkosok, gyilkosok!"-at skandálta. A románok nem voltak sokan, de a déli óráktól kezdődően elkezdtek gyülekezni. Szászrégen irányából 8 autóbusz érkezett, amely román parasztokat hozott. Nem sokára a mezőgazdasági eszközökkel felszerelt románság áttörte a gyenge kordont, majd a magyarokra tört. A felfegyverzetlen magyarok menekülni kezdtek. Néhányan előreszaladtak és a padokat szétbontották, hogy a fadarabokat használják a verekedésre. Ezután többórás állóhelyzet alakult ki. Egy teherautó keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyart, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsi platóján utazó románok közül is egy ember életét vesztette. A román hadsereg körbezárta a várost, erre a lépésre a környékbeli falvak lakosai lezárták az utakat. A magyarok a román buszokat feltartóztatták, felgyújtották, több románt súlyosan összevertek. Megérkezett a hadsereg, a harckocsik azonban nem jutottak be a főtérre a magyarok által emelt barikádok miatt. Kincses kérte a magyarságot, hogy engedje át a páncélosokat. A tömeg nagy nehezen átengedte a harci járműveket. A tankok felálltak egy hosszú egyenes oszlopba, széles senki földjét teremtve ezzel. A katonák azonban bent maradtak a járművekben, meg sem próbálták elejét venni az újabb összecsapásoknak.

Az első támadást a románok hajtották végre, amit kivédett a magyar tömeg. A magyarok bevetettek egy tűzoltófecskendőt is, a vízsugarat a románokra irányítva. Közben mindinkább gyarapodott a románok létszáma, túlerőbe kerültek. Nemsokára 40-50 fős csoportokban cigányok érkeztek, akik bekapcsolódtak a harcba. Közben a "Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!"-at skandálták. A döntő fordulat éjjeli fél 12 tájékán történt meg, mikor is a Nyárád menti székelyek megérkeztek, szintén nem üres kézzel. A többségében idős, 60 év feletti embereket, egy második világháborús magyar veterán, Márkus István, vezette. Az ő vezetésével rohamozták meg a tankokon keresztül a románokat a székelyek. A harc nem tartott túl sokáig, a románokat kiverték a főtérről, rengeteg sebesült volt mindkét oldalon. A „győzelmet” a magyar tömeg a Himnusz eléneklésével ünnepelte, felhúzták a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót. Ezután hajnalban ejtőernyősök szállták meg nagy erőkkel a várost, nagy igazoltatások, ellenőrzések zajlottak, nem engedtek senkinél fegyvert tartani. Kezdett lassan helyreállni a rend Marosvásárhelyen.

Az összetűzésnek 5 halálos áldozata, továbbá kb. 300 sebesültje volt.

2000. február 22-én a települést mártírvárosnak nyilvánították, az 1989-es romániai forradalom helyi mártírjainak az emlékére. Ennek emlékére a város határára három nyelvű táblákat helyeztek el (román, magyar, angol).

A 2005. március 15-én a Székely vértanúk emlékművénél tartott ünnepségsorozatkor, addig először, kifütyülték, lehurrogták a magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc üzenetét. A 2004-es kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazás miatt történt meg az eset. [6]

2007-ben Marosvásárhelyre látogatott Sólyom László, akit Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke fogadott. [7]

[szerkesztés] Látnivalók

Marosvásárhely Maros megye egyik legnagyobb turisztikai állomásai közé tartozik. A fő látványosságnak számít a belváros, de a belvároson kívül a Somos-tetőn található állatkert, Weekend telep és a minden évben megrendezett Félsziget Fesztivál is igen népszerű a turisták körében.

[szerkesztés] Belváros

A vár egyik bástyája
A Barátok templomának megmaradott tornya

Marosvásárhely belvárosának az északi részén fekszik a vár. A vár helyén Báthory István, erdélyi vajda várkastélyának romjai állottak. A megerősített építményt 1492-ben építették a város melletti dombra. Ez azonban nem volt elégséges egy esetleges külső támadás esetén, hogy megvédje a várost. Így az 1601-ben a betörő török-tatár seregek zavartalanul garázdálkodhattak, földig rombolva a vár belső épületeit. Egy év elteltével Basta emberei megsemmisítették azokat az épületeket, amelyek valami szerencse folytán épségben átvészelték a török pusztítást. A támadások idején a város nemességének egy része Brassóban lelt menedékre. Borsos Tamás, Marosvásárhely jövendőbeli főbírája látva a brassóiak jól megerősített várát, állítólag, így kiáltott fel: „ó ha csak egyetlen ilyen bástyát tudnék építeni Marosvásárhelyen, akkor nem lenne szükség arra, hogy az emberek az erdőben keressenek menedéket veszély esetén”. Főbírósága idején (1602-1605) Borsos Tamás több kérvényt intézett az erdélyi fejedelemhez és a török szultánhoz, ezekben kérte a város számára egy vár építésének engedélyezését. A szükséges jóváhagyások megszerzése után, a vár építését 1602-ben kezdték el, Báthory István várkastélyának helyén. Megépítették a bástyákat és a tíz méter vastag falakat. A várat egy tíz méter széles, nyolc méter mély árokkal vették körül. A város lakossága jelentős mértékben hozzájárult a vár és a bástyák megépítéséhez. A városbeli céhek vállalták öt bástya (összesen hét bástyája van a várnak) megépítésének költségeit és munkálatait, ezek mai napig őrzik nevükben építőik mesterségét. Ha a Bernády György térről elindulunk a Petru Maior Tudományegyetem felé és megkerüljük a várat, az első bástya, amelyet megpillantunk, a Vargák bástyája, majd továbbmenve következik a Szűcsök és a Lakatosok közös bástyája, valamint a Kádárok bástyája. A volt Rákóczi Ferenc, a jelenlegi Vár sétányon elhaladva megtekinthetjük a Mészárosok majd a Szabók bástyáját. Ezen a sétányon található a város jelenlegi Rákóczi-szobra. A Kapu bástya, mint neve is mutatja, bejáratul szolgált az erődítménybe. A vár utolsó bástyája, a Báthory bástya, nevét építtetőjéről kapta. Befejezése után, feltehetőleg 1658, a vár belső udvarában több lakóházat építettek, ezeket 1775-ben bontották le, amikor a Habsburg vezetés emberei katonai építményeket (lőszerraktárak, laktanya stb.) emeltek ott. Ezeket az építményeket csak 1962-ben bontották le, amikor a helyi vezetőség egy pihenő-szórakoztató parkot akart létesíteni a vár udvarán.

