San Marino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

 A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján 
San Marino Köztársaság
Serenissima Repubblica di San Marino
San Marino zászlaja
zászló
Nemzeti mottó: Libertas (latinul: Szabadság)
Himnusz: Inno Nazionale
San Marino fekvése
Főváros San Marino
Államforma köztársaság
 - Régenskapitány Alessandro Mancini
 - Régenskapitány Alessandro Rossi


Hivatalos nyelv olasz
függetlenség 301. szeptember 3. 
Terület  
 - Összes 61 km² (190.)
Népesség  
 - 2006 évi becslés 30 002  (189.)
 - Népsűrűség 448 fő/km²
GDP
 - Összes
 - Egy főre jutó
HDI ()  (.) – 
Pénznem Euró (EUR)
Időzóna (UTC+1)
Internet TLD .sm
Nemzetközi gépkocsijel RSM
Hívószám +378
térkép szerkesztése

A San Marino Köztársaság (olaszul Serenissima Repubblica di San Marino) a világ legkisebb országainak egyike. Dél-Európában helyezkedik el, Olaszország teljesen körülöleli.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajz

Monte Titano

San Marino Olaszország enklávéja, az olasz Emilia-Romagna és Marche régiók határán. Domborzatát az Appenninek uralják. A legmagasabb pont a Monte Titano, 749 méter. Vízfelülettel az ország nem rendelkezik.

Az éghajlat mediterrán, forró nyarakkal és enyhe telekkel.

San Marino a harmadik legkisebb állam Európában, csak Monaco és a Vatikán kisebb nála.

[szerkesztés] Története

San Marino a legrégebbi, ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino), aki a monda szerint Dalmáciából érkezett 301-ben (más források pontosítanak: Rab szigetéről származott), és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket befogadhassa (ő maga is keresztény volt). Őt tekintik a San Marinó-iak a köztársaság megalapítójának. Írásos dokumentum azonban csak 885-ben említi a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinónak neveztek el. A mai köztársaság parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés (Arengo).

A századok során a környékbeli területek urai többször is megkísérelték elfoglalni az önálló állam területét. Lakói azonban a legtöbb esetben meg tudták védeni. Csak 1739-ben sikerült bevennie a várost a pápa nevében Alberoni legátusnak, de a városkában kitört lázadás hatására XII. Kelemen pápa 1740-ben ismét függetlennek nyilvánította az államot. I. Napóleon 1797-ben felajánlotta az országnak területe bővítését és a „barátságát”, azonban az ország lakossága ezt visszautasította, ezzel is törekedve a függetlenség fenntartására. San Marino függetlenségét az 1815-ös bécsi kongresszus is nyomatékosította.

Időközben átalakult az állam politikai rendszere, a Népgyűlés helyett megalakult a Nagy Tanács, amely 60 tagból állt és áll ma is. Az államnak két államfője (régenskapitány, Capitani Reggenti) van, őket félévenként (április 1. és október 1.) választja meg a nagytanács.

Az I. világháborúban Olaszország 1915. május 23-án üzent hadat Ausztria-Magyarországnak, San Marino pedig 1915. június 3-án.

A II. világháborúban San Marino először hadat üzent Nagy-Britanniának. Olaszország kapitulációjakor kinyílvánította semlegességét, 1944. szeptember 21-én pedig hadat üzent Németországnak.

San Marinóban működött a világ egyik legelső demokratikusan választott kommunista kormánya 1945-től 1957-ig. San Marino volt a világ legkisebb köztársasága 301-től 1968-ig. Akkor lett Nauru független.

San Marino az Európa Tanács tagja lett 1988-ban, az Egyesült Nemzetek Szervezetébe 1992-ben lépett be. Nem tagja az Európai Uniónak.

[szerkesztés] Közigazgatása és politikai rendszere

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

San Marino parlamentáris köztársaság, 1244-ben alkotott köztársasági alkotmánya az egyik legrégebbi az egész világon.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A parlamentként működő Általános Nagytanács (Consiglio Grande e General) tagjait öt évente, népszavazással választják. A parlament két saját tagját jelöli ki régenskapitánynak, akiket hat hónapra választanak. A két régens és a kabinet alkotja a végrehajtó hatalom gerincét.

Szintén a Nagytanács tagjai választják meg a Tizenkettek Tanácsát (Consiglio dei XII), akik az igazságszolgáltatásért felelnek a Nagytanács hatalmi ideje alatt.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

San Marino kilenc körzetre (castelli) oszlik, amelyek egyúttal városok is. Ezek a következők:

San Marino körzetei

[szerkesztés] Politikai pártok

  • Kereszténydemokraták (PDCS)
  • Szocialisták és demokraták
  • Népi Szövetség
  • Egyesült Baloldal (Sinistra Unita)
  • Szociáldemokraták (NPS)
  • Noi Sammarinesi (NS)
  • Popolari Sammarinesi
  • Nacionalisták (AN)
  • Sammarinesi per la Libertà (SpL)

[szerkesztés] Védelmi rendszer

Olaszországgal kötött barátsági és együttműködési megállapodásának értelmében (melyet időről időre megújítanak) külső fenyegetettség esetén az olasz haderő kelne a törpeállam megsegítésére.

