Brazília
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A „brazil” szócikk ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Brazil (film).
|
|||||
| Nemzeti mottó: Ordem e Progresso Rend és haladás |
|||||
| Himnusz: Hino Nacional Brasileiro | |||||
 |
|||||
| Főváros | Brasília |
||||
| Államforma | Szövetségi köztársaság | ||||
| - Elnök | Luiz Inácio Lula da Silva | ||||
| - Alelnök | José Alencar Gomes da Silva
|
||||
| Hivatalos nyelv | portugál | ||||
| Függetlenség | Portugáliától | ||||
| - Kikiáltva | 1822. szeptember 7. | ||||
| - Elismerve | 1825. augusztus 29. | ||||
| - A köztársaság kikiáltása | 1889. november 15. | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 8 547 404 km² (5.) | ||||
| - Víz (%) | 0,65 | ||||
| Népesség | |||||
| - 2008-os évi becslés | 187 078 805 (5.) | ||||
| - 2000-es évi népszámlálás | 169 799 170 | ||||
| - Népsűrűség | 22 fő/km² | ||||
| GDP | 2006-os becslés | ||||
| - Összes | 1 067 706 millió dollár (10.) PPP: 1 594 482 millió dollár |
||||
| - Egy főre jutó | 5 717 dollár (65.) PPP: 9 108 dollár |
||||
| HDI (2004) | 0,792 (69.) – közepes | ||||
| Pénznem | Brazil real (BRL) |
||||
| Időzóna | (UTC-2 – UTC-5 (hivatalos: UTC-3)) |
||||
| - Nyári időszámítás | (UTC-2 – UTC-5) | ||||
| Internet TLD | .br |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | BR | ||||
| Hívószám | +55 |
||||
| A Dél-amerikai Unió, a CPLP, a MERCOSUR, az ENSZ és az OAS tagja. |
|||||
|
|
|||||
A Brazil Szövetségi Köztársaság (portugálul: República Federativa do Brasil) Dél- és Latin-Amerika legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű országa. Délen Uruguay-jal, délnyugaton Argentínával, Paraguay-jal és Bolíviával, nyugaton Peruval és Kolumbiával, északon Venezuelával, Guyanával, Suriname-mal és Francia Guyanával határos (vagyis kettő kivételével az összes dél-amerikai állammal). Fővárosa 1960-tól az újonnan épített Brasília (Brazíliaváros).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Észak-déli kiterjedése kb. 4500 km és kb. 7500 km-es partszakasszal érintkezik az Atlanti-óceánnal.
A dél-amerikai kontinens keleti, illetve központi részét foglalja el. Felszíne mégsem mutat nagy változatosságot, két tájegysége az Amazonas-medence és a Brazil-felföld.
- Az Amazonas-medence mintegy 3500 km hosszú és 200 km széles síkság a Guyanai-hegyvidék és a Brazil-felföld között. A szárazföld belsejében szélesebb, az Amazonas torkolatában szűkül.
- A Brazil-felföld 2000 méter magasságig kapaszkodó hegyek és fennsíkok, platók rendszere. Magassága a parttól a kontinens belseje felé csökken. Legmagasabb csúcsa a Pico da Bandeira (2884 m).
[szerkesztés] Vízrajz
Leghosszabb folyók:
- Amazonas – 6480 km
- Paraná – 4700 km
- Purús – 3200 km
Az ország nagy kiterjedése és nedves éghajlata következtében bő és kiterjedt folyó- és vízrendszerhálózattal rendelkezik. Brazíliában találhatjuk bolygónk legnagyobb folyóvízrendszerét. 8 folyóvízrendszer található Brazíliában, melyek közül a legfontosabbak: az Amazonas északon, a São Francisco a középső területen és a Paraguay, Uruguay és Paraná rendszerek délen.
Az Amazonas folyó medre a világon a legkiterjedtebb. 5 800 000 km2-t ölel fel, melyből 3 904 392 km2 a brazil földön található. Legnagyobb folyója Peruban születik, ahol Vilcanotának, majd Ucaiali-nak, Urubambanak, később pedig Marañonnak nevezik. A brazil határt átlépve a Solimőes nevet kapja, míg a Negro -a „fekete”- folyóval Manaus város közelében össze nem találkoznak. Ezután az Atlanti óceánba való torkolatig az Amazonas nevet viseli. A forrástól az óceánig 6440 km-en folyik keresztül. Ez a föld legkiterjedtebb, legszélesebb folyóvize. Sokan a leghosszabbnak is tartják, mivel a folyó az áradási időszakban az útját még az óceánban is folyatja. Átlagban, a folyó 5 km széles és néhány ponton az 50 km szélességet is eléri. Az óceánok évi vízutánpótlásának 20%-át adja. Az Amazonas-medence a benne élő 2500-3000 halfajtával a leggazdagabb a világon.
