Örményország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Örmény Köztársaság
Հայաստանի Հանրապետություն
(Hayastani Hanrapetut’yun)

zászló címer
Himnusz: Mer Hayrenik
Főváros	Jereván
Államforma	köztársaság
- Államfő	Szerzs Szargszjan
- Miniszterelnök	Tigran Szargszjan
Hivatalos nyelv	örmény
függetlenség	Szovjetuniótól
- kikiáltása	1990. augusztus 23.
- elismerése	1991. szeptember 21.
Terület
- Összes	29 800 km² (138.)
- Víz (%)	4,7%
Népesség
- 2008 évi becslés	2 968 586  (140.)
- Népsűrűség	112 fő/km²
GDP	2007
- Összes	7974 millió dollár (119.)
- Egy főre jutó
HDI (2005)	0.775 (83.) – közepes
Pénznem	Örmény dram (AMD)
Időzóna	(UTC+4)
- Nyári időszámítás	(UTC+5)
Internet TLD	.am
Nemzetközi gépkocsijel	AM
Hívószám	+374
Irán Törökország Grúzia Azerbajdzsán Azerbajdzsán Hegyi- Karabah ★ JEREVÁN • Ecsmiadzin • Gjumri • Vanadzor • Alaverdi • Idzseván • Razdán • Vardenisz • Kafán Szeván-tó Araksz Δ Ararát ▲ Aragac térkép szerkesztése

Örményország (örmény nyelven: Հայաստան, Hajasztán vagy Հայք, Haik) kis hegyvidéki ország Ázsiában. Területének északkeleti részét a Kis-Kaukázus, a nagyobb részét az Örmény-felföld foglalja el. Örményország Kis-Ázsiától keletre fekszik, az Örmény-felföldön. Északon Grúzia, keleten Azerbajdzsán, délkeleten Irán, nyugaton Törökország határolja.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Domborzat 1.2 Vízrajz 1.3 Éghajlat 1.4 Élővilág, természetvédelem 1.4.1 Nemzeti parkjai 1.4.2 Természeti világörökségei 2 Története 2.1 Ókor 2.2 Örményország a középkorban 2.3 Idegen uralom 2.4 Az örmény népirtás 2.5 Örmény Demokratikus Köztársaság 2.6 Szovjet-Örményország 2.7 Függetlenség 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Politikai pártok 3.4 Közigazgatási felosztás 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb települések 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Általános adatok 5.2 Gazdasági ágazatok 5.2.1 Mezőgazdaság 5.2.2 Ipar 5.2.3 Kereskedelem 5.2.4 Az országra jellemző egyéb ágazatok 6 Közlekedés 7 Kultúra 7.1 Oktatási rendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Tudomány 7.4 Művészetek 7.5 Hagyományok, néprajz 7.6 Gasztronómia 8 Turizmus 9 Sport 10 Ünnepek 11 Lásd még 12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Örményország az Örmény-felföldön fekszik. 90%-a 1000 méternél magasabban van. Átlagmagassága 1800 méter. A legmagasabb pontja az Aragac vulkán, amely 4090 méter magas.

Az Ararát hegye az Örmény-felföd legmagasabb hegye. A mai Örményországon kívül, Törökország területén van jelenleg, de az örmények nemzeti szimbóluma.

[szerkesztés] Vízrajz

Jelentősebb folyók: Araksz, Kaszah, Razdan, Debed, Aghstev, Vorotan. Ezek gyors folyású hegyi folyók. Legnagyobb tó: Szeván-tó, területe 940 km², tengerszint feletti magassága 1900 m.