A várban található a református vártemplom. A templomot a 14. században a ferencesek építették. A 16. században Marosvásárhely a reformáció oldalára állt és a templom 1557-1559 környékén a reformátusok tulajdonába került. 1602-ben Basta csapatai felégették a templomot. 1658-ban a II. Rákóczi György ellen támadó törökök támadásakor a templomhajó mennyezete beomlott, az ablakok üvegfestményei és az orgona is elpusztult. A templom éveken át fedetlenül állt, míg Teleki Mihály adományából 1685-1693 között részben helyreállították. Ezután kezdődött a templom fénykora. 1789-ben Johann Brause által készített barokk orgonával, 1841-ben pedig Bertúk György díszes úrasztalával gyarapodott. A 16 mázsás nagyharangot Kolozsvárott öntötte Andrássofszki János és Dániel, míg a 603 kilogrammos kisharangot 1972-ben öntötte Zlotaru János Sárkmányban. A templom több neves eseménynek is helyt adott: itt tartották az első magyar egyetemes református zsinatot, itt erősítették meg a Tordán kimondott vallásszabadságot és itt választották fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet.

A jelenlegi Rózsák-terén több templom is található: A Keresztelő Szent János Plébánia helyére 1707-ben egy kápolnát építettek. A későbbiekben szükségesnek bizonyult egy nagyobb templom, ezért 1764-re be is fejezték a mai plébánia építését. A plébánia Scherzer Bálint jezsuita terve szerint, Hammer Konrád kolozsvári építész kivitelezésében, készült el. A zártsorú egyhajós templom hajójának és szentélyének szélessége azonos dongaboltozatokkal van lefedve. A dongaboltozaton levő festett képek tárgya Szűz Mária mennybemenetele és a Háromkirályok. Főhomlokzatát erőteljes főpárkány tagolja, felette emelkedő két torony főpárkánya – az óra számlapjánál – részben íves, a torony homlokzatát két-két széles lizéna díszíti. A két nagy torony végződése tipikus barokk jegyeket visel és a harmadik kis torony is hasonló formájú. A különböző nagyságú és formájú ablakok íves záródásúak. A Barátok temploma a Rózsák-tere és Színház-tér közt található. A ferencesek temploma és kolostora a Petky család adományából épült 1745-1777 között, barokk stílusban. A kolostor udvarán elemi iskola működött. A templomot, a kolostort és az iskola épületét 1971-ben a Nemzeti Színház építésekor lebontották, a kolostorkertet is megszüntették. A torony csak kegyeleti okok miatt maradhatott fenn, ugyanis alatta kriptasor található, amelynek lejárata a toronyból indul. A trianoni békeszerződés után, 1925-1934 között a belvárosban egy ortodox templom építése zajlott, amit ténylegesen csak 1990 után fejeztek be. A templom építésekor az volt a cél, hogy magassága meghaladja a többi magyar történelmi egyház templomának és a Közigazgatási Palotának a tornyának a magasságát. A cél megvalósítása nagyon nehéz volt, mivel a vártemplom egy dombos emelkedésen fekszik, illetve a Rózsák-terén nagyon szűkös volt a hely. A templom esztétikáját rontja, hogy nagyon kicsi területen fekszik, kicsi a szélessége, de viszonylag magas.

A belváros déli oldalán több neves látnivaló is található. A két szecessziós épület, a Közigazgatási Palota és a Kultúrpalota Bernády György polgármester munkássága idején épült. A Kultúrpalotára kiírt pályázatot Komor és Jakab egy kétemeletes épülettervvel nyerte meg, csak később, Bernády György polgármester kérésére alakították három emeletesre. 1911-ben kezdődött meg az építkezés és 1913-ra már a belső díszítések is befejeződtek. Az épület gazdag szobor- és mozaikdísze ellenére is nyugodt összhatású. Az ablakokon magyar mondák jelenetei elevenednek meg. A tető kék, vörös és fehér cserepek fedik, melyeket a híres Zsolnay gyár készített. A harmadik emeleti szinten, a külső homlokzatot, Körösfői-Kriesch Aladár "Hódolat Hungáriának" című mozaikja díszíti. Középen Hungária allegorikus nőalakja ül a trónon, fején a magyar korona és kezében kard található. A mozaik két oldalán sisakos Frany von Tuck és Gustav Klimt Pallasz Athéné áll. A bal oldali angyal kezében Marosvásárhely címerét, a jobboldali meg Mátyás király címerét tartja. A főhomlokzaton a szobrok és reliefek kőből és bronzból készültek, ezt még nemzeti pantheonnak is nevezik. Az első emeleten elhelyezkedő Tükörterem négy rézdomborítású félkupolákkal díszített, íves ablakok mellvédjén magyar írok arcképei tűnnek fel (Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond stb.). A négyeskapu felett emelkedő négy bronzrelief Szent Erzsébetet, Bolyai Jánost és Farkast, Aranka Györgyöt és Erkel Ferenc Bánk bánját eleveníti meg. Az oldalhomlokzaton félköríves záródású mozaikok találhatók.