[szerkesztés] Éghajlat
Brazília fő éghajlatai
- az egyenlítői (Amazonasi régióban), ezt egész évben esős, magas hőmérséklet-átlagok jellemzik (25-27 °C között)
- a trópusi éghajlatot (Közép-Brazília és az északkeleti régió) a magas átlaghőmérséklet (18-28 °C között) és a száraz-nedves évszakok váltakozása jellemzi. A déli régió hűvösebb, mint az ország többi része (átlaghőmérséklet 18 °C, de télen fagypont alá is süllyedhet a hőmérséklet.
Brazíliát nagy kiterjedése, változatos domborzata, váltakozó magasságai és levegő-áramlatai miatt sokszínű éghajlat jellemzi. Az Egyenlítő északon, a Baktérítő a délkeleti régióban szeli át. Így Brazília legnagyobb részén a trópusi éghajlat uralkodik. Itt a meleg és nedves klíma a meghatározó. Az átlagos hőmérséklet az egész országban 20 °C, a hőmérséklet-ingadozás alacsony.
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
Brazíliában található a föld egyik legváltozatosabb növényvilága. Ezt a különböző időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságoknak köszönheti. A brazil vegetációt 10 csoportra oszthatjuk: Amazonasi esőerdő, az Atlanti esőerdő, caatinga, pantanal, campos, mata de araucária, mata de cocais, mangue és restinga.
Az Amazonasi esőerdő: kb. 7 millió km2 kiterjedésű, Dél-Amerika északi és középső területein elterülő esőerdő. Legnagyobb területe Brazíliában van, bár találhatunk esőerdőt Bolíviában, Kolumbiában, Ecuadorban, Guyanában, Szurinamban és Venezuelában is. Az Amazonas Brazília felszínének 58%-át foglalja el. Itt található a föld leggazdagabb biológiai és élővilág rezervátuma. Az itt élő fajok pontos száma nem meghatározható. A természettudósok 800 000 és 5 millió közé teszik a megkülönböztethető fajok számát, ez a világon ismert összes faj 15-30%-a. Az amazonasi homokzátonyokat időszakosan ellepik a folyók -ezek az ún. várzeák- és emiatt Brazíliában ezek a legtermékenyebb talajok közé tartoznak.
Az Atlanti esőerdő: Brazília Atlanti-óceán menti partjaira volt jellemző ez a növénytakaró. A fajok 50%-a csak itt és sehol máshol nem él meg. Kutatók szerint a trópusi esőerdők között itt van a legnagyobb biodiverzitás/hektár arány az egész világon. Ez a terület a legveszélyeztetettebb a növekvő városiasodás és iparosodás következtében. Mára alapterületének csupán 7%-a maradt fenn, főleg Brazília déli és dél-keleti régióiban.
Az észak-keleti régió félsivatagos területét cserjés növényzet, a Caatinga fedi. Néhány területen fél-lombhullató erdő található.
A brazíliai Pantanal, a lapály, a legnagyobb mocsaras terület a világon. 150 000 km2-en terül el Mato Grosso, Mato Grosso do Sul államokban és Paraguayban. Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Kb. 650 madár-, 80 emlős-, 260 hal- és 50 hüllőfaj él itt.
A Cerrado területe szavanna jellegű tájegység Közép-Brazíliában. Bokrok és alacsony fák jellemzik. Ma a Cerrado-t a terjeszkedő mezőgazdasági termelés veszélyezteti. A terület fontosabb mezőgazdasági terményei a kukorica, a szójabab, a szőlő, mangó és trópusi gyümölcsök.
Camposnak a mezők növényvilágát, a nagy kiterjedésű füves és cserjés területeket nevezik Brazília déli- és délkeleti részét jellemzi ez a növényzet. A Mata de Araucária Brazília déli területén található, s az Araucária (Araucária angustifolia) fajból származó fenyőerdő borítja. Mata de Cocais az Amazonas és Caatinga között terül el, Maranhão, Piauí, és Tocantins államokban. Az Amazonashoz közeli területeken a nedves éghajlatnak köszönhetően a pálmafák igen gyakoriak. A Mangue tavas, mocsaras terület, bokrok és fák borítják. A Restinga a brazil tengerpart mentén húzódó homokos területekre jellemző bokrokból, alacsony fákból álló vegetáció.
[szerkesztés] Nemzeti parkjai
[szerkesztés] Természeti világörökségei
[szerkesztés] Történelme
1500-ban Pedro Alvarez Cabral portugál hajós fedezte fel Brazíliát, amikor egy Indiába tartó flotta az Atlanti-óceán déli részén váratlanul szárazföldre bukkant. Az ország nevét egy fafajtáról kapta. Portugália rövidesen bejelentette igényét a területre, amely az 1530-as évektől gyarmatává vált. A terület kiaknázása fakitermeléssel kezdődött, majd az 1580-as évek táján nagy cukornádültetvények létesültek. Megindult a rabszolgavadászat, és az ültetvényeken főleg Nyugat-Afrikából behurcolt fekete rabszolgákat dolgoztattak. A cukornád mellett a kávé termesztése is megindult. Az ország belső részének gyarmatosítása csak azután kezdődött meg, hogy arany- és gyémántlelőhelyeket tártak fel a Mato Grosso hegységben. Brazília portugál gyarmatból 1822-ben vált független állammá.