[szerkesztés] Éghajlat

Örményország a szubtrópusi éghajlati övben fekszik, de a hegységek jelentéte jelentősen befolyásolja az éghajlatot, az éghajlati jellemzők a tengerszint feletti magassággal együtt változnak. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger felöli nedves légtömegek ritán érik el az országot, ezért a csapadékmennyiség viszonylag alacsony, és jelentős az éves hőingás. A téli hónapok középhőmérséklete 0 °C körül van, míg a júliusi középhőmérséklet meghaladja a 25 °C-t. Az éves csapadékmennyiség az alacsonyan fekvő részeken 250 mm, de a hegységekben eléri a 800 mm-t is.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

Természetvédelmi minisztérium működik. Megadóztatják a levegő, a vizek és a talaj szennyezőit. Hivatalosan 60 szeméttelep van. A szelektív hulladékgyűjtés, a hulladék újrahasznosítása megoldatlan.^[1]

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

• Dilijan Nemzeti Park ^[2]
• Szeván-tó
• Khosrov természetvédelmi terület
• Tsopk-vízesés

[szerkesztés] Természeti világörökségei

Az UNESCO világörökségi listáján ^[3] nincs Örményországból természeti táj.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Ókor

Örményország a történelem előtti idők óta lakott, vannak, akik szerint itt volt a bibliai Édenkert. Örményország egy fennsíkon fekszik Ararát hegyének szomszédságában, ahol a zsidó-keresztény tanítás szerint földet ért Noé bárkája a vízözön levonulása után. A régészek kétségbevonhatatlan bizonyítékokat találtak arra, hogy Örményország és az Örmény-felföld az emberi civilizáció kezdetei óta lakott, itt lehetett a földművelés és a kultúra bölcsője. I. e. 6000-től i. e. 1000-ig nyílhegyeket, baltákat és késeket készítettek itt rézből, bronzból majd vasból és kereskedtek vele a környező vidékekkel, ahol ezek a fémek sokkal nehezebben voltak hozzáférhetők. Nagyon valószínű, hogy Örményország a sumér feljegyzésekben említett Aratta (Ararát). A bronzkorban számos állam virágzott fel Nagy-Örményországban, köztük a Hettita-birodalom, Mitanni (a történelmi Örményország délnyugati részén), és Hayasa-Azzi (i. e. 1500-1200). Azután a nairi nép (ie. XII-IX. század) és Urartu (i. e. 1000-600) erősítette meg átmenetileg hatalmát az Örmény-felföldön. Minden előbb említett nép és törzs részt vett az örmény nép etnogenezisében. A modern Örményország fővárosát, Jerevánt i. e. 782-ben alapította I. Arqishti urartui király.

I. e. 600 körül az örmény királyságot az orontida dinasztia alapította, amely számos helyi dinasztiára bomolva i. sz. 428-ig létezett. A királyság hatalmának csúcsán Nagy Tigranész alatt volt i. e. 95-66 között, akkor a régió leghatalmasabb királysága volt. Történelme során az örmény királyság hol független volt, hol autonómiát élvezett különböző átmeneti birodalmakban. Földrajzi helyzete okán, hogy két kontinens határán fekszik, számos inváziót kellett átélnie Örményországnak: jöttek az asszírok, a görögök, a rómaiak, a bizánciak, az arabok, a mongolok, a perzsák, a törökök, az oroszok.

Örményországban keresztény közösségek voltak már 40 után, azután 301-ben a világon először itt lett államvallás a kereszténység. Különböző pogány közösségek voltak itt a keresztények előtt, de mind áttértek a misszionáriusok hatására. III. Tiridatész (283-314) volt az a király, aki krisztianizálta népét, áttérése 10 évvel megelőzte a római birodalomban Galerius türelmi rendeletét és 36 évvel Nagy Konstantin megkeresztelkedését.

Az örmény királyság 438-as bukása után Örményország a szászanida birodalmon belül volt autonóm terület. Ez a 451-es örmény lázadás után lett végleges, amikor az örmények keresztény kormányzatot kaptak, míg a többi szászanida területet a perzsák közvetlenül kormányozták. Ez a rendszer a 630-as évekig maradt fenn, amikor a szászanida Perzsiát az arabok elfoglalták.