A Kultúrpalotához hasonlóan a Közigazgatási Palota is a magyar szecesszió jegyében épült. Túlélte a román nacionalista megmozdulásokat, de a külső falon a Magyar Királyság lenyűgöző címerét, illetve a Róth Miksa által festett ablaküvegeket, amelyek Ferenc Józsefet (ez volt a legnagyobb), Bethlen Gábort, Kossuth Lajost, Deák Ferencet és II. Rákóczi Ferencet ábrázolják, eltüntették. A díszes ablaküvegek helyébe egyszerű, közönséges üvegeket tettek. 2007-ben a festett ablaküvegek előkerültek, illetve elkezdődött a restaurálásuk, amelyet a Budapesti Fővárosi Önkormányzat és a Róth Miksa Múzeum is támogat. A restaurálás után, remélhetőleg, visszakerülnek majd az eredeti helyükbe.

A Polgármesteri hivatal épülete a trianoni békeszerződés után épült. Az épület stílusa nem illik a belvároséba.

A Kiskatedrálisnak nevezett templom a vatikáni Szent Péter-bazilika kicsinyített mása. Feltehetőleg a nevét is innen kapta. Szintén a trianoni békeszerződés után épült, 1926-1936 között. 1936. szeptember 8-án volt felszentelve. 1948-ban a kommunista karhatalom betiltotta a Görög Katolikus Egyházat, és ezért a templomot az ortodoxok kapták meg. Jelenleg a Görögkatolikus Egyház több kérvényt nyújtott be az épület visszaszolgáltatásáért, de ez még nem történt meg.

A belváros keleti részének legimpozánsabb építménye a Bolyai Farkas Líceum, illetve a Református Kollégium épülete. 16011602-ben Basta hadai feldúlták a vártemplomot, és ekkor költözött át a tanintézmény arra a helyre, ahol ma is áll. 1802. szeptember 27-én a kollégium birtokába került Marosvásárhely első nyomdája. Bolyai Farkas 1804 májusában megtartotta székfoglaló beszédét, ezzel megkezdődött az intézet felvirágzása. Bolyai Farkas az oktatás korszerűsítését szorgalmazta. Az ismert matematikus fia, Bolyai János is tanított itt. Az intézmény falain belül fedezi fel relativitás-elméletének alapjait. A trianoni békeszerződés után az épületet államosították. 1957-ben, az intézmény fennállásának 400. évfordulóján felvette az intézmény a Bolyai Farkas nevét. Az 1960-as év gyászos nap volt a középiskola életében, ugyanis az akkori nacionalista román hatalom vegyes tannyelvű intézménnyé alakította át. A 20052006-os tanévtől kezdődően beszüntették a román osztályokat és újra teljesen magyar tanintézménnyé vált. 2007-ben ünnepélyesen leleplezték a Református Kollégium címerét a homlokzaton. Jelenleg az Erdélyi Református Egyházkerület visszakapott épületében két iskola, a Bolyai Farkas Líceum és a Református Kollégium, működik.

Szintén a keleti oldalon található a Gecse Utcai Unitárius Templom, amelyet 1929-1930 között alakították a mostani késő szecessziós stílusra. A templomtól nem messze található a Teleki-Bolyai Könyvtár. Teleki Sámuel, Erdély kancellárja, aki nemcsak gazdag, de rendkívül művelt ember is volt, több európai egyetemen tanult. Vagyona nagy részét a több mint 40 000 kötet megvásárlására fordította, amellyel létrehozta a ma nevét viselő Közkönyvtárat. A könyvtár több ősnyomtatványt, sok régi könyvet, kéziratot és könyvritkaságot őriz. Teleki Sámuel halála után a Téka rendszeres gyarapodása akadozni kezdett, majdnem megszűnt. Az alapító végrendeletében gondoskodott a gyűjtemény sorsáról: hitbizományként örököseire hagyta, kötelezve őket a könyvtár továbbműködtetésére, ugyanakkor felügyeletével az erdélyi református főkonzisztóriumot bízta meg.

A belváros legkeletibb nevezetessége a Kis templom, a város második református temploma. A Kis templom helyén 1628-tól egészen a templom felépítéséig, a Református Egyháznak az ispotálya, a szegényeknek szánt imaháza volt. 1815-ben lebontották az ispotályt és nekikezdtek az új templom felépítésének, amit 1818-ra be is fejeztek. Azonban pénzhiány miatt, csak 1830. július 1-jére készült el a mostani tetőzet, illetve a torony díszítése. Az orgonát 1855-ben szentelték fel. A Lantos András tervei alapján készült négymázsás harangot Nemes Dániel, míg a 10 mázsás harangot 1929-ben özvegy Páll Domokosné ajándékozta az egyházközségnek.