A rabszolgakereskedelmet a 19. század közepén betiltották, de csak 1888-ban hoztak törvényt a rabszolgaság eltörléséről. A köztársaságot 1889-ben kiáltották ki.
1500. április 22-én Pedro Alvares Cabral 1500 főnyi hajós legénységével kikötött a ma Porto Seguronak nevezett területen, a mai Bahia államban. A mai napig ezt a helyet és időt tekintik Brazília felfedezésének hivatalos időpontjának. A portugál hajósoknak 10 napra sem volt szükségük ahhoz, hogy ismereteket szerezzenek és ajándékokat cseréljenek a helyi indián törzs bennszülötteivel. Csakhogy a portugálok által Szent Kereszt Szigetnek nevezett újonnan felfedezett terület (akkor még nem ismerték a földrész dimenzióit) első ránézésre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert nem találtak sem ásványi anyagokat, sem drágaköveket, sem pedig fűszereket. Az indiánok által tehát „Pindorama”-nak nevezett terület (pálmák földje) egyetlen értékesnek bizonyuló terméke a Pau Brasil, brazilfa volt, olyannyira, hogy Brazília nevét a Pau Brasil (brazilfa)–ról kapta. Ez a piros festőanyagot tartalmazó fa már korábban ismert volt keletről, magyarul börzsönyfának nevezik. Brazília területeinek alaposabb és teljes felfedezéséhez mintegy 30 évre volt szükség, mivel azonban arany-, ezüst- és drágakő lelőhelyeket is találtak, ezért a portugálok számtalan csatát vívtak területeik megtartásáért a holland és angol hajósokkal.
1530-ban Martim Afonso de Sousa a Korona (Portugália) nevében hivatalosan is elkezdte a kolóniák felépítését, azonban az 1494-ben aláírt portugál–spanyol tordesillasi szerződés értelmében, amely a felfedezések tekintetében 2 féltekére osztotta a világot egy képzelt vonal mellett. A vonaltól nyugatra eső területek spanyol, a keletre esők, pedig portugál fennhatóság alá kerültek.
1549-ben az addig meglehetősen instabil adminisztrációs rendszer helyett Tomé de Sousa általános kormányzó új rendszert vezetett be, azaz megalapította Brazília első fővárosát Salvadorban, Bahia államban. Szintén garantálta a brazilfa, és mint újdonság, a cukornád kitermelés folyamatosságát. Ez utóbbi azért volt nagyon fontos lépés, mert az akkori Európában a cukor luxuscikknek számított és csupán a patikákban, grammonként kimérve árulták. A cukornádból nyert cukor kitermelése egyformán fellendítette a kolónia gazdasági és kulturális életét, de az afrikai rabszolgaimportot, mint olcsó munkaerőt is. A 15. században a brazilfa exportálása már királyi monopólium volt, a cukornádból pedig nagy üzemben kezdtek el cukrot előállítani, ezért mind a feldolgozó üzemekben, mind pedig a cukornád,- kávé,- gyapot és kaucsukültetvényeken megnőtt a munkaerőigény, amelyhez a helyi indián népesség már nem volt elegendő, ezért Brazília elkezdett Afrikából rabszolgákat importálni. Ez a folyamat, csak 1888. május 13-áig, a rabszolgaság eltörléséig zajlott. A cukornádültetvények működtetésének ténye aztán évszázadokon át megmaradt, Brazília monokultúrás exportőrré vált. Azonban pontosan a cukornádültetvények miatt a társadalom is 2 részre szakadt, a rabszolgák és a földesurak közötti szakadék áthidalhatatlan volt, sőt, ez a tendencia a mai napig is érezteti a hatását. A szabad emberek általában az export területén dolgoztak.
1625-ben a hollandok megpróbálták elfoglalni Bahiát, majd a sikertelen kísérlet után 1630-ban tértek vissza Pernambuco-ba, amely akkorra már a cukorgyártás központja volt. A portugálok csak 1654-ben tudták visszafoglalni a területet, és a távozó hollandok cukornád töveket vittek magukkal az Antillákra. Portugáliának tehát megmaradt Brazília, de a cukorgyártás világ-monopóliumát elvesztették. A portugáloknak szintén szembe kellett nézniük az angol kalózok támadásaival (a kalózok adót fizettek zsákmányaik után a királynőnek), illetve azzal, hogy a franciák a kezdetek kezdetétől nagy érdeklődést szenteltek a brazilfának, valamint az abból kinyert festékanyagnak és 1555-ben megalapították a Francia Antarktikát ahonnan 1567-ben űzték ki őket. Francia csapatok azonban még néhányszor visszatértek Brazília különböző területeire. Közben a portugálok elkezdték felfedezni Brazíliát, de elsősorban az óceánpart mellett haladtak, mert a szárazföld belsejét sűrű növényzet borította. Így jutottak el Sao Paoloba, illetve Rio de Janeiro-ba is.
