Tundra
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A tundra olyan terület, ahol a fák növését meggátolja az alacsony hőmérséklet és a túl rövid termékeny évszak. Két fő típusa a sarkvidéki és a hegyi tundra. A sarkvidéki tundra főleg a Jeges-tenger partvidékére és szigeteire jellemző övezet, a déli féltekén alig van jelen. A tundraövezetnek megvan a saját növény-és állatvilága. A globális felmelegedés veszélyezteti a biodiverzitást és átalakítja a tundraövezet megszokott hőmérsékletét.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Környezeti tényezők
A levegő hőmérséklete sosem emelkedik +10 °C fölé(kb -30-+10°C). Az átfagyott talajnak csak a felszíne enged fel a sarki nyár idején, és állandóan jeges szél fúj.
Jellemzőek a talaj felső rétegének ismételt átfagyásával és felengedésével kapcsolatos ún. szoliflukció körébe tartozó jelenségek (pl. sárfolyás). A különböző okokból mozgó talajon a növényzet sokkal nehezebben telepszik és marad meg.
[szerkesztés] Növények
Törpecserjékből (Salix herbacea, Vaccinium-fajok, Dryas octopetala, Ledium palustre, Empetrum) álló fás vegetáció, amelyekben a havasi gyepekkel analóg fűnemű növényzet díszlik. Északabbra már csak virágtalan növények borítják a talajt (mohos és zuzmós tundra.) A zuzmós tundra a rénszarvasok legelőterülete (Cladonia rangiferina, Cladonia alpestris, Centraria nivalis stb.).
A lápok közül jellemzőek a palsalápok, amelyek több méter magasra kidomborodó részének belsejében jéglencse található.
Az Antarktisz „meleg oázisain” a vulkáni utóműködés következtében a környezetéhez képest enyhébb hőmérsékleti viszonyok miatt gazdag mohavegetáció díszlik.
[szerkesztés] Forrás
Tuba Zoltán - Szerdahelyi Tibor - Engloner Attila - Nagy János: Botanika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a földrajztudományi tárgyú lap egyelőre erősen hiányos. Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