A zsinagóga a belváros nyugati oldalán, a volt Székely Múzeum, a mostani Növénytani Múzeumtól és a Kossuth utcától egyenlő távolságra. 1899-1900 között épült Jacob Gärtner, bécsi építészmérnök tervei alapján. A város 1857-ben épült első zsinagógája a 19. század végén már nem elégítette ki a megnövekedett létszámú status quo ante hitközség igényeit, ezért 1898-ban megrendelték az építésztől a terveket. Az eklektikus stílusú zsinagógát 1900-ban avatták fel, benne 552 hellyel: 314 a földszinten a férfiak, és 238 az erkélyen a nők számára. A zsinagógát 1970-ben, 1975-ben és 1985-ben részben tatarozták ugyan, de az állaga egyre romlott, a beázás és a talajvíz miatt az oldalfalakon repedések keletkeztek, amelyek már a kupola leomlásával fenyegettek. 1998-ban nemzetközi hozzájárulással sikerült összegyűjteni a forrásokat a teljes felújításhoz; a zsinagógát 2000-ben szentelték újra.

[szerkesztés] Külváros

A külváros - egyben a város - legmagasabb pontja a Somos-tető. A Somos-tető fontos turisztikai állomás. Már Bernády György polgármester idejében is vonzóerővel rendelkezett a gyógyulni vágyóknak, főleg a szanatórium megépítése után. Jelenleg itt található a helyi állatkert, ami egyben Románia egyik legnagyobb és egyetlen olyan állatkertje, amely teljes mértékben megfelel az Európai Unió által meghatározott követelményeknek. A 20 hektáron fekvő állatkertben 500 állat, 120 fajból található. A Somos-tetőn egy kisvasút is található, amelyet gyakran csak „gyerekvasútnak” neveznek a helyiek. A vasút már csak szezonális jelleggel működik, nagyon kedvelt a kisgyerekek körében.

A volt November 7, a jelenlegi 1989. december 22. Negyedben található a Weekend telep. A Weekend telep tervei Fodor Imre polgármester idejében készültek. A telep nem csak a fürdőzni vágyóknak nyújt kikapcsolódást, a több tucat medencéjével, hanem a sportolni vágyóknak is, mivel több tenisz-, futballpálya is található.

A Weekend telep mellett minden év nyarán megrendezik a budapesti Sziget Fesztivál romániai ikertestvérét, a Félsziget Fesztivált. 2007-ben volt először nyereséges a rendezvény, több mint 43 000 euró bevételhez jutott, illetve összesen 63 000-en látogattak el. [8]

[szerkesztés] Híres emberek

Számos marosvásárhelyi, avagy Marosvásárhelyen született vagy itt élt személy vált híressé a tudomány, a művészetek, a sport vagy a közélet területén. A teljes listát lásd a Híres marosvásárhelyiek listája című szócikkben (nem teljes a lista).

Néhány, Marosvásárhelyen született, híresség:

[szerkesztés] Statisztikai adatok

A lakosságot ábrázoló grafikon

[szerkesztés] Közigazgatás

Lásd még: Marosvásárhely negyedei

  • A város területe 6696 ha.
  • 197 km gázvezetékkel, 236 km csatorna- és 225 km ivóvízvezetékkel,
  • 204 km úttal és 175 km utcával,
  • 223,4 ha zöldövezettel rendelkezik.
  • Marosvásárhely negyedei: Egyesülés (a Maros jobb partján), Ady Endre, Kövesdomb, Kárpátok sétánya, Budai Nagy Antal, Belváros, Állomás, Szabadság, Livezeni (Jeddi), Meggyesfalvi, November 7. (most 1989. december 22.), Tölgyesi (épülőfélben van) és Tudor Vladimirescu.

[szerkesztés] Népesség

Marosvásárhely népszámlálási adatai 1850-től:

Év Összesen Magyar Román Német Zsidó Roma Egyéb
1850 7 855 82,6% 6,0% 3,1% 2,6% 3,6% 2,1%
1869 12 678 88,9% 5,2% 3,5% 2,4%
1900 20 229 83,3% 11,6% 3,6% 1,5%
1910 25 517 89,3% 6,7% 2,4% 1,6%
1930 40 058 57,2% 26,7% 1,7% 12,1% 1,1% 1,2%
1966 86 464 70,9% 28,3% 0,6% 0,2%
1977 127 783 63,6% 34,8% 0,6% 0,4% 0,5% 0,1%
1992 164 445 51,4% 46,1% 0,3% 0,1% 2% 0,1%
2002 149 577 48,73% 48,34% 0,2% 2,43% 0,01%

[szerkesztés] A 2002-es népszámlálás adatai

A 2002-es népszámlálás adatai szerint a nemzetiségi megoszlás a következő:

Összesen: – 150 041 (100%) (előtelepülésekkel)

Ez az első népszámlálás, ami szerint kisebbségbe került a városban a magyar lakosság. Ez a több évtizede tartó román betelepülés, a nacionalista asszimiláló törekvések, valamint az 1989 után felerősödött kivándorlás eredménye.