A 17. század második felében találtak először aranylelőhelyeket és értékes drágaköveket a Minas Gerais hegységben, ezért az Európában élő lakosság mintegy 1/4-e elindult szerencsét próbálni Brazíliába. Brazília lakosságának száma hirtelen növekedésnek indult, de ugyanakkor az infrastruktúra és az állami szabályozás is ezzel párhuzamosan fejlődött. A Korona hamarosan kidolgozott egy új nyilvántartási rendszert is, a kibányászott aranyat azonnal az úgy nevezett Alapítványi Házakba (Casas de Fundacao) kellett vinni, ahol a megtalált kincset lemérték és 1/5-ét levágták Portugália számára. Azonban a szigorú ellenőrzések és az adófizetés rugalmatlan módjának következtében 1789-ben lázadás tört ki, (Inconfidencia = bizalmatlanság) melyet kemény kézzel vertek le, a felkelés résztvevőivel példát statuáltak. Évekkel később a Köztársaság megpróbált mártírokat faragni ezekből az emberekből, szabadságharcosokat formálva belőlük.
Az 1808-as év szintén változásokat hozott, mivel a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon lisszaboni támadásai elől. 1815-ben pedig Brazília kolónia helyett a Portugál Birodalom részévé avanzsált. Az udvar központja az 1763-ban alapított Rio de Janeiro lett, VI. Don Joao pedig megnyitotta a kikötőket a barátai, azaz Anglia és egyéb katolikus európai országok előtt. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rió építészetében. 1821-ben Don Joao visszatért Portugáliába, fiát Pedro-t hagyva hátra, régens hercegként.
A metropolisz és a brazilok közötti gazdasági érdekekből adódó nyilvánvaló konfliktus lett a táptalaja egy elszakadást pártoló mozgalomnak. 1822. szeptember 7-én kikiáltotta az ország függetlenségét és 1824-ben I. Don Pedro (Péter) néven megalkotta Brazília első alkotmányát, majd 1831-ben visszatért Portugáliába, 5 éves fiát hátrahagyva a trónon.
Az 1830-as évek elején Brazília független állam volt, csakhogy egy csecsemővel a trónján, ezért a kormány a régensség időszakát volt kénytelen megélni, miközben számos felkeléssel kellett szembenézniük. A konfliktusok kezelésének egyetlen módja II. Péter nagykorúságának előrehozatala és idő előtti megkoronázása volt 1840-ben. Az új uralkodó tehát szembeszállt és országszerte leverte a különböző lázadásokat, beletaszítva az országot történelme legnagyobb háborújába 1865 és 1870 között. Szintén II. Péter uralkodása alatt lett Brazília legfontosabb exportterméke a kávé. A kávéültetvények először Rio de Janeiróban jelentek meg, aztán Paraíban, majd Sao Paolo-ban. Brazília történetében először, a rabszolgák munkáját európai bevándorlók munkájával is kiegészítették, melyeket kolóniákban foglalkoztattak. A bevándorlási hullám 1930-ig tetőzött, a populáció és kultúra érdekes egyvelegét hozva létre.
Az 1870-es évektől kezdődő politikai krízis azonban meggyengítette II. Pedro hatalmát. Felerősödtek a rabszolgák felszabadítására való törekvések, ami az akkori brazil gazdasági helyzetet irányítók számára elfogadhatatlan volt, hiszen a kávé- és cukornád ültetvények működtetéséhez az egyik alapfeltétel az ingyen munkaerő foglalkoztatása volt. 1871-ben azonban mégis elfogadták az első, a rabszolgák fiainak felszabadítására vonatkozó törvényt, aztán 1885-től kezdődően a 65 éven felüliek is visszanyerhették szabadságukat. A mozgalom aztán 1888-ban ért véget, amikor Izabella hercegnő a világon utolsóként aláírta a rabszolgaság eltörlését Brazíliában. Ez a pillanat adta meg az uralkodónak a kegyelemdöfést, a megerősödő hadsereg élén Deodoro da Fonseca 1889. november 15-én kikiáltotta Brazília függetlenségét. Az új Köztársaság egy kontinensnyi területtel rendelkezett és ellentétben Latin-Amerika spanyol részeivel, egységesen, egy országként folytathatták történelmüket.
