Grúzia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
- Ez a szócikk a Fekete-tenger parti államról szól. Georgia további jelentéseihez lásd: Georgia (egyértelműsítő lap).
|
|||||
| Nemzeti mottó: ძალა ერთობაშია Egységben az erő |
|||||
| Himnusz: Tavisupleba | |||||
 |
|||||
| Főváros | Tbiliszi |
||||
| Államforma | köztársaság | ||||
| - Államfő | Miheil Szaakasvili | ||||
| - Miniszterelnök | Nikoloz Gilauri | ||||
| - Parlamenti elnök | Davit Bakradze
|
||||
| Hivatalos nyelv | grúz | ||||
| függetlenség | Szovjetuniótól | ||||
| - kikiáltása | 1991. április 9. | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 69 700 km² (118.) | ||||
| Népesség | |||||
| - 2008 évi becslés | 4 630 831 (113.) | ||||
| - Népsűrűség | 67 fő/km² | ||||
| GDP | 2005 | ||||
| - Összes | 15 522 millió USD (124.) | ||||
| - Egy főre jutó | 3 038 USD (127.) | ||||
| HDI () | (.) – | ||||
| Pénznem | Grúz lari (GEL) |
||||
| Időzóna | MSK (UTC+3) | ||||
| - Nyári időszámítás | MSD (UTC+4) | ||||
| Internet TLD | .ge |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | GE | ||||
| Hívószám | +995 |
||||
Grúzia (საქართველო / Szakartvelo) (újabban Georgia is[1]) köztársaság a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, Európa és Ázsia határán. Egyesek európai, mások ázsiai országnak tartják. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény.
Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Az ország földrajzi-éghajlati szempontból változatos, egyaránt vannak alpesi és szubtrópusi klímájú területei.
A grúz kultúra gazdag és ősi, gyökerei háromezer évre nyúlnak vissza az időben. A bor termelése Grúziában a történelem előtti időkben kezdődött, és máig az ország gazdaságának fontos részét képezi. Az ország évezredeken keresztül nagyhatalmak határvidéke volt, a grúz nép mégis fennmaradt, sőt a 12. század környékén Grúzia maga is regionális nagyhatalmi státuszra tett szert.
A 4,4 milliós népességű Grúzia demokrácia, félelnöki köztársaság. Az ENSZ, az Európa Tanács, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Szervezete, a WTO tagja és integrációra törekszik az Európai Unióval, valamint a NATO-val.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Neve
| térkép szerkesztése |
Európa nem szláv nyelveinek többsége (így a régi szövegekben a magyar nyelv is) a Georgia nevet használja. A 19. század legvégén megjelent Pallas Nagy Lexikonban még a Georgia név alatt található csak szócikk, a Grúzia bejegyzésnél csak annyi áll: „Georgia orosz neve”.[2] A Grúzia elnevezés helyett az állam hivatalos képviselői arra törekednek, hogy a hivatalos kapcsolatok során a Georgia elnevezés váljék újra használatossá.[1] Egyes magyar sajtóorgánumok ennek megfelelően a Georgia elnevezést használják. A Grúziában használt (belső) név: Szakartvelo.
[szerkesztés] Földrajz
Bővebben: Grúzia földrajza[szerkesztés] Domborzat
Északon a Kaukázus, délen a Kis-Kaukázus láncai húzódnak, közöttük fekszik a Rioni folyó völgye, az úgynevezett Kolkhisz, amely a Fekete-tengerhez fut ki.
Északon Grúziának 723 kilométer hosszú közös határa van Oroszországgal, pontosabban Észak-Kaukázus szövetségi kerülettel. A következő oroszországi köztársaságoknak és területeknek van határa Grúziával (nyugatról kelet felé haladva): Krasznodari kerület, Karacsáj- és Cserkeszföld, Kabard-Balkárföld , Észak-Oszétia, Ingusföld, Csecsenföld, Dagesztán. A grúz-azeri határ 322 kilométer hosszú délkeleten, délen 164 kilométernyi a grúz-örmény, délnyugaton pedig 252 kilométer a grúz-török határ.