[szerkesztés] Éghajlat

A város éghajlata mérsékelt kontinentális. A város éghajlatának statisztikája:

Átlagos hőmérséklet (év és hónap)*
Időszak Január Február Március Április Május Június Julius Augusztus Szeptember Október November December Évi
1901-2000 -4,0° -1,8° 4,0° 9,7° 14,8° 17,7° 19,4° 18,8° 14,6° 9,2° 3,7° -1,3° 8,7°
2005 -2,5° -5,3° 1,6° 9,8° 15,8° 17,6° 20,0° 19,2° 15,7° 9,3° 2,6° -0,5° 8,6°
Legnagyobb és legkisebb hőmérsékletek (1901-2000)
Év 1936 1994 1975 1934 1950 1963 1936 1946 1946 1952 1926 1960
Legnagyobb 14,0° 19,0° 27,0° 32,5° 34,4° 35,3° 39,0° 38,5° 38,2° 31,5° 26,5° 18,3°
Év 1963[9] 1929 1932 1929 1976 1928 1996 1958 1970 1988 1989 1927
Legkisebb -32,8° -32,0° -27,3° -7,5° -1,6° 0,3° 4,6° 2,7° -3,3° -8,4° -19,6° -25,9°
*Románia statisztikai évkönyve 2006

[szerkesztés] Politika

Lásd még: Marosvásárhely polgármestereinek listája
Bölöni László Stadion 2004-ben
Egy RMDSZ-es kampányrendezvény 2007-ben
Választási plakátok 2008-ban

Marosvásárhely helyi tanácsában 23 tanácsos kapott helyet. A polgármester dr. Dorin Florea, az alpolgármesterek Csegzi Sándor, illetve Bakos Levente Attila. [10]

Az RMDSZ polgármesterjelöltei 2000-ben és 2004-ben is elveszítették a helyhatósági választásokat. Bár a várost alkotó magyar és román etnikumok száma körülbelül azonos, és a román nemzetiségűeket több nagy párt is képviseli, a választásokat mégis a függetlenként induló Dorin Florea nyerte meg, aki 2004-ben belépett a Demokrata Pártba

2007-ben az RMDSZ helyi szervezete Csegzi Sándort választotta a polgármester-jelöltüknek, Borbély Lászlóval szemben. A szövetség felső vezetősége megrendelt egy közvéleménykutatást, miszerint a lakosság nagyobb százaléka támogatná Borbélyt, mint Csegzit. [11]

2008. február 9-én ülésezett Marosvásárhelyen az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa. A testület ezúttal a 2008-as helyhatósági választásokra érvényes jelöltállítási szabályzat alapján döntött a marosvásárhelyi polgármester-jelölt személyéről, Borbély László közmunkaügyi miniszter mellett. A Tanács azzal a feltétellel jelölte Borbélyt a tisztségre, hogy támogatja a korábban nevesített Csegzi Sándort abban, hogy a következő mandátum alatt is Marosvásárhely alpolgármestere lehessen. [12]

[szerkesztés] Politikai megoszlás

[szerkesztés] 2004 - 2008

Pártok Tanácsosok száma
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 12
Nagy-Románia Párt 4
Szociáldemokrata Párt 3
Nemzeti Liberális Párt 3
Román Nemzeti Egység Párt 1

[szerkesztés] 2008 - 2012

Pártok [13] Tanácsosok száma
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 10
Demokrata Liberális Párt 8
Nemzeti Liberális Párt 2
Helyezés Polgármesterjelölt [13] Párt Elért eredmény
1. Dorin Florea DLP, SZDP, N-RP 52,53%
2. Borbély László Romániai Magyar Demokrata Szövetség 44,87%

[szerkesztés] Oktatás

Lásd még: Marosvásárhelyi sorok
A Bolyai Farkas Líceum és a Református Kollégium épülete
Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem épülete és a székely vértanúk emlékműve

Az országos átlagnál több iskola működött a településen, de az első felsőfokú iskola csak 1945-ben jött létre. A századfordulón a város legrangosabb iskolái a Református Kollégium és a Római Katolikus Gimnázium volt. Marosvásárhelyen még működött állami alsó fokú iskola, valamint 1893-ban alakult fém- és faipari szakiskola. 1906-ban kezdődött meg a tanítás a katonai alreáliskolában. 1914-ben három óvoda, tizenhárom elemi iskola, két ipari szakiskola, három polgári, két főgimnázium, egy leánygimnázium, egy fa- és fémipari szakiskola, egy kereskedelmi-, egy zeneiskola és egy kadétiskola működött. 1918-ban, a román seregek bevonulása után, az oktatási intézmények jelentős része román tannyelvűvé vált.

Csak a református és katolikus egyházak tartottak fenn magyar tannnyelvű iskolákat, állandó anyagi gondokkal és csak csökkentett létszámmal. A katolikus főgimnázium nem tudta fenntartani felsőbb osztályait, de, hogy megtarthassa főgimnáziumi jellegét, az 1934-1935-ös tanévben idehozták Csíksomlyóról a római katolikus fiútanítóképzőt.

Erdély felszabadításakor, a román tannyelvű iskolákat Dél-Erdélybe költöztették, és a román megszállás alatt megromlott oktatási intézményket felújították.

A II. világháború után az elköltöztetett iskolákat visszahozták. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat és átszervezték az oktatási rendszert. Így egy román és egy magyar tannyelvű, illetve egy vegyes gazdasági iskola jött létre. A magyar középiskola Iosif Rangheţ, majd 1957-től Bolyai Farkas nevét vette fel, míg a román középiskola Alexandru Papiu Ilarian nevét.

1958-ban a nacionalizmus felerősödésével a magyar tannyelvű iskolákat, 1960-ban pedig a középiskolákat vegyes tannyelvűekké alakították át.