Az 1891-es első alkotmány kettéválasztotta az államot az egyháztól és federális rezsimet hozott létre erős, az elnök kezében összpontosuló hatalommal. A politikai színtéren hirtelen feltűnt Sao Paolo, mely hamarosan a gazdaság központjává vált. 1894-től a paulisták és a bányászok kormánykoalíciót alkotva léptek egyezségre. (Ezt a periódust viccesen tejeskávénak nevezték.) A közelgő választások azonban kizárták az analfabétákat (a lakosság döntő többségét) és nyilvánvalóak voltak a választási csalások. Ha mindehhez hozzávesszük a gazdasági bizonytalanságot és az I. világháború következményeit, már meg sem lepődünk, hogy a helyzet újabb felkelésekhez vezetett. Az 1929-es évre a paulisták és a bányászok közötti ellentét politikai válsághoz vezetett. 1930-ban ezt a bizonytalan helyzetet kihasználva a gaúcho Getúlio Vargas megszerezte a hatalmat. Az új elnök kiterjesztette az állam hatalmát és beavatkozott a gazdaságba, centralizálva a hatalmat a munkásoknak gyümölcsöző struktúrát létrehozva. Ő vezette be a hivatalos munkaidőt és a minimálbért is. Később ez a demokratikus folyamat egyfajta diktatúrába torkollott (1937–1945 között). 1964-ig különböző demokratikus kormányok kerültek hatalomra, melyeknek súlyos gazdasági krízisekkel és inflációval kellett szembenézniük. 1951-ben Getúlio Vargas is néhány évre visszatért az elnökségi székbe. 1956 és 60 között Juscelino Kubitschek az ipari fejlődést segítette elő, beleértve az autógyártás megkezdését, illetve az új főváros, Brasília megépítését is.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
Brazília (hivatalos nevén „Brazil Szövetségi Köztársaság” – República Federativa do Brasil) 26 államot és egy fővárost tömörítő (itt található Brazíliaváros is) szövetségi állam. Ezek az államok az Alkotmány által meghatározott önálló jogokkal bírnak.
A Szövetségi Alkotmányt 1988. október 5-én hirdették ki. E szerint Brazília demokratikus berendezkedésű ország, ahol a köztisztviselői funkciók betöltése céljából időközi választásokat tartanak. Az ország politikai berendezkedése „elnöki-jellegű”. (A köztisztviselői posztokat ideiglenesen, meghatározott időre töltik be. A Közigazgatás feje a Köztársasági Elnök). A kormányzás három hatalmi ága: az Elnök (akit a miniszterek segítenek), a Nemzeti Kongresszus (Szenátus és Alsó Ház) és a Bírói szerv (ez utóbbi legfőbb szerve a Szövetségi Alkotmánybíróság, 11 bíróval - ma 10 férfi és egy nő).
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Az elnököt 4 éves időszakra választják, s egyszer újraválasztható. Az elnökhelyettest az elnökkel együtt választják azonos időszakra ugyanarról a listáról. Az elnök a felelős a közigazgatásért, törvényeket fogad el vagy vétóz meg, külföldi kormányokkal tart fenn kapcsolatot, szerződéseket köt, ő a hadsereg főparancsnoka, háborút és békét hirdethet (mindkét esetben a Kongresszus hozzájárulása szükséges) és a következő évi költségvetést előterjesztheti a Kongresszusnak. A Nemzeti Kongresszusba a képviselőket 4 éves periódusra választják meg, míg a szenátorokat 8 évre. (A szenátus minden négy éves periódus végén megújul 1/3-ad vagy 2/3-ad arányban, váltakozva). A Kongresszus minden szövetségi kormány hatáskörébe tartozó kérdésben törvényt alkothat. A Kongresszus és az alsó, illetve felső-ház minisztereket és más köztisztviselőket hallgathat meg. A szövetségi igazságügyi rendszeren belül működnek a bíróságok, a fellebbviteli bíróságok, a választási, munkaügyi és hadügyi bírósági rendszer, a Felsőfokú Igazságügyi Bíróság és a Szövetségi Alkotmánybíróság. Ez utóbbi felelős az igazságügyi, törvényhozási és végrehajtói döntések alkotmányosságáért.
A Brazil Szövetségi Alkotmány szerint 18 és 70 éves kor között a szavazás kötelező, mind férfiaknak, mind nőknek. A 16-18 év közötti fiataloknak, illetve a 70 év felettieknek, és az analfabétáknak választási joguk van a szavazáson való részvétel kérdésében. A nők 1932 óta, az írástudatlanok pedig 1988 óta szavazhatnak. Amennyiben a választásokon senki sem ér el abszolút többséget az első fordulóban, az Alkotmány újabb fordulót határoz meg az első kettő legtöbb szavazatot elért jelölt között. Ma már a szavazatokat elektromos úton számlálják és a választások tisztaságát a Választási Bíróság felügyeli.
A Szövetségi Alkotmány minden állampolgárnak szavatolja a szabad mozgást és gondolkodás jogát, szabad vallás-gyakorlás, lelkiismeret, véleménynyilvánítás, gyülekezés jogát (5. Cikkely). Emellett felhatalmazza azokat a jogi eljárások indítására (a magán tulajdonra, petícióra, habeas corpusra többek között).
Az államoknak saját Alkotmányuk és törvényeik vannak. A helyi kormányzat, a szövetségi szinthez hasonlóan három ágra oszlik. E szerint a kormányzó az adminisztráció feje. Emellett működik a törvényhozói testület és a bíróság, melynek feje az Állami Igazságügyi Bíróság.