Grúziát az Észak-Kaukázus orosz területeitől a Nagy-Kaukázus hegyvonulatai választják el. Az ország déli területeit a Kis-Kaukázus szegélyezi. A Kaukázus fő vonulatai jóval magasabbak a Kis-Kaukázus hegyeinél, 5000 méternél is magasabbra nyúlnak a tengerszint fölé.
Grúzia legmagasabb hegye az 5201 méteres Skara, amelyet az 5051 méteres Dzsangi-Tau követ. Más kiemelkedő csúcsok: a Kazbek (5047 méter), a Tetnuldi (4974), a Sota Rusztaveli-hegy (4960), az Ushba (4710) és az Ailama (4525 méter). Ezek közül csak a Kazbek vulkanikus eredetű. A Kazbek és a Skata közti, csaknem 200 kilométer hosszan elnyúló régióra jellemző a nagyszámú gleccser.
A Kis-Kaukázus számos, többnyire vulkanikus eredetű hegyláncból áll, amelyek nem emelkednek 3400 méternél magasabbra. A térség jellemző helyei: a Dzsavakethi vulkanikus fennsíkja, ásványvíz- és melegvízforrások és számtalan tó, köztük a Tabatskuri és a Paravani.
A grúziai Voronya-barlang (vagy Krubera-Voronia barlang) a világ legmélyebb ismert barlangja. Abháziában, a Gagra-hegységben, az Arabika-maszívumban helyezkedik el. A barlangon belüli legnagyobb szintkülönbség 2140 (± 9) méter.
[szerkesztés] Vízrajz
Legnagyobb víztározója a Dzsvari mellett az Enguri vízerőmű víztározója. Grúzia fő folyói a Rioni és a Mtkvari.
Bővebben: Grúzia folyóinak listája[szerkesztés] Éghajlat
Grúzia éghajlata területnagyságához mérten szinte szélsőségesen változatos. Két fő éghajlati zónája van, amelyek keleti és nyugati részre osztják az országot. A Nagy-Kaukázus hegylánca fontos éghajlatalakító tényező, mert elzárja az országot a hideg északi légáramlatok elöl. A déli Kis-Kaukázus ugyanakkor az Ázisa felől érkező forró és száraz légtömegek hatásaitól szigeteli el Grúziát.
Nyugat-Grúzia jelentős része a nedves szubtrópusi zóna északi határterülete, az éves csapadék itt 1000 és 4000 milliméter között van. A csapadék nagyjából egyenletesen oszlik el az évben, bár az ősz gyakran különösen esős. Az egyes területek klímája jelentősen függ a magasságtól, az alacsonyabban fekvő vidékek egész évben viszonylag melegek, a Nagy- és a Kis-Kaukázus lejtőin viszont hűvös, csapadékos nyarak és havas telek váltják egymást (sok helyen a hótakaró vastagsága gyakran a 2 métert is eléri). A Kaukázus legnedvesebb része Adzsaria, ahol a Kobuletitől keletre elhelyezkedő Mtirala hegy évente 4500 milliméter csapadékot kap.
Kelet-Grúzia éghajlata átmenet a nedves szubtrópusi és a kontinentális klíma között. A Fekete-tenger felől érkező nedves légtömegek és Közép-Ázsia száraz légtömegei egyaránt befolyásolják. A nyugati hatásokat részben blokkolják a Likhi és a Mesketi hegyláncai. Az éves csapadék jóval alacsonyabb, mint Nyugat-Grúziában, 400 és 1600 milliméter közt váltakozik, a régiótól függően. A legcsapadékosabb a tavasz és az ősz, a nyár és a tél száraz. Kelet-Grúzia jórészében a nyár forró (különösen az alacsonyan fekvő területeken), a tél pedig viszonylag hideg. A tengerszint feletti magasság itt is fontos szerepet játszik a hőmérsékleti viszonyok kialakításában. A 2000 méter feletti magasságokban még nyáron is gyakori a fagy.