Neves Középiskolák Neves Egyetemek
  • Bolyai Farkas Líceum
  • Református Kollégium
  • Elektromaros Líceum
  • Alexandru Papiu-Ilarian Kollégium
  • Egyesülés Kollégium
  • Pedagógiai Líceum
  • Gazdasági Líceum
  • Művészeti Líceum

[szerkesztés] Gazdaság

Az ERP felépítése

Marosvásárhelyen 1989 után a legtöbb gyárat privatizálták. Az Elektromaros elektronikai készülékeket gyártó cég olasz tulajdonba, az Azomaros vegyipari kombinát török kézbe került.

A városban nagy hagyománya van a gyógyszeriparnak. Az Armedica gyógyszergyárat sikeresen privatizálták. A Richter Gedeon által felvásárolt gyár a kapacitás növelése érdekében 2007 nyarán egy új logisztikai épületet adott át, melynek összértéke eléri a kliencmillió eurót. [14]

Beindultak a nemzetközi repülőjáratok a Marosvásárhelyi Nemzetközi Repülőtéren is. 2006-ban pedig átadták a repülőtér határában épült új ipari parkot.

Megjelentek a multinacionális nagykereskedelmi cégek is. 2002-ben, illetve 2003-ban a Selgros- és Metro Cash & Carry hipermarketet nyitott, 2006-ban a Real is. 2007-ben készült el a European Retail Park (röviden ERP), amelyben Auchan, BauMax, MediaGalaxy és Mobila üzletek találhatók. Szintén 2007 végén, november 30-án, a belvárostól nem messze nyílt meg a Mureş Mall.

[szerkesztés] Egészségügy

A századforduló környékén, 1903-ban négy gyógyszertár, 2 kórház 109 ággyal, 14 orvossal, 2 halottkémmel működött. 1927-1928 között a magyar történelmi egyházak (római katolikus, református, unitárius) egy szanatóriumot építettek, amely az államosítás után szülészeti és nőgyógyászati klinikaként folytatta tevékenységét.

1951-ben összevonták az egészségügyi intézményeket. Ekkor jött létre az Egyesített Klinika, egy vezetés alá vonva a kórházakat, orvosi rendelőket. 1952 után több egészségügyi létesítmény is épült, mint például a szemészet, gyermekpolikilinika vagy az 1. számű poliklinika.

1991-ben alakult Marosvásárhelyen a SMURD, a Sürgősségi Betegellátó Szolgálat, amelyet a palesztin Raed Arafat alapított. Mára már szerte az országban működik.

Jelenleg a következő egészségügyi intézmények működnek a településen:

  • 2 kórház – egy városi; 11 részlegre szakosodva, egy megyei; 7 részleggel
  • 9 járóbetegrendelő ambulancia-poliklinika (SZTK)
  • 1 vérelosztó és -konzerváló központ
  • mentő + SMURD

[szerkesztés] Sport

Az első helyi sportegyesület 1898-ban alakult Marosvásárhelyi Kerékpározó Egyesület néven. 1906-ban a Marosvásárhelyi Sportegyesület, 1910-ben pedig a Munkás Testedző Egyesület alakult meg, amely többször is nevet kellett változtasson.

Jelenleg a város több sportágban is szerepel: labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, röplabda, modellezés és wushu. Marosvásárhelyen három labdarúgócsapat működik, amelyek mind a harmadik ligában játszanak. Ezek a következők: ASA Marosvásárhely, Gáz Metán Marosvásárhely és Trans Sil Marosvásárhely. A leghíresebb csapat a ASA Marosvásárhely, ő volt az egyedüli, amelyik játszott az első ligában és az UEFA-ban. A kosárlabda terén a várost a BC Mures (magyarosan BC Maros) képviseli, amelyik az első ligában játszik és 2006/2007 évadban országos szinten a kilencedik helyen végzett.

[szerkesztés] Kultúra

Marosvásárhelyen nagy hagyománya van a kultúrának. Nincs önálló magyar színház, mint Kolozsváron, de minden színháztermében folyik magyar színjátszás. Sok magyar színtársulat működik, közülük a nevezetesebb a Tompa Miklós Társulat, a HaHoTa és a Gruppen-Hecc. A Színművészeti Egyetem tanulói is előadják a színdarabjaikat, a főiskola saját színtermében. A városban több helyi együttes is működik: a Defender, Autostop MS és Kővirág.

2005-től fogva itt rendezik meg a Sziget Fesztivál romániai rendezvényét, a Félsziget Fesztivált. A rendezvény kiváló helyszín az erdélyi magyarok és a magyarországi magyarok találkozására.

1996 óta minden évben megrendezik a Marosvásárhelyi Napok című rendezvényt a várban. A színpadon fellépnek magyar és román együttesek és énekesek. A színpadi előadásokkal egyidőben a bástyákban színműveket adnak elő Színművészeti Egyetem tanulói. Az eseményeket a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal rendezi a multikulturalitás jegyében.

1993 óta rendszeresen megrendezik az Alter-Native nevet viselő nemzetközi rövidfilmfesztivált. Általában öt napig tart és versenyprogramon kívül játékfilmek, koncertek és fotókiállítások tarkítják a fesztivált.

1989 óta minden évben a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia megrendezi a Musica Sacra Fesztivál névre keresztelt egyházzenei koncertsorozatot, amelyhez több Maros megyei település is csatlakozott.

Maros Megyei Tanács 2006-ban felújítatta a Kövesdomb negyedben bezárt mozitermet. Az újonnan felújított épületet a Maros Művészegyüttes kapta meg.