[szerkesztés] Gazdaság

Bár San Marino hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, megegyezés alapján használhatja az eurót saját pénznemeként, és joga van saját euróérméket verni. Az euró bevezetése előtt a San Marinó-i lírát használták, amely lényegében az olasz lírával megegyező pénz volt. A San Marinó-i euróérmék alacsony példányszámuk miatt, ahogy korábban a San Marinó-i lírával is volt, az érmegyűjtők kedvencei közé tartoznak.

A turizmus több mint 50%-át hozza az ország GDP-jének, éves szinten több mint 3 millió turista látogat el ide. Az ország főbb látnivalói – a természeti szépségeken kívül – San Marinóban találhatók. A városfallal körülvett középkori óvárosban több száz éves épületek, templomok állnak.

A fővároson kívül a többi településen is van egy-egy középkori templom vagy erődítmény.

A fő iparágak a banki szolgáltatások, a ruhaipar, az elektronikai ipar és a kerámiaipar. A fő mezőgazdasági termékek a bor és a sajt.

Az ország postabélyegeit, amelyek csak az országon belül érvényesek, főleg bélyeggyűjtőknek adják el, ezzel is bevételt generálva.

Az életszínvonal Olaszországéhoz hasonlítható, ahonnan az élelmiszert is szállítják. San Marino vámunióban áll Olaszországgal.

San Marino panorámája

[szerkesztés] Népessége, lakossága

[szerkesztés] Általános adatok

  • Lakossága: 28 400 fő (2003)
  • Népsűrűség: 464 fő/km2
  • Népességnövekedés: 1,6%
  • Születéskor várható élettartam: férfiak – 77 év, nők – 85 év
  • Városi lakosság aránya: kb. 95%

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Az ország két legnépesebb városa San Marino (a főváros), valamint Serravalle, melynek lakossága meghaladja a fővárosét.

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

A hivatalos nyelv az olasz, a domináns vallás a római katolikus (95%). Az országot teljesen körülzárja Olaszország. Nincs jelentős különbség az olaszok és a san marinóiak között, és sok olasz él San Marinóban.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

San Marinóban 10 év a tankötelezettség, az alapiskolába 5 évet járnak a diákok, azután 3 évet a középiskolában, majd két évet a még magasabb iskolában töltenek el.

1985-ben egy kis egyetemet nyitottak meg, melynek a neve Università degli Studi di San Marino. Jelentős felsőoktatási intézmény még az Akademio Internacia de la Sciencoj San Marino or Accademia Internazionale delle Scienze San Marino (San Marinó-i Nemzetközi Akadémia), ennek hivatalos nyelve az eszperantó.

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

[szerkesztés] Hagyományok

[szerkesztés] Gasztronómia

A kicsiny ország konyhájának jellemzője a bor és a sajt.

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Labdarúgás

San Marino labdarúgó-bajnokságának két csoportja van: az első osztály (Girone A), és a másodosztály (Girone B). Az országban 15 csapat van:

[szerkesztés] Girone A (7 csapat)

[szerkesztés] Girone B (8 csapat)

[szerkesztés] Az eddigi bajnokok

  • 1985-86: Faetano
  • 1986-87: La Fiorita
  • 1987-88: Tre Fiori
  • 1988-89: Domagnano
  • 1989-90: Fiorita
  • 1990-91: Faetano
  • 1991-92: Montevito
  • 1992-93: Tre Fiori
  • 1993-94: Tre Fiori
  • 1994-95: Tre Fiori
  • 1995-96: Libertas
  • 1996-97: Folgore
  • 1997-98: Folgore
  • 1998-99: Faetano
  • 1999-00: Folgore
  • 2000-01: Cosmos
  • 2001-02: Domagnano
  • 2002-03: Domagnano
  • 2003-04: Pennarossa
  • 2004-05: Domagnano
  • 2005-06: Murata
  • 2006-07: Murata

[szerkesztés] Motorsportok

Imola-pálya

1981 és 2006 között Imolában tartottak Formula–1 nagydíjakat, melyeket hivatalosan San Marino nagydíjnak neveztek, bár a pálya Olaszország területén helyezkedik el. (San Marino-tól kb. 60 km-re.) 2007-től kezdve a pálya Moto GP futamoknak ad helyet, ezeket a futamokat is San Marino nagydíjnak nevezik.

[szerkesztés] Média

Az ország legnagyobb állami médiuma a San Marino Rtv. A rádiótelevíziótársaságot 1991-ben alapították.

[szerkesztés] Ünnepnapok

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz San Marino témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/San_Marino”
Mit gondolsz erről az oldalról?

Arra kérünk, szánj egy percet a cikk értékelésére! A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

:  :  :  : 
Személyes eszközök
Más nyelveken