Fekete-tenger
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Fekete-tenger Délkelet-Európa és Kis-Ázsia között található. A Földközi-tengerhez a Boszporuszon és a Márvány-tengeren keresztül kapcsolódik, az Azovi-tengerhez pedig a Kercsi-szoroson keresztül.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A név eredete
A Fekete-tenger nevét azon viharokról és zivatarokról kapta, amelyek sok hajónak okozták már vesztét.
[szerkesztés] Földrajz
A Fekete-tenger területe 422 000 km², legmélyebb pontja 2210 m. A Boszporuszon keresztül évi 200 km³ tengervíz áramlik be. A környékről beáramló édesvizek évente 320 km³-t tesznek ki. A legfontosabb belé ömlő folyó a Duna.
A hosszabb tengelye kelet-nyugati irányban 1187 km, legnagyobb szélessége 613 km; legkeskenyebb (270 km) a Szarics-fok és a Kis-Ázsiának Ineboli és Anapa mellett fekvő partja közt. Területe az Azovi-tengerrel együtt Krümmel szerint 382 843 km2. Egész kerülete 4914 km, amiből Európára 2866 km, Ázsiára 2048 km esik. Oroszország, Ukrajna, Törökország, Bulgária, Románia és Grúzia fogja körül.
[szerkesztés] Fizikai tulajdonságok
A víz hőmérséklete általában alacsonyabb, mint a Földközi-tengeré; az északi szelek lehűtik; december és január hónapokban többször megtörténik, hogy az északi partokon és a Duna torkolatánál is befagy a víz és a hajózás szünetel, sőt kivételes években (401-ben és 762-ben) az egész tenger felszínét jég takarta. A vízállás magassága nem mindig egyforma; az évszakok szerint változik; májusban a nagy folyók torkolata közelében, júniusban pedig a távolabbi helyeken éri el a legnagyobb (130 mm a rendes vízállás fölötti) magasságot; a legalacsonyabbat (58-84 mm-rel kevesebb a rendes vízállásnál) október és január hónapokban.
A fizikai tulajdonságoknál említésre szorul, hogy a Fekete-tenger olyan sajátossággal rendelkezik, ami egyedivé teszik a Föld összes többi tengere között. Ez a sajátosság az, hogy két különböző vízréteg van jelen a tengerben. Az egyik egy körülbelül 150 m mély, mérsékelten sós felszíni réteg, valamint egy magas sókoncentrációjú mélytengeri réteg.
A Fekete-tenger a rosszul szellőzött tenger tipikus példája. A Fekete-tenger vizében 120–200 m mélységtől kezdve kén-hidrogén van oldott állapotban, amely kéntermelő baktériumok (mikrospiro estuario)[forrás?] tevékenysége, a szerves anyagok oxigénmentes bomlása révén keletkezik. A kénhidrogén mennyisége 2000 m mélységben eléri a 6 cm³-t literenként. Ezzel a kedvezőtlen jelenséggel van összeköttetésben az élővilág fejlődése a tenger különböző rétegeiben. A növény- és állatvilág csak a felső 120–200 m-ig (a felszíntől) terjedő rétegben található, alább csak anaerob baktériumok tudnak fejlődni. A kénhidrogénnel telített víz részaránya az összes víz mennyiségéből 87% (475 km³). Mindennemű gazdasági tevékenység megbonthatja a tenger biológiai egyensúlyát, a kénhidrogén a felszínhez közel emelkedhet, ami minden tengeri élőlényt elpusztít.
[szerkesztés] Éghajlata
A Fekete-tenger jelentős részének éghajlatát meghatározza szubtrópusi fekvése, csak északi és északkeleti része helyezkedik el a mérsékelt éghajlati övben. Az éghajlatra jellemző a száraz, forró nyár és a nedves, meleg tél. Télen felette mediterrán ciklonok haladnak át, amelyek itt felerősödnek és csapadékos, ködös időt okoznak. Ebben az időben a tenger felett nyugatról kelet felé anticiklonok is áthaladnak. Időnként hideg, kontinentális légtömegek is betörnek, amelyek erősen lehűtik a levegőt, előidézik Odessza környékén a tenger befagyását is (1 hónapra). A Krím déli partvidékén ekkor a légtömegek erősségétől függően főn vagy bóra alakul ki. Télen időnként erős, viharos, északkeleti szél a jellemző. Nyáron mérsékelt erősségű délnyugati szelek az uralkodók. A tenger fölött a levegő átlaghőmérséklete januárban –1…+8°C, augusztusban +22…+25°C. Az átlagos évi csapadékmennyiség nyugatról kelet felé növekedik (200–600-tól 2000 mm/év-ig).