A marosvásárhelyi képtár tulajdonát képező Bernády-képek 2007. október 20. és 2008. február 17. között kiállításra kerültek. A tárlaton a magyar nagyközönség előtt eddig ismeretlen munkákat mutatnak be, így többek között: Barabás Miklós,Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Ferenczy Károly és Fényes Adolf festményei tekinthetők meg. A szentendrei MűvészetMalomban a marosvásárhelyi gyűjteményből válogatott munkák mellett, az 1940-es évek elején Magyarországra visszakerült és jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő képek is helyet kaptak. A látogatók négy hónapon keresztül tekinthettek meg a festményeket. A tárlat fővédnökségét és anyagi támogatását Markó Béla és Hiller István, oktatási és kulturális miniszter vállalta. [15]

[szerkesztés] Helyi sajtó

Marosvásárhely első helyi lapja a Székely Ellenzék volt, amely 18981920 között jelent meg. A 20. század első felében jelent meg a Székely Napló (19101930), az Erdélyi Napló szociális napilap (19011907), a Tükör politikai hetilap (19131925), a Vasárnap református lap (19011911) vagy a Marosvásárhely társadalmi-szépirodalmi lap (1911–1913). A két világháborű között összesen 93 sajtótermék látott napvilágot. Csak 1925-ben 17 folyóirat, napi- és hetilap működött a városban.

A jelentősebbek 1940-ig: Zord Idő (19191921), a Ma (19251933), a Maros (19271933), a Maros Vidék (19331936), a Magyar Szó (19361941), a Reggeli Újság (19311943), a Székelyföld (19201937) politikai lapok; az Erdélyi Barázda (19201928) és az Erdélyi Társaság (19211922) hetilapok; a Magyar Népegészségügyi Szemle (19331942) és a Református Újság (19331943), valamint a város hivatalos újsága, a A város (románul: Oraşul). [16]

Jelenleg Marosvásárhelyen a Népújság, a Vásárhelyi Hírlap és a Központ nagyobb példányszámban eladott magyar nyelvű újságok, viszont szerte Maros megyében népszerűek. A Népújság Maros megye legolvasottabb napilapja.

A településen először a Marosvásárhelyi Rádió sugárzott 1958. március 28-án. 19851989 között a kommunista karhatalom betiltotta, és csak a forradalom után, 1990-től sugározhatott újból. A rádió multikulturális adó. Három nyelven: románul, magyarul és németül egyenlő arányban sugároz. Hat erdélyi megyében fogható: Maros, Kolozs, Beszterce, Hargita, Kovászna és Brassó megyékben, de az interneten is hallgatható. A Rádió GaGa 2000-től kezdte műsorainak szórását a Kossuth utcai ingatlanjában, ma már az egész megyében fogható.

1990 óta a városban több román kereskedelmi adó is stúdiót nyitott, mint az Antena1, ProTV vagy a PrimaTV. 2006. január 1-jétől létrejött az első helyi televízióadó, a Maros TV, amely műsoridejének felét magyarul, másik felét pedig románul közvetíti. Ezt követően az RCS&RDS csoport is felújította stúdióját, így a kábeltévé saját adóján műsorok is nézhetők. 2008 februárjától a Román Televízió is saját területi stúdiót nyított.[17] Azonban csak május 5-én sugárzott elöszőr műsorokat az RTV 2-es csatornáján. A területi studió műsorokat fog gyártani az RTV 3-as csatornájának, amelyet a romániai népcsoportoknak hozznak majd létre. [18] a Duna Televíziónak is stúdiója van.

Írott sajtó Rádió/TV

[szerkesztés] Közlekedés

Marosvásárhely közvetlen közelében halad az E60-as európai út (BukarestKolozsvárBécs). A megfelelő elkerülő utak hiányában ez a város egyik legnagyobb szennyezőforrása. A DN15 országos jelentőségű út Marosvásárhelyt köti össze Bákóval, Szászrégennel, Maroshévizen, Borszéken és Karácsonkőn keresztül.

A vasúti közlekedés terén a városnak összeköttetése van Románia nagyobb városaival. Marosvásárhely a DédaMarosludasSzékelyföldvár vasútvonal mentén fekszik. Marosvásárhelyen volt a végállomása a Nyárád-völgyében Szovátáig közlekedő keskeny-nyomtávú vasútnak, melyet az 1990-es évek közepén számoltak fel.

A várostól 12 kilométerre délkeletre található a repülőtér (az ipari park mellett,Vidrátszeg határában). 2004-től komoly előrelépések történtek a repülőtér nemzetközivé tételére. 2006-tól közvetlen járatot indított a Malév, illetve a Wizz Air is. 2007 novemberében azonban a WizzAir váratlanul megszüntette marosvásárhelyi járatait és átköltöztette Kolozsvárra. Sajtóközleményükben az állt, hogy a kolozsvári repülőtér infrastruktúrája jobb. Végül 2008. május 15-étől ismét visszaköltöztette budapesti járatait. Sajtóközleménye szerint: „A Wizz Air 2006 júliusában indította el első járatait Marosvásárhelyről, majd 2007 novemberében erdélyi üzemelését Kolozsvárra költöztette. A tapasztalat azt bizonyította, hogy bár a kolozsvári üzemelés összességében sikeres, a Budapest és Erdély közötti forgalom jelentős része Marosvásárhelyre irányul.”[19] A többi 2007 novemberében elköltöztetett járatát ellenben (London, Róma, Barcelona) továbbra is Kolozsvárról üzemelteti. [20]