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
26 szövetségi állam (estado) 1 szövetségi kerület (distrito federal)
| Szövetségi államok | ||
|---|---|---|
|
|
 |
| Körzet | ||
|
||
[szerkesztés] Védelmi rendszer
Bővebben: Brazília hadereje[szerkesztés] Népesség
Brazília népessége, 2006 végi becslés szerint 184.184.000.
Brazília Fovárosa Brasília.
[szerkesztés] Általános adatok
2000-ben a brazil népesség elérte az 169 544 433 főt. Ezzel Brazília a világ 5. legmagasabb népesség számmal rendelkező országa (forrás: IBGE 2000) Kína, India, USA és Indonézia után. A brazil népesség 60%-a 29 évnél fiatalabb. A dinamikus városiasodási folyamatnak, valamint a gazdasági fejlődésnek köszönhetően a népesség évi növekedési üteme 2,9%-ról 1,6%-ra csökkent a hatvanas és kilencvenes évek között. A népesség 81,2% városokban lakik. A dél-keleti és közép-nyugati régiók főként városias jellegűek. Az előbbi népességének 90,5%-a, utóbbiénak pedig 86,7%-a városokban él. Az északi és északkeleti régiók ezzel szemben rurális jellegűek. Ezekben a régiókban a népesség 30,3%-a és 31%-a él csupán városokban. A 2000-es brazil népszámlálás alapján minden 100 brazil nőre 96,9 brazil férfi jut.
Brazília népsűrűsége más országokhoz viszonyítva alacsony. A népsűrűség az ország észak-keleti és dél-keleti régiójában valamint az Atlanti-óceán partján a magasabb. Az ipari termelés 50%-át São Paulo állam dél-keleti része adja.
[szerkesztés] Legnépesebb települések
Bővebben: Brazília városai[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Etnikai összetétele:
- európai eredetű 49,7% (olasz 15,72%, portugál 14,5%, spanyol 6,42%, német 5,51%, egyéb fehér 7,55%)
- pardó (európai, fekete, indián keverék) 42,5%
- fekete 6,9%
- ázsiai 0,5%
- indián 0,4%
- római katolikus 74%
- protestáns (pünkösdi, baptista, adventista, lutheránus, kálvinista, anglikán) 15,4%
- felekezeten kívüli, agnosztikus, ateista 7,3%
- spiritiszta 1,3%
- afrikai eredetű vallások (candomblé, umbanda) 0,3%
- más vallások (Jehova tanúi, mormon, buddhista, izraelita, iszlám) 1,7%
A hatalmas, 8 millió négyzetkilométernyi dél-amerikai ország a világ legnagyobb katolikus lélekszámú állama. A jelenlegi 172 milliós népesség a magas gyermeklétszám következtében gyorsan emelkedik. A brazil katolicizmus legfontosabb jellemzői: az egyház jelentős társadalmi szerepvállalása (amely olykor a túlzásokba hajló felszabadítás-teológia formájában is megnyilvánul), a súlyos paphiány (a felszenteltek száma alig haladja meg a 13 ezret), ám ezzel párhuzamosan jellemző a világiak hatékony bevonása is az egyházi ügyek intézésébe. Jelentős a katolikus karizmatikusok arányszáma, léteznek független brazil katolikus egyházak is.
Az ország vallási térképét meghatározza, hogy a mindinkább terjedő vallási közömbösség mellett egyre inkább teret hódítanak a különféle karizmatikus felekezetek és a helyi vagy afrikai, szinkretista vallások. Ma a lakosságnak 36%-a nem a katolikus egyházhoz tartozik. Közel 3000 protestáns és 780 egyéb vallási irányzatot képviselő misszionárius dolgozik az országban. A brazil alkotmány szerint a vallásszabadság minden, a közrendet és közbiztonságot nem veszélyeztető egyházat és felekezetet megilleti.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdasága
[szerkesztés] Általános adatok
Tekintélyes termelőerővel rendelkezik – nemzeti jövedelme 550 és 1300 milliárd dollár között, a pénzegység (real, rövidítése R$) átszámítási módjától függően –, amelynek java része – több mint fele, a kulcsszektorokban ennél is nagyobb arányban – a külföldi tőke kezén van.
Ez a legnagyobb latin-amerikai ország és a hatodik legnagyobb a népességét illetően. 1994-ig gazdaságát igen magas infláció jellemezte, mely a havi 80%-os mértéket is meghaladta. 1994-ben vezették be a Reál-tervet, amely stabilizálta a gazdaságot, megfékezték az inflációt és a szegény rétegek élete is jelentősen megemelkedett. Ez a pozitív folyamat 2000-ben megrekedt, azonban 2003-ban Luis Ignacio Lula da Silva a Munkáspárt vezetője ígéretet tett gazdasági reformok bevezetésére.
Ebben az országban a szegények és a gazdagok közötti különbség óriási, ami nem csak a jövedelemkülönbségben, hanem a vagyon elosztásban is megnyilvánul. A földek 80%-a a lakosság 5%-nak kezében van, a minimálbér pedig kevesebb mint 100 $ a hónapban.