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
[szerkesztés] Nemzeti parkjai
Mivel Grúzia nagyon változatos tájképpel és élőhelyekkel rendelkezik, nagyszámú állatfaj él itt, összesen mintegy 1,000 gerinces, 330 madár, 160 halfaj, 48 féle hüllő és 11 kétéltű faj. Az erdőkben többféle nagyragadozó él, mint a perzsa leopárd, a barnamedve, a farkas és a hiúz. A gerinctelen fajok száma is magas, de a különböző publikációk eltérő számokat közölnek. Pókokból például 501 faj él Grúziában.[3]
[szerkesztés] Természeti világörökségei
[szerkesztés] Történelem
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez az állítás önmagában nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
Az i. e. 4. században Kaukázusi Ibéria és Kolkhisz királysága kulcsszerepet játszott a grúz nép kialakulásában.
Később a Kaukázuson túl élő népek feletti uralomért az ókorban és a középkorban állandó küzdelem folyt a Perzsa és a Római, illetve a Bizánci, majd az Oszmán Birodalom között. A középkorban a 12–13. század, Tamara grúz királynő uralkodása jelentette Grúzia fénykorát. A 19. század közepéig tartó török-orosz, valamint a perzsa-orosz háború eredményeként a terület feletti ellenőrzést a 19. század végén az Orosz Birodalom szerezte meg.
A független Grúziát 1918-ban kiáltották ki. Az ország függetlenségét 1920-ban Szovjet-Oroszország is elismerte, de 1921-ben az abháziai és adzsáriai felkelések leverésére szovjet-orosz csapatok szállták meg az országot, melynek következtében 1922-ben Grúz Szovjet Szocialista Köztársasággá vált. 1922 decemberében Azerbajdzsánnal és Örményországgal megalakították a Kaukázusontúli Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságot, amely a Szovjetunió alapító tagja lett. 1936-ban vált szét a három köztársaság, és Grúziát a Szovjetunió egyik önálló tagköztársaságává nyilvánították.
A Mihail Gorbacsov által 1991. március 17-én a Szovjetunió megújításáról kiírt népszavazást a grúz szovjet köztársaság bojkottálta, de Abházia lakosságának 52,3%-a, gyakorlatilag az összes nem grúz, részt vett rajta, és túlnyomó többségük (98,6%) az unió fenntartására szavazott. A március 31-én Grúzia függetlenségéről tartott népszavazást viszont a nem grúzok bojkottálták. A grúz lakosság nagy többsége Grúzia függetlenségét támogatta. Ennek nyomán 1991. április 9-én Grúzia kikiáltotta függetlenségét a korábbi disszidens, Zviad Gamszahurdia vezetésével.
Gamszahurdia nagyon gyorsan népszerűtlenné vált, és decemberben a Grúz Nemzeti Gárda megszállta Tbilisziben a kormányzat hivatalait Tengiz Kitovani parancsára. Az államcsíny után néhány héttel, 1992 januárjában ő is lemondásra kényszerült. Eduard Sevardnadze korábbi szovjet külügyminiszter, akinek nagy szerepe volt a Szovjetunió lebontásában, váltotta fel a grúz elnöki székben Gamszahurdiát. Ezzel a kormányzatban a keményvonalas grúz nacionalisták kerültek döntő pozíciókba.
1992. február 21-én a Grúziát uraló katonai tanács érvénytelennek nyilvánította a szovjet időszak alkotmányát és ismét hatályba helyezte az 1921-es alkotmányt. Sok abház úgy tekintett erre a lépésre, mint autonómiájuk felszámolására. 1992. július 23-án a szakadár abház rezsim kikiáltotta a függetlenségét Grúziától, bár ezt a lépést más hatalom nem ismerte el. A grúz kormányzat Gamszahurdia híveit vádolta a belügyminiszter elrablásával és fogságba vetésével Abháziában. 3000 katonát vezényelt a térségbe a rend helyreállítására. Súlyos harcok bontakoztak ki Tbiliszi erői és az abház milícia között Szuhumiban és környékén. Az abház hatóságok elutasították Grúzia igényeit és invázióról beszéltek. Az egyhetes harc számos sebesülést okozott mindkét oldalon. Végül a grúz kormány erői ellenőrzésük alá vonták Abháziát és elvágták a régiót a külvilágtól.