A tömegközlekedést helyi buszok és kisbuszok (ún. maxi-taxik) biztosítják. A helyi közlekedésről a Siletina Zrt. gondoskodik. [21]

[szerkesztés] Idézetek

Te vagy hát, óh Maros jámbor magyar vára
Hol összefut a jó és a gonosz határa,
Te vagy a pont, mellynél a vadság eltűnik,
Te vagy, hol az ember érezni megszűnik.
Vigyázz! mert közel van a homálynak partja
Elnyél, ha az észnek fénye meg nem tartja
Akinek díszére építsél templomot,
És a vakság ellen hányj több-több ostromot.
Tele oly lelkekkel termékeny kebled,
Kikben meg-megannyi Mentorid tiszteled,
Kiket a nemzetnek és a két hazának
A bíztató egek gyámolúl adának. (Csokonai Vitéz Mihály) [22]
De ha százszor elveszítjük is: újból és újból meg kell találnunk magunkban a reményt: a város, amelyet apáink emeltek, az erdélyi tolerancia és a más-más ajkú népek békességében visszafogadja egy napon száműzött fiait. (Sütő András) [23]
Vásárhelynek lelke van, s ez a lélek sugárzik… (Márai Sándor) [23]

[szerkesztés] Újság

Több oldalról tettünk panaszt, hogy különösen a mellék utcáinkban a gyalogosok közlekedése jelenlegi időjárás mellet csaknem lehetetlen, a hólé egész pocsolyákat s patakokat képez úgy, hogy az átkelés csak csónakon lehetne eszközölhető. Ajánljuk az illetékes hatóság figyelmébe azt a körülményt, hogy még olyan olyan utcában, mint az Iskola-utca megvan a mizéria. Talán addig is mig a csatornázás és az utca burkolás kérdése megoldást nyer, lehetne a bajon segíteni a hó eltakarításával. (Székely Ellenzék, 1908. február 2) [24]
A collegium újjá építése alkalmából Chewasuss Ferenc tornatanár azzal az eléggé nem pártolható eszmével állt elő, hogy a collegium vegye fel a "Bolyai collegium" nevet. Nem tudjuk ezt az eszmét eléggé melegen ajánlani a collegium előljáróságának a figyelmébe. Bolyai Farkas neve az egész tudományos világ előtt ismeretes, de a nagy nevű tudós emlékének megörzéséül a református előljárósságának megkellene azért fontolnia. (Székely Ellenzék, 1908. február 22) [24]

[szerkesztés] Testvérvárosok

[szerkesztés] Források, külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Marosvásárhely témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ Romániai statisztikai hivatal népességadatai megyékre és településekre bontva. (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  2. ^ Történelmi Múzeumban és a Kultúrpalotában vannak kiállítva Marosvásárhelyen
  3. ^ Marosvásárhely Történetéből 2. - Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007 - ISBN 978-973-599-262-0: A tartalékos tisztképzés Marosvásárhelyen és a város magasabb katonai vezetése 1940-44-ben, 138. oldal
  4. ^ Vásárhelyi Hírlap - 2. évfolyam, 13. szám, 10. oldal, História (ISBN 6423806000038)
  5. ^ Marosvásárhely Történetéből 2.-Mentor Kiadó, 2007 (ISBN 978-973-599-262-0)
  6. ^ ma.hu: Gyurcsány üzenetét Erdély-szerte lehurrogták a román sajtó szerint
  7. ^ YouTube - Markó Béla Sólyom Lászlót fogadja
  8. ^ Fókusz Portál: Nyereséggel az ötödik Félsziget Fesztivál
  9. ^ ugyan annyi, mint1942-ben
  10. ^ : Választott tisztségviselők
  11. ^ Vásárhelyi Hírlap, 1. évfolyam, 78. szám, 3. oldal
  12. ^ erdély.ma: Borbély László az RMDSZ polgármester-jelöltje Marosvásárhelyen
  13. ^ a b Informaţtia de Mureş: Învinşi şi învingători la Tîrgu Mureş
  14. ^ Kakukk.ro - Logisztikai központot nyitott a Richter Romániában
  15. ^ HírTV: Eddig nem látott alkotások a Bernády-gyűjtemény kiállításán
  16. ^ Marosvásárhely Történetéből 2. – Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007 – ISBN 978-973-599-262-0: Napilapok, folyóíratok; 22 oldal
  17. ^ erdély ma – egy szebb holnapért
  18. ^ Business Standard: RTV studió Marosvásárhelyen
  19. ^ WizzAir-hírek
  20. ^ Erdély ma – egy szebb holnapért
  21. ^ Sablon:En icon Orare Linii Oras – Sc Siletina Impex Srl
  22. ^ Bernády György emlékezete - IMPRESS Kiadó, Marosvásárhely, 1999
  23. ^ a b http://www.medibit.hu/mvhely/mvhely_main.shtml
  24. ^ a b Vásárhelyi Hírlap, 2. évfolyam, 30. szám, 10. oldal, "Lapozgató"
Marosvásárhelyi kilátás


Nagysármás (38 km) Beszterce (67 km) Szászrégen (29 km)
Marosludas (36 km)

Észak
Nyugat  Marosvásárhely  Kelet
Dél

Nyárádszereda (19 km)
Nyárádtő (9 km) Erzsébetváros (36 km) Erdőszentgyörgy (24 km)
Mit gondolsz erről az oldalról?

Arra kérünk, szánj egy percet a cikk értékelésére! A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

:  :  :  : 
Személyes eszközök