[szerkesztés] Örményország a középkorban

A szászanida kor után Örményországban az Örmény Emirátust szervezték meg, amely autonóm fejedelemség volt az arab birodalmon belül, egyesítette mindazokat az örmény területeket, amelyek korábban a bizánci birodalomhoz tartoztak. Az örmény hercegek uralmát elismerte a kalifa is, a bizánci császár is. Az Arminiyyánnak nevezett adminisztratív egység része volt, amelybe beletartozott Grúzia és a kaukázusi Albánia egy része is, a központja pedig Dvin örmény város volt. Ez a fejedelemség 884-ig létezett, amikor Örményország visszanyerte függetlenségét a gyengülő araboktól.

Az újra felemelkedő örmény királyság ura a Baqratuni-dinasztia volt, és 1045-ig állt fenn. Örményország számos területe elkülönült független királyságokban és fejedelemségekben, amelyek azonban elismerték a bagratida királyok főségét. Ilyen volt Vaspurakan királyság az Artsruni-dinasztia uralma alatt.

1045-ben a Bizánci Birodalom meghódította a bagratida Örményországot. Más örmény államok is bizánci ellenőrzés alá kerültek. A bizánci uralom rövid életű volt, 1071-ben a manzikerti csatában a szeldzsuk törökök megverték Bizáncot és meghódították Örményországot, létrehozták a Szeldzsuk Birodalmat. Hozzátartozóinak meggyilkolása után a halál vagy szolgaság elől menekült II. Gagik, Ani királya, akit az örmények Roupennek neveznek. Alattvalói egy részével behúzódott a Taurus hegységbe, azután pedig Cilicába, Tarsusba ment. Az ottani bizánci kormányzó elismerte őt Kis-Örményország (Cilicia) királyának, amit ez az aktus hozott létre.

Hamarosan a szeldzsuk birodalom is megindult az összeomlás felé. A korai 1100-as években egy, a Zakarid nemesi családból származó örmény herceg félfüggetlen örmény fejedelemséget hozott létre Észak- és Kelet-Örményországban, ez a zakarida Örményország. Az Orbelian arisztokrata család a zakaridák mellett osztozott a hatalomban az ország sok részén.

[szerkesztés] Idegen uralom

Az 1230-as években a mongol ilkánok meghódították a zakarida fejedelemséget, majd Örményország többi részét is. A mongol hódítás egyike volt a közép-ázsaiai népek 1200-as évektől az 1400-as évekig tartó támadásainak. A súlyos pusztítások után Örményország lehanyatlott. Az 1500-as években a törökök és a szafavida Perzsia megosztotta egymás között Örményországot.

Az orosz birodalom bekebelezte Kelet-Örményországot (Jerevánnal és a Karabah kánsággal együtt) 1813-ban és 1828-ban.

A török uralom alatti örményeknek bizonyos autonómiát adtak településeiken és viszonylagos békében éltek a birodalom többi népével, beleértve a törököket. Keresztényként egy szigorúan mohamedán társadalmi rendben, az örmények súlyos diszkriminációnak voltak kitéve. Amikor több jogot kezdtek követelni a török államtól, II. Abdul-Hamid szultán válaszul tömegmészárlásokat szervezett az örmények ellen 1894 és 1896 között, amikor különböző becslések szerint 80.000 - 300.000 ember pusztult el. Ezt a szultán neve után nevezik hamidi mészárlásnak, és ő a "véres szultán" csúfnevet kapta a világban.

Az Oszmán Birodalom összeomlásának a kezdete az ifjútörök forradalom volt 1908-ban, amely megdöntött Hamid szultán trónját. Az örmények annak is örültek, hogy az Egység és Haladás Bizottsága másodosztályú státust biztosított nekik. Az örmény reformok részeként 1914-ben a velük kapcsolatos kérdések megoldására főfelügyelőt neveztek ki.