Nyáron a Fekete-tengeren felhőtlen időjárás uralkodik, amelyet az Azori-maximum idéz elő. A tenger és a szárazföld között parti szél keletkezik, amely elősegíti a nedvesség áramlását a szárazföld fölé és a hőmérséklet csökkenését. Ez az éghajlati váltakozás elősegíti a hajózást az egész év folyamán, csak ritkán alakulnak ki viharok, zivatarok.
[szerkesztés] Élővilág
A Fekete-tengerben több mint 660 növényfaj él. A partvonal mentén koralinok, barna moszatok, cisztozirok élnek. A cisztozir 20–30 méteres mélységben hozzákötődik a víz alatti lejtők felszínéhez gömbök alakjában, a növényszálak hossza esetenként meghaladja az 1 métert. A felszínhez közel vörös moszatok élnek – ceráriumok, tengeri saláta, enteromorf, zosztera. A homokos, iszapos tengerfenéken 1–10 m mélységben tengeri fű nő, amely sűrű víz alatti réteket alkot.
A Fekete-tenger állatvilága szegényebb a Földközi-tengerinél — közel 2000 faj (Földközi-tenger: 8 ezer), amelyből több mint 180 a halfaj, amelyek közül ipari jelentőségük van: ajóka, botos kölönte, lepényhal, fattyúmakréla, pérhal, hering, makréla, palamida, tengeri pérhal, sprotni, apróhering stb. Háromféle delfin is megtalálható, a legelterjedtebb a közönséges delfin.
A planktonfélékből elterjedtek a noktilukok, amelyek ősszel nagy mennyiségben találhatók és előidézik a tenger csillogását. Sok kagylófélét találhatunk, medúzákat, rákféléket.
Sok madárfaj él: pelikánok, kárókatonák, sirályok stb.
Amennyiben pontosabban meg akarjuk vizsgálni a Fekete-tenger biocönózisát, akkor három részre kell felosszuk:
- Parti övezet: (egybeesik a kontinentális talapzattal, kb 180 m-ig hatol el) ha a növényeket vesszük, akkor a többségükben egysejtű és többsejtű moszatok vannak jelen. Az állatok közül egyesek vízi növényekre tapadva élnek (puhatestűek), vagy mások aktívan változtatják helyzetüket.
- Nyíltvízi övezet: (lényegében a nagy víztömeget foglalja magába) gazdag növényi és állati planktonok jellemzik. A növények esetében többnyire zöldmoszatokról beszélhetünk, míg az állatok esetében véglényekről, medúzákról és rákokról is beszélhetünk.
- Mélytengeri övezet: (egész a tenger fenekéig leterjedő rész) a mélyben csak kénbaktériumok és olyan más baktériumok vannak jelen, melyek az elpusztult élőlényekből származó szerves anyagokat bontják le.
[szerkesztés] Országok
[szerkesztés] Fontosabb tengerparti városok
Isztambul (korábban Konstantinápoly, ill. Bizánc), Burgasz, Várna, Konstanca, Jalta, Odessza, Szevasztopol, Kercs, Novorosszijszk, Szocsi, Szuhumi, Poti, Batumi, Trabzon, Samsun.
[szerkesztés] Forrás
- Maszljak P. O., Siscsenko P. H. (2000): Ukrajna földrajza. Kísérleti tankönyv a középiskolák 8–9. osztálya számára. Szvit, Lviv.
- Rudl József (1999): A Szovjetunió utódállamainak földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.
- Zasztavnij F. D. (2004): Ukrajna természeti földrajza. Tankönyv a 8. osztály számára. „Szvit”, Lviv.
- Географічна енціклопедія України. Том 1–3. УРЕ, Київ, 1989.
- Маринич О. М., Шищенко П. Г. (2003): Фізична географія України. Підручник. Знання, Київ.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Lásd még