A brazil gazdaságot a világ első nyolc gazdasági potenciálja között tartják nyilván. GNP-je 1,371 milliárd USD (forrás: Világbank, 2003, PPP-vásárlóerő paritásos módszer). Az egy főre jutó GNP 7,480 USD. A dinamikus és sokszínű gazdaság 38,1%-át az ipari termelés adja. A mezőgazdaság a GNP 10%-át, a szolgáltatások szektora annak 51,9%-át termeli. A brazil gazdaság adja a teljes latin-amerikai termelés 39%-át. Ma a világ negyedik legnagyobb közvetlen működőtőke befektetési célpont (10.1 milliárd USD 2003-ben).
A Mercosur-t (Déli Kúpi Közös Piac) 1991. március 26-án hozták létre. Ekkor írta alá Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay az Asunción-i Szerződést. 1995. január elsejével a regionális blokk vámunióvá és szabadkereskedelmi térséggé vált azzal a céllal, hogy később megvalósuljon a tőke, munkaerő és szolgáltatások szabad áramlása. 1991 óta a kereskedelmi forgalom a Mercosur országai között több mint megháromszorozódott. Brazília kereskedelmi forgalma a Mercosur államaival 1997-ben elérte a 11,3 milliárd USD-t, az 1990-es 3,6 milliárddal szemben. Bolívia és Chile a Mercosur társult tagjai.
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
Brazília a világon a legnagyobb kávé-, cukornád-, naracs-, és banántermelő. Szója, kakaó és marhahús termelésben Brazília a második helyen áll, valamint a negyedik legnagyobb dohánytermelő. Nemzetközi viszonylatban Brazília a legnagyobb szója, marhahús, valamint csirkehús exportőr. 2003-ban Brazília agrárkereskedelme elérte a brazil GDP 33,8%-át. A brazil gabonatermés mennyiségét a 2003/2004-as évben több, mint 120 millió tonnára becsülik (forrás: Mezőgazdasági Minisztérium, 2004.).
Brazília szarvasmarha tenyésztése 171 millió fő míg sertés tenyésztése 30 millió fő.
[szerkesztés] Ipar
[szerkesztés] Kereskedelem
A déli földrészen Brazília külkereskedelme a legnagyobb mind értékben, mind volumenben. A három legjelentősebb brazil exportcikk-csoport az alábbi:
Nyersanaygok: kávébab, vas, szójakorpa, darált hús, szójabab, dohánylevelek, friss hús, kukorica, jukka, szizálkender, stb.
Félkész termékek: nyerscukor, alumínium, cellulóz, félkész vas és acél, olaj, kakaóvaj, fenyőfa, elektromos berendezések, instant kávé, feldolgozott hús, szójababolaj, stb.
Feldolgozott termékek: narancslé, cipő, repülőgép, autó, autóalkatrészek, fionomított cukor, pumpák és kompresszorok, mezőgazdasági berendezések, motorok, generátorok és transzformátorok, buszok, gumik, stb.
A brazil külkereskedelmi statisztikák az ország gazdasági dinamizmusát tükrözik. 2003-ban a brazíli export értéke elérte a 73 milliárd USD-t (FOB), míg az import a 48,2 milliárd USD volt, ami összesen 121,3 milliárd USD értékü kereskedelmet eredményezett (forrás: MDIC). A brazil export nem egy piacra irányul: 2003-ban fő exportpiacunk az Európai Unió (18,1 milliárd USD), az USA (16,9 milliárd USD), Latin-Amerika (13,2 milliárd USD), Ázsia (11,6 milliárd USD), valamint a Közel-Kelet (2,9 milliárd USD) volt. Exportunk maradék része egyéb kisebb piacok között oszlik el.
A közép-kelet-európai piacokra irányuló brazil export összege 2003-ban 2,2 milliárd USD (FOB) volt, azaz az összexport 3,01%-a. Az ebböl a térségböl származó import elérte az 1,1 milliárd USD-t (FOB), azaz az összimport 2,28%-át.
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Közlekedés
A városi közlekedésre jellemző tömegközlekedési eszköz a busz. Kétféle buszjárat van: a helyi buszok és a turisták számára üzemeltetett járatok. Ez utóbbiak ugyanazon az útvonalon közlekednek, mint a helyi járatok. A helyi járatok többsége azonban meglehetősen zsúfolt, ezért aki teheti, inkább üljön taxiba. A legmegbízhatóbb közlekedési eszköz a taxi. Nem drága, a nagyvárosokban éjjel-nappal könnyen található. A viteldíjat a taxióra mutatja, de hosszabb városnézés esetén előre is meg lehet egyezni a szolgáltatás díjában. A taxisofőrök ritkán beszélnek angolul (vagy bármely más nyelven a portugálon kívül). Mindig jó ötlet a taxisofőrnek egy papíron odanyújtani a címet, ahová menni szeretnénk. Taxit érdemes a szállodából hivatni, így biztonságosabb.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
könyvtárak, múzeumok, zenei intézmények
A portugálok, akik először léptek Brazília földjére a XVI. században, magukkal hozták az európai kultúrát. Természetesen ez a kultúra keveredett a helyi őslakosság kézművességével, zenéjével, szokásaival. A brazil kultúra több mint az egyszerű keveréke a fehérek, feketék és az indiánok kultúrájának. Ez a három kultúra befészkeli magát a brazil életérzésbe és a brazilok cselekedetibe. Ma már nem lehet megkülönböztetni a három forrást. A népművészetük a leggazdagabb a földrészen. Például a kerámia tárgyak színeikben, használhatóságukban eltérnek országrészenként.