[szerkesztés] Az örmény népirtás

Az első világháború kitörésekor mintegy kétmillió örmény élt az Oszmán Birodalom területén. Az örmény népirtás – amit a török hivatalos szervek máig nem ismertek el népirtásként - a szultán ellen harcoló ifjútörök mozgalom nevéhez fűződik. Bár az örmények sokszor segítették a szultán elleni harcukat, 1915 tavaszán az ifjútörökök, fegyveres erőik felügyeletével, a keresztény örmény férfiakat munkaszolgálatra hívták be, s ott szisztematikusan megölték őket. A török kormány 1915 és 1918 között lényegében szisztematikus irtóhadjáratot szervezett az örmény kisebbség ellen, melynek tagjait deportálás, vagyonelkobzás, kínzás, tömegmészárlás és éhínség sújtotta. A genocídium emléknapja az örmények számára április 24-e. 1915-ben ezen a napon az Ifjú Törökök vezette kormány 200 örmény vezetőt tartóztatott le Konstantinápolyban, és ezzel elkezdődött az örmények elleni megtorlás. A régóta tervezett intézkedések az örmény férfinépesség elgyengítését és megsemmisítését célozták, és csupán az első fejezetét jelentették az örmény genocídiumnak, amely egy darabig titokban folyt. Az áprilisi tömeges letartóztatások a fővárosban viszont ráirányították a figyelmet a népirtásra, hiszen az intézkedések az örmény kisebbség legismertebb személyeit sújtották. A következő napokban még százak jutottak ugyanerre a sorsra. Az elfogottakat anatóliai börtönökbe vitték, és egyszerűen kivégezték. A török hadseregbe besorozott örmény katonákat már korábban lefegyverezték, és munkaszolgálatra vezényelték. Az otthon maradottak esetében a férfiakat és a nőket különválasztva koncentrációs táborokba vagy a sivatagba hajtották, ahol éhen haltak, majd javaikat elkobozták. Előfordult várandós nők és gyermekek keresztre feszítése is.

Az első világháború vége felé az atrocitások ideiglenesen enyhültek, hogy aztán 1920 és 1923 között újra fellángoljanak.

[szerkesztés] Örmény Demokratikus Köztársaság

Örményország rövid életű függetlenségét háború, területi viták, Törökországból érkező menekültek tömeges befogadása, járványok és éhínségek jellemezték. Az Antant-hatalmak, hogy gyengítsék Törökországot, az új örmény államnak segélyeket adtak és más módon is támogatták.

A győztes Antant elhatározta a Török Birodalom felosztását. A sèvres-i békeszerződésben (1920. augusztus 10.) a győztes hatalmak elismerték Örményországot és hozzácsatoltak területeket. Ezt hívják "Wilsoni Örményországnak", az Egyesült Államok akkori elnöke, Woodrow Wilson nyomán. Ezt a békét azonban elvetette a török nemzeti mozgalom és sohasem lépett hatályba. A Musztafa Kemál Atatürk által vezetett mozgalom a béke aláírása miatt eltávolította a szultánt, önmagát nyílvánította Törökország legitim kormányának, a kormány székhelyét Isztambulból Ankarába helyezte. Mindezek következtében felvetődött, hogy Örményország az Egyesült Államok népszövetségi mandátumterülete lehetne. Ebből azonban semmi sem lett.

1920-ban zajlott le a heves török-örmény háború, amely az alexandropoli békével (1920. december 20.) ért véget. A béke következtében Örményország leszerelte majdnem a teljes hadseregét, elvesztette háború előtti területének felét és a teljes Wilsoni Örményországot. Egyidejűleg a szovjet 11. hadsereg Grigorij Ordzsonikidze vezetésével megszállta Örményországot. November 29-én Karavanszarajnál (a mai Ijeván) kezdték és december 4-én elérték Jerevánt. Ezzel a rövid életű örmény köztársaság összeomlott.

[szerkesztés] Szovjet-Örményország

Az Örmény Demokratikus Köztársaságot annektálta a bolsevik Oroszország. Grúziával és Azerbajdzsánnal együtt 1922. március 4-én a Transzkaukázusi Szovjet Szövetségi Köztársaság része lett. Az alexandropoli béke rendelkezéseit felülírta a karszi szerződés, amelyet Jerevánban ratifikáltak 1922. szeptember 11-én. Törökország elismerte a szovjet fennhatóságot Adzsáriában, Batumi kikötőváros központtal, cserében szuverenitása alá került Kars, Ardaha, Iğdir. Ezek mindegyike korábban Orosz-Örményország része volt.