Az abházok katonai veresége vezetett egy sajátos szervezet megalakulásához. A Kaukázusi Hegyi Népek Konföderációja Észak-Kaukázus oroszbarát mozgalmainak gyűjtőszervezete volt. Részt vettek benne csecsenek, kozákok, oszétok, Oroszországból érkezett önkéntesek százai. Itt tevékenykedett Samil Baszajev, aki később a Moszkva-ellenes csecsen szakadárok egyik vezetője lett. Ők támogatták az abház szeparatistákat a grúz kormányzat ellenében. Beszámolók szerint reguláris orosz erők is beavatkoztak a szakadárok oldalán. Szeptemberben az abházok és orosz önkéntesek a tűzszünet megsértésével megtámadták a Gagrát, és Abházia jelentős részét megtisztították a grúz erőktől. Sevardnadze kormányzata Oroszországot gyanúsította a lázadók támogatásával, Grúzia területi épségének megbontásával, a grúz-orosz határ frontvonallá változtatásával. 1992 végére a lázadók ellenőrzésük alá vonták Abházia Szuhumitől északnyugatra eső részét.
A konfliktus megoldatlan maradt 1993 júliusáig, amikor abház lázadók sikertelen támadást indítottak a grúz kézen levő Szuhumi ellen. Körülvették és lőtték a várost, ahol Sevarnadze csapdába esett. Július végén a grúzok győztesnek tekintették magukat. 1993 szeptember közepén az abházok újabb támadást indítottak. Tíznapos súlyos harc után 1993. szeptember 27-én elfoglalták Szuhumit. Sevardnadze éppen csak megszökött a halál elől, miután tarthatatlanná vált helyzete a városban. Akkor döntött a menekülés mellett, amikor a szeparatista mesterlövészek lőni kezdték a szállodát, ahol lakott. Abházok, észak-kaukázusi önkéntesek és szövetségeseik számos atrocitást követtek el a városban maradt grúzokkal szemben, ez a szuhumi mészárlás. A tömeggyilkosságok és rombolások még két hétig folytatódtak, ezerszámra haltak meg és tűntek el az emberek.
Eduard Sevardnadze államelnök ezután igyekezett mérsékelt politikát folytatni, de Abházia, Adzsária és Dél-Oszétia önállósulása mellett a gyenge kormányzati hatalom, és a fegyveres erők nem egyértelmű helyzete is szerepet játszott a bizonytalan belpolitikai életben. Mindezek ellenére Grúzia nemzetközi megítélése kedvező volt, különösen a piacgazdasági reformok terén.
2003-ban a Soros György által is támogatott „rózsás forradalom” az ellenzéket juttatta hatalomba, Eduard Sevardnadze ellenállás nélkül mondott le. A nacionalista Miheil Szaakasvili lett az új államfő. A Moszkva által tovább szított belpolitikai feszültségek megmaradtak, csakúgy, mint a demokratikus politikai kultúra hiánya. A grúz parlament sokszor vált igen éles konfliktusok színterévé, Szaakasvili és pártja többször is rendkívüli állapotot vezetett be a sztrájkok és az ellenzék tüntetései miatt.
 |
A szócikk ezen szakaszának semlegessége vitatott. A vita részleteihez lásd a vitalapot. |
Bővebben: Dél-oszétiai háború2008. augusztus 8. éjjelén a grúz vezetés állítása szerint oszét fegyveresek megtámadták a grúz erőket, és többszöri felszólítást követően sem hagytak fel tevékenységükkel. Ezért a grúz erők visszavágásként megtámadták Dél-Oszétiát, ahol a többségi oszétok 90%-a az utóbbi években orosz állampolgárságot is kapott. A harcokba az orosz vezetés is beavatkozott. 2008. augusztus 9-én Grúziában 15 napos hadiállapotot jelentettek be.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
Grúzia demokratikus köztársaság, az 1995-ös alkotmány szerint az elnök az államfő, a kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka.