Meg kell említenünk a brazil karneválokat is. Ezek közül a leghíresebb a riói, ahol a háromnapos ünnepen a különböző szamba-iskolák vonulnak az utcákra ide vonzva a turisták millióit. Az ország többi városában is látványos ünnepségeket tartanak, de ezek nem vetélkedhetnek a Rióival.
[szerkesztés] Művészetek
- Építészet
Brazíliában számtalan építész él és dolgozik, akiknek egy része nemzetközi mércével mérve is jelentős teljesítményt mondhat magáénak. A megvalósult műveket vagy a csupán papíron létező épületeket szemlélve még talán rá is csodálkozunk, milyen elevenen él itt az európai és az amerikai építészetben a múlt század harmincas éveiben meghatározó jelentőségű, főként Mies Van der Rohe nevével jelzett racionalista hagyomány, valamint az ötvenes években Angliából kiinduló újbrutalista mozgalom hatása. És valóban, az európai kultúra meghatározó fontosságú, mint ahogy mindig is nagy szerepet játszott az egykori kolóniák életében.
A városok rohamos fejlődése, ami inkább számokban mint infrastrukturálisan és technikailag ragadható meg, az 1920-as évektől kezdődött. A „fejlődés“ és mindaz, ami azzal szükségszerűen együtt járt, kikövetelte a gyors és hatékony építési technikák fejlesztését. A brazil lakosság száma ugyanis megtízszereződött ebben a csaknem száz évet felölelő időszakban. A poros kisvárosok tízmilliós lélekszámú hatalmas metropoliszokká duzzadtak, és európai szemmel nézve elképesztő növekedési perióduson estek át az ötvenes évektől kezdődően. Nem meglepő, hogy a városok épületállományának mintegy kilencvenöt százaléka XX. századi. Mindehhez kézenfekvőnek tűnt az akkor már Európában is teret hódító modern elvek, a Le Corbusier és Gidion által alapított CIAM kongresszusi iránymutatásainak követése, aminek eredményeképp rengeteg új épület készült el. Brazília építészete tehát elsősorban befogadó. Alkotói átvették és alkalmazták a meghatározó irányzatokat, de tovább is fejlesztették azokat.
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
Brazília hagyományos tánca a Capoeira.
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Labdarúgás
A brazil labdarúgó-válogatott ötszörös világbajnok.
Bővebben: Brazil labdarúgó-válogatott[szerkesztés] Formula-1
Brazília a Formula-1 2008-as versenysorozata végéig összesen 36 világbajnoki futamot rendezett. Ugyaneddig az időpontig összesen 29 brazil pilóta szerepelt a Forma-1-ben, közülük hárman nyertek világbajnokságot:
- Emerson Fittipaldi: 1972-ben és 1974-ben,
- Nelson Piquet: 1981-ben, 1983-ban és 1987-ben,
- Ayrton Senna: 1988-ban, 1990-ben és 1991-ben.
A 2008-as versenyidényben versenyző brazil pilóták közül Felipe Massa (Ferrari) a második helyen végzett, míg Nelson Piquet Jr. (a háromszoros világbajnok Nelson Piquet fia) a 12., Rubens Barrichello (Honda) a 14. helyen zárt.
[szerkesztés] Források
- Földrajzi Világatlasz (Nyír-Karta Bt., Kossuth Nyomda, Bp. 2003.)
- Cartographia Világatlasz (Cartographia Kft., Bp. 2001–2002.)
- Földünk országai (szerk. D. Gergely Anikó, Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1981.) ISBN 963-09-1666-5
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Brazília betegségei, ajánlott oltások
- Brazília magyar gyűjtőoldala
- Old Postcards from Brazil
- Brazília magyarországi nagykövetsége
- Brazília térkép
- Képek a Geographicguide.com-on (angolul)
- Portugál gyarmatok.lap.hu - linkgyűjtemény
| A világ országai | Amerika | |
| Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize | Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela | |
| Függő területek: Amerikai Virgin-szigetek | Anguilla | Aruba | Bermuda | Brit Virgin-szigetek | Falkland-szigetek | Grönland | Holland-Antillák | Kajmán-szigetek | Montserrat | Navassa-sziget | Puerto Rico | Saint Barthelemy | Saint Martin | Saint Pierre és Miquelon | Turks- és Caicos-szigetek | |
| Amerikai Államok Szervezete (OAS) |  |
|---|---|
| Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize | Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba* | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Saint Kitts és Nevis | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela
|
|