A Transzkaukázusi Szovjet Szövetségi Köztársaság 1922-től 1936-ig létezett, amikor szétosztották három különálló szovjet szocialista köztársaságra (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia).

Örményországban viszonylagos stabilitás volt a szovjet uralom alatt. Gyógyszer, élelmiszer és egyéb ellátmány érkezett Moszkvából, a szovjet uralom gyógyírt jelentett a Török Birodalom utolsó éveinek zavarai után. Ez nem vonatkozott az egyházra, amelyet üldöztek a szovjet uralom alatt. Lenin halála után, amikor Sztálin szerezte meg a hatalmat, újrakezdődött a rettegés időszaka az örmények számára. A Szovjetunióban élő többi kisebbséghez hasonlóan az örmények közül is tízezreket kivégeztek vagy deportáltak a sztálini nagy tisztogatás idején.

A félelem csökkent, amikor 1953-ban Sztálin meghalt, és Nyikita Hruscsov lett a Szovjetunió új vezetője. Gyorsan javult az élet Szovjet Örményországban is. Az egyház, amely sokat szenvedett Sztálin idejében, 1955-ben, I. Vazgen hivatalba lépésével, újjáéledt.

1967-ben felavatták az örmény népirtás emlékművét. Ez Jerevánban van, a Hrazdan-szurdok felett. A tragikus események 50. évfordulóján, 1965-ben itt tömegtüntetés volt. Az 1980-as években, Gorbacsov idejében, a glasznoszty és a peresztrojka idején, az örmények azok miatt a környezeti károk miatt léptek fel, amelyeket a szovjet időkben épült gyárak okoztak.

Feszültség alakult ki Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah miatt. Szovjet-Örményország súlyos károkat szenvedett az 1988-as földrengésben. Gorbacsov képtelensége az örmény problémák (különösen Karabah ügyének) megoldására sok örmény illúzióvesztéséhez vezetett, nőtt a vágy a függetlenségre.

1990 májusában létrehozták az Új Örmény Hadsereget, amely a Szovjet Hadseregtől elkülönült védelmi erőként szolgált. Összeütközés tört ki a Új Örmény Hadsereg és a szovjet belbiztonsági csapatok között Jerevánban, amikor az örmények megemlékeztek a Örmény Demokratikus Köztársaság 1918-as megalapításáról. Öt halott volt, amikor a belbiztonsági csapatok éles lőszerrel lőttek a vasútállomásnál. Tanúk szerint a belügyi csapatok túlzott erőt használtak és szították az összetűzést. Az örmény milicisták és a szovjet csapatok között egy másik tűzharcnak 26 halálos áldozata volt egy fővároshoz közeli településen. 1987. március 17-én Örményország, a balti államokhoz, Grúziához és Moldovához hasonlóan, bojkottálta azt a népszavazást, amelyen a szavazók 78%-a egy megreformált Szovjetunió fenntartása mellett szavazott.

[szerkesztés] Függetlenség

1991-ben a Szovjetunió felbomlott és Örményország visszanyerte függetlenségét. Örményország volt a Baltikumon kívül az első köztársaság, amelyik kivált, augusztus 23-án. A kezdeti éveket gazdasági válság jellemezte, és nyílt háború tört ki Azerbajdzsán és Hegyi-Karabah örmény lakossága között. A gazdasági nehézségek oka is a karabahi konfliktus volt, mert az azerbajzsáni kormányzat úgy gyakorolt nyomást Örményországra, hogy leállította a vasúti és légi közlekedést Azebajdzsán és Örményország között. Ezzel megbénült az örmény gazdaság áruinak 85%-át szállító vasúti forgalom. 1993-ban Törökország Azerbajdzsán támogatására csatlakozott a blokádhoz.