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
Az ország közigazgatási felosztása a legfelső szinten:
- Két autonóm köztársaság (Abházia, Adzsária).
- Kilenc régió (mhare).
- A különleges státusszal rendelkező főváros, Tbiliszi.
- A köztársaságok közül de facto független Grúziától Abházia, ahogy a hivatalosan Sida Kartli régióhoz tartozó Dél-Oszétia is.
A régiókat kerületekre osztották tovább.
A nagy egységek:
 |
|
Közepes területek:
- 67 kerület (რაიონი - egyes szám)
- 6 független város (დამოუკიდებელი ქალაქი): Tbiliszi, Kutaiszi, Rusztavi, Poti, Batumi, Szuhumi
Települések:
- 55 város (ქალაქი)
- 50 kisváros (დაბა)
- 842 község (თემი)
- 165 falu (სოფელი)
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Védelmi rendszer
Bővebben: Grúzia haderejeA honvédelem teljes személyi állománya 26 900 fő [4], ebből 10 400 sorállományú. A szolgálati idő 18 hónap.
A szárazföldi erők létszáma 8620 fő. A szárazföldi erők parancsnokságának öszszetétele: 2 gépesített lövészdandár, 1 nemzeti gárda dandár, 1 tüzérezred, 1 felderítő-zászlóalj, 1 különleges zászlóalj, 1 békefenntartó zászlóalj. Haditechnikai eszközök: 90 db T–55, T–72 típusú harckocsi; 185 db BMP–1, BMP–2, BRM–1, BTR–70/80, MT–LB típusú páncélozott gyalogsági és egyéb páncélozott jármű; 76 db tüzérségi löveg, 16 db BM–21 típusú sorozatvető, 17 db 120 mm-es aknavető és néhány SA–16 típusú légvédelmi rakéta.
A légierő létszáma 1250 fő. Haditechnikai eszközök: Szu–17 vadászbombázó és Szu–25 csatarepülőgépek; An–2, Jak-18/40, Tu–134 típusú szállító repülőgép; 3 db Mi–24, 4 db Mi–8/17, 8 db UH–1H; 75 db SA–2, SA–3, SA–4, SA–5 légvédelmi rakétaindító.
A haditengerészet létszáma 1830 fő. Haditechnikai eszközök: 11 db őrhajó és partvédelmi hajó, 2 db deszanthajó.
Az ellenséges abház és oszét erők személyi állománya 7000 fő. Haditechnikai eszközök: 50-60 db harckocsi és 100 db tüzérségi löveg.
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
A lakosság becsült száma 4,66 millió fő (2006. július), az átlagos népsűrűség 64 fő/km² (Magyarországon 110 fő/km²). A magashegységek miatt a terület 60%-a lakatlan, csak 40%-a alkalmas letelepedésre. A Kolhidai-alföld igen sűrűn lakott (200–250 fő/km²) terület. A 800 m alatti régiókban él a lakosság 85,1%-a, 800–1600 m között 11,8%-a, 1600–2400 között már csak 3,1%-a. Ez a vertikális zonalitás.
A 20. század utolsó éveiben a születési arányszám csak 12,8‰, a halálozási 12,2‰. A természetes növekedés aktívumát elviszi a vándorlási egyenleg (–10,8‰) deficitje. A belviszályok miatt sokan menekültek el az országból, az összlakosság száma egy év alatt több mint 50 ezerrel csökkent[forrás?].
[szerkesztés] Legnépesebb települések
Bővebben: Grúzia városainak listájaGrúzia még napjainkban sem tartozik a városiasodott országok sorába. A népességnek csak 56–60%-a él városokban.