Karabahban 1994-ben orosz közvetítéssel tűzszünetet kötöttek. A háborúban a karabahi örmények csapatai elfoglalták Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területének 14%-át, benne magával Karabahhal. Azóta folynak a béketárgyalások Örményország és Azerbajdzsán között az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet közvetítésével, máig sikertelenül. Mindkét ország gazdasága megszenvedi a végleges megállapodás hiányát és Örményország határai zárva vannak Azerbajdzsán és Törökország felé. A huszonegyedik századba belépve Örményország számos nehézséggel szembesül. A magas munkanélküliség ellenére van bizonyos gazdasági fejlődés. Teljeskörű a piaci szabadság és az itteni piac a 32. legszabadabb a világon. Növekszik a kereskedelem Európával, Közel-Kelettel és a Független Államok Közösségével. Gáz, olaj, egyéb ellátmány két fontos úton érkezik: Irán és Grúzia felől. Örményország mindkettővel jó viszonyt ápol.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A Népi Gyűlés az ország törvényhozó testülete. A képviselőket 4 évre választják.

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Örményország 11 tartományból áll:

Aragazotn (Արագածոտնի մարզ) Ararat (Արարատի մարզ) Armawir (Արմավիրի մարզ) Gegharkunik (Գեղարքունիքի մարզ) Kotajk (Կոտայքի մարզ) Lori (Լոռու մարզ) Sirak (Շիրակի մարզ) Sjunik (Սյունիքի մարզ) Tavus (Թավուշի մարզ) Vajoz Dzsor (Վայոց Ձորի մարզ) Jereván (Երևան)

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

• Népesség: 2 976 372 fő (2006. júliusi becslés)
• Népsűrűség: 100 fő/km²
• Népességnövekedés: -0,19% (2006)
• Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 68 év, nők 76 év (2006)
• Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 20,5%, 15-64 éves 68,4%, 65 év feletti 11,1%
• Városi lakosság aránya: 68,7% (1999)
• Írástudatlanság: 1,2% (1999)

[szerkesztés] Legnépesebb települések

• Főváros: Jereván 1 091 235 fő (2001)
• Nagyobb városok: Gjumri, Vanadzsor, Ecsmiadzsin, Hraszdan, Abowjan

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

• Hivatalos nyelv: örmény
• Népek: örmény 97,9%, kurd 1,3%, orosz 0,5%, egyéb 0,3%
• Vallások: örmény gregoriánus 94,7%, egyéb keresztény 4%, jezidi 1,3%
• Írásrendszer: örmény ábécé

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

Gazdag ásványkincsvagyona (főként színesfémércek: réz, cink, arany, ólom) ad alapot az ipar vezető ágazatának, a fémfeldolgozásnak. Jelentős a gépgyártás és az elektronikai ipar. A kézműiparnak (szőnyegszövés, aranyművesség) nagy hagyományai vannak. A vulkáni kőzetekben képződött termékeny talajokon gyapotot, szőlőt, dohányt és citrusféléket termesztenek. Jereván környékének borászata és konyakkészítése világszerte ismert.

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

A földterület megoszlása felhasználás szerint:

• szántóföld: 17%
• szőlő és gyümölcsös: 3%
• legelő: 24%
• erdő: 15%
• egyéb: 41% (1993-as becslés)

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

Örményországban a vasúthálózat hossza 852 km, a közúthálózaté 15 918 km. Az országban 5 repülőtér van.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Turizmus

m·v·sz Örményország világörökségi helyszínei Kulturális Haghpat és Sanahin kolostorai  · Echmiatsin katedrálisa és templomai, valamint Zvartnots régészeti lelőhelye  · Geghard kolostora és a Felső-Azat-völgy

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepek

magyar neve	örmény neve	Dátum
újév	Ամանոր	január 1-2.
karácsony	Սուրբ ծնունդ և Հայտնություն	Január 6.
a hadsereg napja	Բանակի օր	Január 28.
nemzetközi nőnap	Կանանց տոն	március 8.
anyák napja	Մայրության, գեղեցկության և սիրո տոն	április 7.
az 1915-ös örmény genocídium áldozatainak emléknapja	Ցեղասպանության զոհերի հիշատակի օր	április 24.
a munka ünnepe	Աշխատանքի օր	május 1.
a győzelem és a béke napja (1945)	Հաղթանակի և խաղաղության տոն	május 9.
az 1918-as függetlenség napja	Հանրապետության տոն	május 18.
az alkotmány napja (1995)	Սահմանադրության օր	július 5.
az 1991-es függetlenség napja	Անկախության տոն	szeptember 21.
az 1988-as földrengés áldozatainak emléknapja	Երկրաշարժի զոհերի հիշատակի օր	december 7.