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
A népesség igen heterogén összetételű. Az 5,4 milliós népességből csak 3,7 millió a kaukázusi nyelvcsaládba tartozó grúz. Mintegy 400 ezer grúz él Azerbajdzsánban, Oroszországban, Észak-Oszétiában, Törökországban és Iránban. Grúzia nemzetiségei: örmény (9,0%), orosz (7,4%), azeri (5,1%), oszét (3,2%), görög (1,9%), abház (1,7%), egyéb. A grúz nemzetiség sem egységes: 3 nagy csoportba sorolhatók: kartleli, megreli és a szvani grúzokra.
Vallások: grúz ortodox, örmény, orosz ortodox, muszlim.
A lakosság túlnyomó többsége ortodox keresztény, 82% a Grúz Ortodox Egyház tagja. A szomszédos népekkel gyakori történelmi konfliktusok és a több felekezet együttélése ellenére Grúziában hagyományosan béke uralkodott a különböző vallásokhoz tartozók között és a vallási alapú diszkriminációnak nincs hagyománya az országban.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
Mezőgazdaságának "tradicionális" termékei a citrusfélék, a tea, a szőlő és a mogyoró.
[szerkesztés] Ipar
Iparát jelenleg a mangánérc és a rézérc, bányászata, valamint az ital- és élelmiszer-ipar uralja. Az egyik legsúlyosabb probléma az energiahiány, mivel mindössze egyetlen számottevő vízerőműve van. A jövőben várható, hogy Grúzia a kőolajszállitás tranzitországává válik. Megkezdődött a Baku-Tbiliszi kőolajvezetékek építése, s így a Fekete-tengeren át új kőolaj-szállítási irányok alakulhatnak ki. Ez főként az USAnak és az EUnak az érdeke, ugyanis a Nyugat-Európa területére irányuló kőolajszállítások viszonylatában elkerülhetővé válna Oroszország.
A fővárosnak fejlett kohászata, gépipara, textil-, élelmiszer-, elektrotechnikai és fafeldolgozó ipara van. Kutaiszi a Rioni partján épült város, ott, ahol a folyó kilép a termékeny Kolhidai-alföldre. A második ipari központ, a grúz acélipar fellegvára. Rusztavi a főváros elővárosa, kohászatáról és fémfeldolgozó iparáról nevezetes. Chinvali a Dél-Oszét Autonóm Tartomány fővárosa.
[szerkesztés] Kereskedelem
[szerkesztés] Közlekedés
- Georgia TVNews (english, german, russian, georgian)
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei
[szerkesztés] Művészetek
- Építészet
- Képzőművészetek
- Irodalom
- Filmművészet
- Zene
[szerkesztés] Hagyományok
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus
[szerkesztés] Sport
Leghíresebb és egyben legdrágább focistájuk Kaha Kaladze, az AC Milan védője.
[szerkesztés] Ünnepek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Grúzia.lap.hu linkgyűjtemény
- Grúzia térkép
- honvedelem.hu Grúzáról röviden
- Georgian photo gallery Fotók
- CIA - The World Factbook -- Georgia CIA - Tények a világról. Évente aktualizálva.
- Full information about (country) Georgia (english, german, russian, georgian)
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||
| Független Államok Közössége (FÁK) |  |
| Azerbajdzsán | Fehéroroszország | Grúzia | Kazahsztán | Kirgizisztán | Moldova | Oroszország | Örményország | Tádzsikisztán | Türkmenisztán | Ukrajna | Üzbegisztán | |
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ a b Magyar Hirlap 2007-07-22 Az ország nagykövete, Konsztantin Zsgenti a riportban: „Tudom persze, hogy nehéz évtizedes beidegződéseken változtatni, a hivatalos dokumentumokban azonban mindenképpen a Georgia elnevezés használatát kérjük.”
- ^ Pallas Nagy Lexikona:Grúzia
- ^ (angolul) Caucasian Spiders kaukázusi pókok (adatbázis)
- ^ [1] BBC News