[szerkesztés] Lásd még

• Örmény művészet

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Örmény.lap.hu (linkgyűjtemény)
• Armenica.org
• Örményország földrajzi térképe
• Armeniapedia: the online Armenia Encyclopedia

• Az örmény kormány honlapja

m·v·sz Európai országok    Dél-Európa Andorra · Málta1 · Olaszország1 · Portugália1,2 · Spanyolország1,2 · San Marino · Vatikán    Délkelet-Európa Albánia · Bosznia-Hercegovina · Bulgária1 · Ciprus3 · Görögország1 · Horvátország · Macedónia6 · Montenegró · Szerbia · Törökország4    Észak-Európa Dánia1,2 · Észtország1 · Finnország1 · Izland · Lettország1 · Litvánia1 · Norvégia2 · Svédország1    Kelet-Európa Azerbajdzsán4 · Fehéroroszország · Grúzia4 · Kazahsztán4 · Moldova · Oroszország4 · Örményország5 · Ukrajna    Közép-Európa Ausztria1 · Csehország1 · Lengyelország1 · Liechtenstein · Magyarország1 · Németország1 · Románia1 · Svájc · Szlovákia1 · Szlovénia1    Nyugat-Európa Belgium1 · Egyesült Királyság1,2 · Franciaország1,2 · Hollandia1,2 · Írország1 · Luxemburg1 · Monaco Függő területek Akrotíri és Dekélia5 · Feröer · Gibraltár1 · Guernsey · Jersey · Man sziget · Svalbard Vitatott státusú területek Abházia · Dél-Oszétia · Dnyeszter-menti Köztársaság · Észak-Ciprus5 · Hegyi-Karabah5 · Koszovó · Szuverén Máltai Lovagrend 1 Az Európai Unió tagja    2 Európán kívüli függőségekkel és területekkel is rendelkezik    3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja    4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik    5 Földrajzilag Nyugat-Ázsiához tartozik, de szociológiai és politikai tekintetben Európa része.    6 Görögországgal a neve miatt vitában van

m·v·sz Ázsia országai   Dél-Ázsia Afganisztán · Banglades · Bhután · India · Irán · Maldív-szigetek · Nepál · Pakisztán · Srí Lanka   Délkelet-Ázsia Brunei · Fülöp-szigetek · Indonézia · Kambodzsa · Kelet-Timor3 · Laosz · Malajzia · Mianmar · Szingapúr · Thaiföld · Vietnam   Délnyugat-Ázsia Arab Emírségek · Azerbajdzsán2 · Bahrein · Ciprus1 · Grúzia2 · Irak · Irán · Izrael · Jordánia · Jemen · Katar · Kuvait · Libanon · Omán · Örményország1 · Szaúd-Arábia · Szíria · Törökország2   Észak-Ázsia Oroszország2   Kelet-Ázsia Dél-Korea · Észak-Korea · Kína (Hongkong, Makaó) · Japán · Mongólia   Közép-Ázsia Kazahsztán2 · Kirgizisztán · Tádzsikisztán · Türkmenisztán · Üzbegisztán Függő területek Akrotíri és Dekélia1 · Karácsony-sziget · Kókusz (Keeling)-szigetek Vitatott státusú területek Abházia2 · Dél-Oszétia1 · Észak-Ciprus1 · Hegyi-Karabah1 · Palesztina · Tajvan 1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják    2 Földrajzilag Ázsiához és Európához is tartozik    3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Óceániához tartozónak számítják

Független Államok Közössége (FÁK)
Azerbajdzsán | Fehéroroszország | Grúzia | Kazahsztán | Kirgizisztán | Moldova | Oroszország | Örményország | Tádzsikisztán | Türkmenisztán | Ukrajna | Üzbegisztán